Tizenegyesekkel nyerte a Sevilla a budapesti El-döntőt, Mourinho először bukott el

1985 után rendeztek ismét Magyarországon európai kupadöntőt: akkor az UEFA-kupa döntőjében a Real Madrid látogatott Székesfehérvárra, a Videotonhoz. Az Európa-liga döntőjét Sevilla után idén Budapest kapta meg, de most csak annyi magyar vonatkozás volt, hogy a kupasorozat nagykövete, Gera Zoltán behozta a trófeát a játéktér szélére.

Egyetlen olyan beharangozó sem született a meccs előtt, amelyikben ne emelték volna ki José Mourinho szerepét, aki mind az öt eddigi kupadöntőjében győzött (a Portóval kétszer, az Interrel, Manchester Uniteddel és a Romával egyszer). A másik oldalon José-Luis Mendilibar a szezon közben érkezett a kieső helyre sodródó Sevillához, és akinek ez volt a karrierjében az első finálé. A Sevilla egyébként hatszor hódította el ezt a trófeát.

A portugál szakember a harmadik számú sorozat döntőjét nyerte meg tavaly csapatával, idén úgy jutottak el az El-fináléig, hogy a Feyenoord ellen a 89. percben lőtték be hazai pályán azt a gólt, amivel kicsikarták a hosszabbítást a negyeddöntőben. Mourinho másodszor érkezett a Puskás Arénába, 2021. februárban még a Tottenham edzőjeként volt itt februárban, amikor az osztrák Wolfsberger idehozta a találkozóját, és a koronavírus-járvány miatt nézők nem lehettek.

A mostani atmoszféra teljesen más volt. Rómából különgépekkel és buszokkal jöttek a szurkolók, akik a Hősök teréről vonultak a stadionhoz, olykor olyan gomolygó füstfelhőben, hogy a környéken lakóknak be kellett zárni az ablakaikat, nehogy bekapcsoljon a riasztó. Ők lehet, hogy jobban örültek volna, ha a Ferencvárost búcsúztató Leverkusen jut be a döntőbe. A hangulatnak viszont jót tett, hogy a Roma drukkerek ültek és álltak a lelátón, az olaszok indulója ugyanis ugyanolyan félelmetesen hangzott, mint a Stadio Olimpicóban.

20 ezer magyar drukker is ott lehetett a Puskás Arénában, találkoztunk egy olyannal a bejáratnál, aki reggel még csak nem is sejtette, hogy kupadöntőt kap ajándékba, ez volt a meglepetés számára.

„Elég a beszédből, élvezzük a futballt”

– Alexander Ceferin UEFA-elnök zárta így a köszöntőjét a hivatalos műsorfüzetben.

Az első tíz perc tapogatózó játékot hozott, José Mourinho fel sem állt a neki kijelölt zónában, a segítője élt együtt a játékkal és szaladgált le-fel valamint kézjelekkel adott utasításokat. A 12. percben láttuk az első nagy helyzetet, Celik beadása után Spinazzola 13 méterről lőhetett, védő nem zavarta, belsővel találta el a labdát, amiben nem volt meg a kellő erő, nem is helyezte jól, így Bunu vetődve hárított.

A 32. percben Abraham és Gudelj összecsapását a tizenhatoson belül a VAR megvizsgálta, de elsőre is úgy látszott, hogy a szerb védő a labdát találta el, még akkor is, ha a Roma csatára a fejét fogva nagy fetrengésbe kezdett a tizenhatoson belül.

Két perc múlva Rakitic és Cristante akadt össze a kezdőkörben, Mancini vette át a szabad át, azonnal indított, Dybala kilépett két védő között, maga elé tette, és 14 méterről elpasszolta a kimozduló kapus mellett. Az argentin világbajnok játéka kérdéses volt, Mourinho annyit mondott, hogy 20-30 percet segíthet a csapatnak.

A Sevilla eddig a pillanatig nem találta el a kaput, utána viszont eggyel magasabb sebességbe kapcsolt, egy pillanat fölénybe került. Rakitic szöglete után Fernando fejelt 6 méterről, de fölé. Eközben a Romának is volt egy kecsegtető helyzete, de nem lett belőle semmi

Már az első félidő 7 perces ráadásának vége felé jártunk, amikor Ivan Rakitic bal lábas hatalmas bombája a bal kapufa tövéről vágódott ki, a csattanás összetéveszthetetlen hangját még a harmadik karéjon is kivehetően lehetett hallani.

A szünet után is támadásban maradt a Sevilla, és gyorsan egyenlített is. Jesus Navas lőtte be a labdát a szélről, a menteni igyekvő Mancini combjáról védhetetlenül vágódott a kapuba. Mourinho a csapataival a legutóbbi négy kupadöntőjében gólt sem kapott, most igen.

A Roma is váltott rögtön, Smalling fejese is veszélyes volt, a 67. percben viszont a szerencse mentette meg a spanyolokat. Abraham lövését úgy hárította Bunu kapus az ötösön, hogy nem tudta, hol a labda, ami végül Ibanez elé került, aki hét méterre a kaputól lövés helyett megfaragta, és ezzel lényegében felszabadított.

A 75. percben Ocampos harcolt meg egy labdáért a tizenhatoson belül, Anthony Taylor elsőre büntetőt ítélt, a Roma játékosai azonnal letámadták őt – három másodperc alatt legalább heten reklamáltak üvöltve körötte –, hogy rosszul látta. A videózás után kiderült, Ibanez a labdát rúgta el, így a tizenegyes elmaradt.

A 81. percben a Sevilla védőjének a kezét érte a tizenhatoson belül a labda, de erre sem adtak büntetőt. Két perc múlva Belotti került ziccerbe egy nagyszerű szabadrúgáskombináció végén, de Bunu kitolta a sarokból a labdát. (Egyértelmű szöglet volt, csak a játékvezető nem vette észre, az ilyen esetnél nem szólhatnak a fülére.)

A 96. percben a Sevilla lezárhatta volna a döntőt, de egy nagy kavarodás után sem Suso, sem Lamela nem találta a kapuba vezető utat. A 2x15 perces hosszabbítás nagy küzdelmet, de élvezetes játékot nem hozott, a feszültség pedig egyre inkább nőtt. Mourinho össze is szólalkozott valakivel a kispadoknál, Taylor játékvezető a második 15 percre eredetileg 6 perc pluszt pakolt rá, ami végül nem is 6, hanem az ápolások miatt 11 lett, azután akkor könyörült meg a csapatokon, és lefújta a meccset. A 131. percben Smalling ívelt fejese ráesett a keresztlécre, de nem ment be, így a büntetőpárbaj döntött a kupa sorsáról.

Mivel Mancini a második körben hibázott, a harmadikban pedig Ibanez, és mivel a spanyolok nem rontottak (Ocampos, Lamela, Rakitic és Montiel is berúgta, ahogy a vb-döntőben is), kezdődhetett a fieszta. A szurkolók berohantak a pályára, a rohamrendőröknek kellett őket visszaterelniük.