Válság és sztáredző – az Olympiakosz feladhatja a leckét a Fradinak a Konferencia-ligában

Tizenkilenc év kihagyás után sorban másodszor lesz magyar szereplője az európai kupatavasznak, mindkétszer a magyar bajnok Ferencváros jutott tovább a csoportkörből. Egy évvel ezelőtt az Európa-liga csoportkörét megnyerve mentek egyből a legjobb nyolc közé (ott végül a Leverkusen 4-0-s összesítéssel ejtette ki őket), most pedig a harmadik számú európai sorozatban, a Konferencia-ligában állhatnak helyt. Ez viszont nem lesz könnyű, az ellenfél ugyanis a szebb napokat is megélt görög gigaklub, az Olympiakosz lesz, aminél épp most nevezték ki a legutóbbi El-t megnyerő José Luis Mendilibart, hogy kaparja össze a csapatot. Ő a csütörtökön, 18.45-kor kezdődő meccsen debütál, ez már önmagában nem kis nehezítés a Fradi stábjának, és akkor ott van a légiósokkal és görög válogatottakkal kitömött keret is.

Az Olympiakosz névvel kapcsolatban három emlékezetes pillanatkép lehet ismerős a magyar olvasóknak.

A világfutballt taktikailag is jelentősen befolyásoló Bukovi Márton, Lantos Mihály párosa, akik irányítása alatt a pireuszi csapat a hatvanas évek második felében kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Még ismerősebb lehet Détári Lajos pireuszi kalandja, amelynek vége időben összeért azzal, hogy az FBI csapott le az Olyimpiakosz elnökére, Jorgosz Koszkotaszra, aki 210 millió dollárt sikkasztott el egy krétai banktól. Détári emléke tovább él a pireuszi szurkolók szívükben, de emlékezhetnek még az apósára, Komora Imrére is, aki Détárival egy időben edzőként, majd később (1997-1999) klubigazgatóként is dolgozott az Olympiakosznál.

A harmadik ilyen pillanat az 1996-os UEFA-kupa első fordulós párharca a Fradi ellen, ami nem mindennapi körülmények között jött, hiszen napokkal a meccs előtt menesztették az előző idény Bajnokok Ligája-csoportkörös sikerkovácsát, Novák Dezsőt. Így végül Mucha József megbízott edző ült a kispadon a Fradi pedig Zavadszky Gábor, Horváth Ferenc, illetve Arany László elképesztő góljával nyert 3-1-re.

Ezeken emlékezve térjünk vissza a jelenbe. Ebben a cikkben egy rövid bemutató után néhány olyan görögfutball-szakemberrel beszélgetünk, akik figyelik vagy alakítják a Ferencváros csütörtöki ellenfelének sorsát.

A 47-szeres görög bajnok, az Olympiakosz jövő márciusban ünnepli 100. születésnapját – már ha megéri az, ahogy mondják a viccben. A helyzet azonban egyáltalán nem vicces a világszinten is jelentős, 79 trófeát begyűjtött pireuszi gigaklubnál. Szinte minden öt- és tízéves rangsorban a top 30-40 európai klub közé tartoznak. Összesen 347 európai kupameccsük volt, ebből 150 a Bajnokok Ligájában, 1997-2020 között csak elvétve kényszerültek az Európa-ligába. Ugyanebben az időszakban – az 1996-97-es és a 2016-17-es idények között csak két alkalommal nem ők nyerték meg a bajnokságot – akkor a 20 bajnoki címmel rendelkező örök rivális, a Panathinaikosz nyert.

Számos jelentős eredményük közül görög szempontból talán a 1998-99-es, Dušan Bajević vezette csapatuk emelkedik ki, mely csak egy elképesztő kapushiba miatt maradt alul a Carlo Ancelotti Juventusa ellen a Bajnokok Ligája elődöntőjében.

