A semmiből jött sztárcsatár góljainak az ukrán fronton is örülnek

Huszonkét forduló után olyasvalaki vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját (holtversenyben a lassan külön kategóriát képviselő Jude Bellinghammel), akire az idény előtt a futottak még listán se lehetett fogadni. A Karim Benzema távozásával egyértelmű esélyessé előlépő Barcelona-csatár, egyben lengyel aranylabdás Robert Lewandowski ezt a ziccert is kihagyta, a további esélyeseket nézve pedig atléticós duót, Antoine Griezmannt és Álvaro Moratát nehéz elmarasztalni, míg a realos Vinícius Júnior esetében a sérülések és Bellingham számít enyhítő körülménynek. Helyettük az idény meglepetéscsapata, a Girona semmiből berobbant csatára, az ukrán Artem Dovbik szórja a gólokat. Emellett segíti az ukrán hadsereget is, páran pedig már Haalandhoz hasonlítják – őt mutatjuk most be néhány, a karrierjét végigkísérő szakértő, csapattárs és edző segítségével.

Dán kanyarral, Ukrajnából robbant be a fociba

Az 1997-ben, a Dnyeper-menti Cserkaszi területen született Dovbik a helyi utánpótlásban nőtt fel. Köszönhetően annak, hogy meg sem állt 189 centis magasságig, alig múlt 17 éves, és már a felnőtt csapatban debütált egy kupameccsen. Egy másodosztályú idény után 2015 nyarán az akkor épp a Sevilla ellen Európa-liga-döntőt játszó FK Dnyipróhoz igazolt, amely röviddel ezután a milliárdos befektető kiszállása után hatalmas pénzügyi gondokba keveredett, és végül 2018-ban csődbe ment, majd meg is szűnt. Dovbik a pénzügyi gondok közepette is maradt, és követte a csapatát a másodosztályba, ahol 13 meccsen 12 gólt lőtt. 2018 nyarán végül is elvitte a magyar olvasók számára sem ismeretlen, 2017-ben a Fradit 7–3 as összesítéssel a BL-selejtezőből kivágó dán Midtjylland.

Dovbik Dániába igazolásáról a leghitelesebb angol nyelvű ukrán focis oldal, a Zorya Londonsk alapítója, Andrew Todos adott egy kis kontextust a Telex megkeresésére: „Véleményem szerint Dovbik »ismert« személyiség volt a Dániába igazolás előtt is, de nem volt híres. Az ukrán labdarúgást követő emberek tudtak róla, és mindig volt remény, hogy top csatár lesz belőle. Megvoltak hozzá az adottságai, fizikailag és technikailag is. Csakhogy mire elkezdett nevet szerezni magának, a Dnyipro lényegében elkezdett szétesni. Így nem volt világos, hogy mi lesz a következő állomás számára – ekkor jött a Midtjylland. Meglepő lépés volt, de sokan ígéretesnek tartották, mivel akkoriban legendás volt a dán csapat scoutingja.”

Ez kétségkívül így volt: a klubnak éppen azt a Alexander Sørlothot kellett pótolnia 2018-ban, akin hat hónap alatt jó 15,5 millió eurót keresett – 450 ezer euróért vették, majd 16 millióért adták el a Crystal Palace-nak. Sørloth azóta Angliában és Németországban nem, de a La Ligában a Real Sociedad és a Villarreal csapataiban megtalálta magát, utóbbiban 90 percenként fél gól az átlaga.

