Az, hogy 44 éve nem voltunk olimpián, csak növeli az amúgy sem kicsi motivációnkat

A magyar női kosárlabda-válogatott a tavalyi Európa-bajnokságon elért negyedik helyével biztosította a helyét az olimpiai selejtezőben. A tornát Sopronban rendezik, ahol csütörtökön Kanadával, pénteken Japánnal, vasárnap pedig Spanyolországgal játszik a magyar csapat. A négyből az első három jut ki a tizenkét csapatos párizsi olimpiára. A magyar csapat a világ legjobb tizenhat csapata között már ott van, innen még egy, de hihetetlenül nehéz ugrás a legjobb tizenkettőbe kerülés. A csapatkapitány, Dubei Debóra azt ígérte, tíz körömmel fognak küzdeni.

A korábbi eredmények körvonalazzák, hogy nem Magyarország az esélyes. Kanada vb-negyedik (2022), Japán olimpiai második (2021), Spanyolország pedig Eb-ezüstérmes (2023), és ők még az amerikai Megan Gustafsonnal is erősödtek az elmúlt hetekben centerposzton. A kijutást azonban nem az előzetes eredmények alapján adják, hanem ki kell harcolni. Ami a magyar reményeket táplálja, hogy a korosztályos válogatottak verték már Japánt az utóbbi években, és a 2022-es vb-n a szerbek is felülmúlták őket. Szerbiát pedig Magyarország legyőzte a tavalyi Eb-n.

„Jóleső izgatottság van bennünk, egyre növekszik az egészséges drukk, mert itt az esély az olimpiára. Az idegességet kell lejjebb tolni, az önbizalmat felhozni, ez a feladatunk. És közben alig várjuk már, hogy feldobják a labdát, és ott lehessünk a pályán.

Nem hiszem, hogy volt olyan nap az elmúlt három-négy hónapban, hogy ne pörgettük volna végig fejben valamennyien, hogy mi vár majd ránk ebben a négy napban. Még akkor is, ha most csak Kanada van a célkeresztben”

– mondta a Telexnek Juhász Dorka, aki amiatt hiányzott az Eb-ről, mert nyáron az Egyesült Államokban játszott klubjában, a Minnesota Lynxben. Időközben az olasz Schióhoz is csatlakozott (ahol a nyaranta zajló amerikai szezonok között játszik), és a novemberi válogatott meccsekre már onnan érkezett.

„A társak nagyon szépen kiharcolták, hogy itt lehessünk, Sopronban pedig hazai közönség előtt leszünk, és talán nem túlzás, hogy az ország egy kicsit most ránk figyel. Sokszor halljuk a bűvös számot, a 44 évet, azon leszünk, hogy véget érjen ez az időszak. Mindez csak fokozza az amúgy sem kicsi motivációnkat.”

A 193 centis Juhász ezzel arra utalt, hogy a női kosarascsapat 1980-ban szerepelt legutóbb olimpián, Moszkvában. Olimpiai selejtezőt is 1992-ben játszhatott utoljára, de akkor nem sikerült a részvétel kiharcolása a barcelonai játékokra.

Juhász édesanyja, Balázs Hajnalka korábbi válogatott kosaras, aki 1991-ben Eb-bronzérmes volt, így azt is kérdeztük tőle, emlékszik-e olyan napra, amikor nem volt kosárlabda a kezében. Elgondolkodott, és arra jutott, hogy amióta az eszét tudja, a kosárlabda tölti ki az életét. Talán egy-két nap volt, amikor nem fogott labdát. Természetesen tudja, hogy az anyja a magyar pontrekorder, aki egy Eb-meccsen 32 pontig jutott.

„Vannak kazettáink anya játékáról, természetesen azt a meccset is láttuk, amikor 1995-ben a spanyoloknak 32 pontot dobott. De az árnyoldalt is bemutatta már, rossz meccsét is néztük, nem csak a jót, mert a hibákból is lehet tanulni. Azt mondják, hasonlít a játékunk, megpróbálom ezt alátámasztani majd Sopronban.”

A 24 éves Juhászról hazai és amerikai szakemberek egyaránt azt állítják, hogy hamarosan Európa-klasszissá válhat. Ő erre úgy reagált, hízelgő, ha ilyesmit mondanak róla, de most az olimpiai selejtező van a fókuszban, ott próbálja meg igazolni a tehetségét és minél kevesebb hibával játszani. „Mindig kritikus vagyok önmagammal szemben, a dicséret jólesik, de ha közhely is, akkor is nagy igazság, csak a következő feladatra szabad összpontosítani.”

Úgy gondolja, hogy tengerentúli szereplésének egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy visszavárják. Úgy érezte, sokat fejlődött a Minnesotában, szeretne ezen az emelkedő pályán maradni, és ha már alapemberként számítottak rá, ezt a státuszt megőrizni.

„Ide vágyik mindenki, áhítattal néztem az ötszörös olimpiai bajnok Diana Taurasi minden mozdulatát, amikor Magyarországon játszott. Én, a kis pécsi lány, akkor arra gondoltam, szeretnék egyszer eljutni a női NBA-be, ahonnan ő jött. Álmaim, vágyaim vannak még, az egyik például az olimpia, jó lenne vasárnap este önfeledten körtáncolni a lányokkal, majd utána megköszönni a szurkolóknak, és koccintani velük. Mindent meg fogunk tenni ezért a képért, ezt megígérhetem. Korosztályos szinten vertük már meg Japánt, nem csak nekem, másoknak is vannak kellemes emlékei. Hátha most, a felnőtteknél is le tudjuk másolni ezt az eredményt. Ehhez mentálisan és fizikálisan a csúcs közelében kell teljesítenünk.”