A klub ekkor egyfajta mini galaktikusként olyan nagy sztárokat vásárolt össze, mint Giovanni a Barcelonából 13 millió euróért, vagy Zlatko Zahovič a Portóból 12 millióért, de később csatlakozott hozzájuk Christian Karembeu és például Rivaldo is. A nagybevásárlás megtette hatását, 1997–2003 között zsinórban hétszer lett bajnok az Olympiakosz. Ennek a korszaknak ráadásul később is érezhető volt a hatása, a klub ugyanis gyakran támaszkodik volt játékosaira a vezető pozíciókban. Épp a napokban nevezték ki például Darko Kovačevićet sportigazgatónak. Korábban ezt a posztot évekig Christian Karembeu töltötte be, aki ma is stratégiai tanácsadó és tíz éve Marinakisz egyik legfőbb bizalmasa, talán az egyetlen, aki minden változást és krízist túlélt a csapatnál.

A 2010-es évek közepéig nemcsak rendszeresen jutottak be a Bajnokok Ligája csoportkörébe, de elképesztő bravúroknak köszönhetően háromszor is továbbjutottak onnan. Az utóbbi években azonban – talán elsősorban a Bajnokok Ligájának megváltozott, a nagy csapatokat favorizáló lebonyolítása miatt – inkább csak egy-egy kiugró teljesítményre képesek, mint például a Milan vagy az Arsenal kiverése az Európa-ligában, nem pedig tartós európai erővé válásra.

Talán nem mondunk hatalmas újdonságot azzal, hogy ebben az alapvetően nem fair helyzetben küzdelmi stratégiaként a kapkodás, koncepciótlanság és a vele együtt járó edzőkeringő hármasát választották.

A görög fronton jött egy kisebb válság, amikor 2017-18-ban csak harmadikak, a következő évben pedig a feltörekvő PAOK mögött ezüstérmesek lettek, de ezt az új vezetőedző Pedro Martins kinevezésével átvészelték, és a folytatásban három újabb bajnoki címet hoztak össze. Ugyanakkor minden így sem volt tökéletes, amit jól jelzett, hogy a 2021-22-es idény elején a bolgár Ludogorec ejtette ki őket a BL-selejtezőben, illetve, hogy elmaradt az Olympiakosz esetében szinte menetrendszerűnek tekinthető kupagyőzelem. 2022 januárjában azért így is hosszabbítottak Martinsszal, aztán augusztusban, a Maccabi Haifa elleni BL-selejtező visszavágóján egy 0-4-es vereség után kirúgják az addig 223 meccsen 2,13-as pontátlagot összehozó portugál trénert.

A válság kezdete

Akkor még nem lehetett sejteni, hogy Martins kirúgása komolyabb válságot (a sakkból ismert Élő-pontrendszer alapján dolgozó Clubelo.com jól bemutatja az Olympiakosz vesszőfutását) hoz majd el. A portugál 1492 napot töltött el a klub vezetőedzőjeként, az azóta eltelt tizennyolc hónap alatt viszont már heten próbálkoztak a helyén. De a mostani szezont nézve is jól látszik a krízis: a frissen kinevezett Darko Kovačević az idényben már a harmadik sportigazgató a klub élén (Antonio Cordon és Pedro Alves után), míg a vasárnap bemutatott vezetőedző, José Luis Mendilibar már a negyedik csak a szezonon belül. Mendilibar egyébként nagy fogás, hiszen a Sevilla az ő vezetésével nyerte meg az Európa-liga döntőjét a Roma ellen a Puskás Arénában.

Hogy kicsit képbe kerüljünk, hogyan is jutott el idáig az Olympiakosz, Mendilibar elődei hol és mit rontottak el, arról a görög futball szakértőjét, John Georgopoulost kérdeztük.

„A válasz nagyon egyszerű. Pedro Martins volt az egyetlen edző a klub újkori történetében, aki több évig (2018-22) maradt, és nemcsak nyerni tudott, hanem időnként látványos focit is játszott. Az ő távozásával minden lefelé indult – öt főállású, de a megbízottakat is számolva hét edző jött, a folyamatos változásokkal pedig minden kémia elszállt” – kezdte. Georgopoulos szerint további probléma volt, hogy a vezetőség, pontosabban a tulajdonos Marinakisz gyakran cserélgette a keret játékosait az átigazolási időszakok alatt, hogy megerősítse csapatát. Így viszont elszállt az egyensúly, miközben a többi görög klub, az AEK, a Panathinaikosz vagy a PAOK, tulajdonosi szinten befektetett, vagy jobb és nevesebb edzőket szerzett. Így folyamatosan nőtt a versenyhelyzet a ligában, ami azt eredményezte, hogy eltűnt az Olympiakosz monopolhelyzete, így pedig sokkal nehezebbé vált számukra, hogy a Bajnokok Ligájába jussanak.

Marinakisz 2017-ben megvette a jelenleg az angol első osztályban szereplő Nottingham Forestet, 2023-ban pedig a portugál Rio Ave csapatába szállt be többségi befektetőként, de Georgopoulos úgy látja, nem a figyelme töredezik a három klub között, hanem egyszerűen rossz döntéseket hoz.

„Az Olympiakosz az első számú szerelme. Marinakisz az az univerzum ura típus, aki uralni akarja a görög futballt. De sajnos talán több hibát is elkövetett, főleg a szuperügynök Jorge Mendesszel való bensőséges kapcsolatával” – mondja a szakértő, aki szerint Mendesnek túl nagy befolyása lett a csapatnál. Ez már nem csak arra terjed ki, hogy az általa képviselt játékosokat vegyék meg Portugáliából, Spanyolországból vagy máshonnan, hanem arra is, hogy hozzá közelálló sportigazgatókat alkalmazzanak – mint például a korábban a spanyol Real Betisnél dolgozó Antonio Cordón. Ő spanyol játékosokkal és edzővel (Diego Martínez) erősített, de a tulajdonos így sem volt elégedett, így a mostani idény közepén jött egy portugál edző (Carlos Carvalhal), egy portugál sportigazgató (Pedro Alves) és hat minőségi játékos olyan portugál klubokból, mint a Porto, a Benfica vagy a Braga. De ennek ellenére sem sokat javult a klub. „Úgy tűnik, hogy Marinakisz, aki időt, pénzt és energiát nem spórolva igyekszik az Olympiakoszt visszahozni az őt megillető helyre, nehezen talál egy Pedro Martinshoz hasonló stabilitást adó edzőt.”

Ezt a stabilitást a klub és a szurkolók reményei szerint a Ferencváros elleni párharc előtti hétvégén kinevezett Mendilibar hozhatja el, aki nem véletlen, hogy csak az idény végéig írt alá, hiszen elég nehéz helyzetben veszi át a csapatot. A 44 pontos Olympiakosz csak a negyedik a bajnokságban úgy, hogy a PAOK, a Panathinaikosz és az AEK az első három helyen 51-50-49 ponttal áll, tehát Mendilibar elég nagy hátrányból indul. Eközben a kupából már kiestek, de talán pár jó Konferencia-liga-meccsel – a Ferencvárost mindenképpen verhetőnek látják – Mendilibar a pályán és lelkileg is tudna segíteni a klubnak, nem úgy, mint az előd Carvalhal, mondja Georgopoulos. „Carvalhal esetében épp azokkal a dolgokkal nem voltak elégedettek, amikről Mendilibar ismert, amikben erős: a felkészülés, a stratégia és a fegyelmezettség. Nagyon gyakorlatias, mindig hangosan parancsol a játékosoknak, és szerintük ez egy ébresztő lehet a keret számára” – véli.

A Telex által megkérdezett görög szakértő szerint az edzőváltás leginkább az olyan spanyol játékosoknak válhat hasznára, mint a veterán Vicente Iborra, Quini, vagy a frissen érkezett csatár, Fran Navarro. Abban viszont nem biztos, hogy ugyanez a pozitív hatás meglesz a keret jó részét kitevő hétfős portugál kontingensnél. Mendilibar érkezésének legnagyobb győztese pedig az Olympiakosz legtechnikásabbja, a kiismerhetetlen Kosztasz Fortunisz lehet, akinek Carvalhal alatt tíz meccsen nem volt gólja és asszisztja, de korábban, Diego Martínez idejében 20 meccsen 8 gólja és 9 asszisztja volt. Mellette még a brazil jobbhátvéd Rodineit emelte ki, aki a dinamikájával és a befelé indulásaival lehet komoly fegyver. „Mendilibar fegyelmezettségében és egyfajta stabilitásban hisznek, és hogy ezek az egyéni kvalitásokkal kiegészülve elegendők lesznek a Fradi ellen. Tisztelik a magyar csapatot, és nehéz ellenfélnek tartják, de hisznek a továbbjutásban” – összegzett Georgopoulos, aki érdekes képet festett le a szurkolókról is, akiket ugyan rendesen dühít például egy PAOK elleni hazai 4-2-es vereség, vagy a Freiburg elleni 5-0-s kudarc, de közben tudják, hogy Marinakisz mennyi pénzt tesz a klubba. „Úgy tekintenek rá, mint aki megpróbálja orvosolni a problémákat, és megértik, hogy Marinakisz távozása katasztrofális esemény lenne, mert rendkívül nehéz lenne találni egy másik tulajdonost, aki ugyanolyan vagyonnal és hasonló költési kedvvel rendelkezik. Ezért van türelmük vele szemben, és persze szurkolóként remélik, hogy Mendilibar lesz az, aki megoldja a problémákat.”

Mendilibar és a kulcsfigurák, akikre figyelnie kell a Fradinak

„Egy munkanélküli seggfej, akit húsz év spanyol első osztályú edzősködéssel a háta mögött 2 hónap helyettesítés miatt kezdenek tisztelni”? – jellemezte magát Mendilibar a tavalyi El-döntőről írt cikkünkben, melyben bemutattuk a spanyol futballkultúrán kívül talán kevésbé ismert edzőt.

„A baszk José Luis Mendilibar spanyol nyelvterületen az utóbbi években kultikus antimodern figurává avanzsált. Noha már 18 éve, még az Intertotó-kupában letudta az első európai kupameccsét, tíz évig alacsonyabb osztályban szerzett vezetőedzői tapasztalattal a háta mögött a nemzetközi rutint jelentő meccsek száma azóta is maradt egy számjegyű. Hacsak nem volt az olvasóink közül valaki elvakult Real Valladolid-szurkoló kb. 15 évvel ezelőtt, akkor talán a kettő híján 250 eltöltött meccs a »legkisebb baszk csapat« Eibar kispadján miatt lehet nekik ismerős a 62 éves mester, aki igazából semmit sem változtatott csapata kíméletlen stílusán, és saját modorán.”

Ez egészen jól követhető a munkahelyeit nézve, hiszen vagy nem éri meg a 15 meccset sem (ötször volt ilyen), vagy egyezik a stílusa a csapatéval, és simán húzza 100 meccsnél tovább is, mint tette az Osasunánál (102), a Valladolidnál (126) vagy az Eibarnál (248).

Kifejezetten kedveli a lehetetlen küldetéseket, sajátosan direkt és nyers futballkoncepciója van. Emellett nem különösebben szokott mellébeszélni, ha a saját futballgondolatairól van szó.

„4-4-2, néha 4-2-3-1, fojtogató nyomás az ellenfél térfelén, sorok nagyon közel egymáshoz, maximálisan vertikális játék, minimális hátulról felépített rövid passzok” – jellemezte elképzelését az AS egy cikkben.

Talán ezeknek, az utóbbi 1-2 évben jobban menedzselt médiamegjelenéseknek és erősebb kapcsolati hálónak köszönhetően jutott el a Sevilla padjáig 60 felett, és lett kisebb meglepetésre Európa-liga-győztes. Igaz, a siker nem sokáig védte be, a 2023-24-es idényben nyolc forduló után küldte el az andalúz klub.

Mendilibarról azért a tavalyi El-siker miatt tudható, hogy érdemes érdemes komolyan venni, említettünk pár fontosabb légióst is a keretből, de vannak még meghatározó, helyi játékosok, akik fontos szerephez juthatnak a Fradi elleni párharcban. Az Olympiakosz öt válogatott kerettagjáról Gerard Nus, a Gus Poyet vezette görög nemzeti csapat asszisztens edzője adott jellemzést a Telex megkeresésére.

• Alexandrosz Paszhalakisz, a kapus a válogatott kontextusában nehéz helyzetben van, hiszen Odiszeasz Vlahodimosz miatt inkább a második számú kapus szerepéért versenyez. Viszont a fizikálisan egészen elképesztő adottságokkal bír, tavaly az az Olympiakosz egyik legjobbja volt, és közel állt ahhoz, a Valencia leigazolja.
• A két belső védő közül a saját nevelésű, korábban a Leverkusennek 17,5 millió euróért eladott, majd visszatért 25 éves Panajiotisz Recosz kiváló technikai képességei mellett sajnos sokszor sérült. A 21 éves, szintén saját nevelésű Andreas Ntoi fizikálisabb és összeszedettebb belső védő, noha mindketten agresszívak. Valószínűleg a január végén a Portótól kölcsönvett ballábas védő, a portugál David Carmo lesz az egyik kezdő mellettük, mivel Gulian Biancone és Rúben Vezo sem játszhat a Konferencia-ligában.
• A középpályások közül Szotirisz Alekszandropolusz a válogatott szintjén inkább 8-as, mint 10-es posztban szokott játszani. Támadásban kiváló, de lehet, hogy Mendilibar 4-2-3-1-es rendszerébe így nem fér bele. A középpálya két hatosa idén Mady Camara és Santiago Hezze, illetve januárban, a Benficából érkezett Chiquinho.
• Ott van még a zseniális Fortunisz – a saját játékát játssza, elképesztő a labdával, de meg kell érteni és védekezésben segíteni kell őt.
• A legizgalmasabb játékos talán Georgiosz Maszurasz. Nagyon sokat fejlődött, gólerős, bármilyen poszton játszhat az utolsó harmadban, nagyon intelligens, mindkét lábával jó, kiváló a hozzáállása.

A fenti sort még egy játékossal egészítette ki Georgopoulos, aki maga is megtekintette az U19-es edző által dirigált, az OFI Kreta ellen 4-0-ra megnyert meccset. A Wolverhamptonból kölcsönvett 28 éves Daniel Podence-re hívta fel a figyelmet, akiben sok lehetőség lehet. Ezt jelzi az is, hogy anno 20 millió euróért vette meg az angol csapat, de miután 91 meccsen csak 12 gólig és 6 gólpasszig (0,3 G+A 90 percenként, hasonló xG+xA mutatókkal) jutott, nyáron kölcsönadták.

Összességében, a fentieket is figyelembe véve nagyon nehéz megjósolni a pireuszi meccs kimenetelét, mert bár a Ferencváros szempontjából előnyösnek tűnő edzői-vezetői káosz és az EKL-ben pályára nem küldhető 8-10 Olympiakosz-játékos azért 2-3 rejtett nehézséget is takar:

• Dejan Stankovićnak és stábjának gyakorlatilag nincs miből készülnie a csütörtöki meccsre,
• miközben több tényező is gondot jelenthet, például a görög csapat keretének minősége és mélysége, vagy az, hogy az Olympiakosz előző vezetőedzője több, jelentős rutinnal bíró játékost is mellőzött, vagy juttatott formán kívüli szintre. A görögnél 147 BL- és 350 El-meccsnyi a rutin, ugyanez a szám a Fradi keretében 45 és 453.
• A kupakudarc és a nem túl előnyös bajnoki állás miatt lényégében ez maradt a legfontosabb sorozat az Olympiakosz számára, ahol a dolgokat általában gyorsan rendbe rakó Mendilibar hamar megmutathatja, mire képes ő és a csapat.
• És végül, de cseppet sem utolsósorban a szurkolókkal is számolni kell, hiszen február 12-én letelt a decemberben kapott két hónapos kitiltás, így jön a pokolbeli vacsora.

Kezdés 18.45-kor, a mérkőzésről a Telexen is tudósítunk.