Fontos párhuzam Dovbik és Sørloth között, hogy mindketten hatalmas termetűek, de mozgékonyak, elképesztő lövőerővel bírnak, miközben a labda elleni játékban is aktívak. Ez nem a véletlen, hanem az adatalapú scouting és recruitment profil műve, ahogy ezt Lars Hallengreen, a Midtjylland korábbi vezető játékosmegfigyelője egy korábbi interjúban el is mondja, egyértelművé téve, hogy Sørloth eladása miatt szerződtették Dovbikot. „Annak ellenére, hogy nagyra nőtt, jól koordinált a mozgása. Ez az egyik dolog, amit Sørlothban is láttam. Rájöttem, hogy miért. Amikor 13 vagy 14 éves volt, ő volt Európa egyik legjobb korcsolyázója. Ha láttál már gyorskorcsolyázót, tudod, hogy mind fizikailag lenyűgöző és koordinált, hiszen ez nem könnyű, szinte táncosként kell mozgatni a lábadat és a testedet. Végül a futballt választotta, de most már ott lehetett volna az olimpián, ha másképp dönt. Dovbik egyike azoknak, akinél alig várom, hogy követhessem a munkáját a Midtjyllandnál, mert szerintem rengeteg potenciál van benne.”

Nos, egyértelmű, hogy a nyáron 27-et betöltő Dovbiknak nem egyből jött össze a dolog. Így utólag érdekes megnézni, miért nem sikerült az áttörés Dániaban, hiszen az FC Midtjylland színeiben csak 18 bajnoki mérkőzésen lépett pályára 2017, illetve a 2020-as hazaigazolása között.

Az ukrán csatár egy dániai csapattársa a Telexnek így jellemezte a helyzetet: „Könnyen lehetett látni Dovbikban a potenciált, amikor a Midtjyllandnál volt, már akkor is egy igazi fenevad volt, őrült bal lábbal. De akkoriban nagy volt a verseny a csatárposzton, és persze elég fiatal volt, így nem igazán illett bele a klubba. De én sem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz a spanyol bajnokságban.”

Dovbik dolgát az is nehezítette a Midtjyllandnál, hogy 2015 óta ott volt a klubnál a 2 méter 1 centis nigériai középcsatár, Paul Onuachu. Ő Sørloth leigazolása előtt, amiben Onuachu sérülése is közrejátszott, és után is egy-egy 17 bajnoki gólos idényt tett le az asztalra, a második után 6 millió euróért vitte el a Genk 2019-ben.

Eközben Dovbik 2018 augusztusában keresztszalag-szakadást szenvedett, amiből csak áprilisban tudott visszatérni, így nem meglepő, hogy alig másfél évvel a Dániába érkezése után kölcsönbe adták a Sønderjyskéhez. Itt jön a képbe a Midtjylland legendás edzője, a csapatot az 1999-es alapítástól 16 éven át, a 2015-ös bajnoki sikernél már vezetőedzőként végigkísérő Glen Riddersholm. Ő 2019 elején épp a kiesés elől menekülő Sønderjyske padját vette át (két év múlva aztán Michael Boris és Lőrincz Ábel váltotta), és hatalmas örömmel fogadta az ősszel érkező 23 éves ukrán támadót. A számok azért így sem mutatnak különösebben jól: Dovbik huszonhárom meccsen négy gólig jutott, a bajnokságban tizennyolc találkozón összesen négyszáz percet kapott, míg góljait inkább a második csapatban lőtte.

Riddersholm azonban megkeresésünkre egy sokkal árnyaltabb és emberibb képet festett róla: „Nekem nem meglepő, hogy ilyen jól megy neki a Gironában, hiszen a midtjyllandos múltam miatt tisztában voltam a képességeivel. Inkább meglepődtem, hogy meg tudtuk szerezni, mert tudtam, hogy egy top játékos. Ugyanakkor Artem egy a nyitottabb dán kultúrában talán nehezebben találta meg magát, esetleg önhibáján kívül. Úgy érzékeltem, hogy ő egy jóval zártabb közegből érkezett – míg Dániában többet és nyíltabban beszélnek az érzelmekről, neki ez nehezebb volt. Lassan negyven, labdarúgásban eltöltött év után az a tapasztalatom, hogy a bizalom csökken a nagyobb kluboknál, ahogy az idő és a türelem is, ez nem volt számára szerencsés, ahogy a sérülései sem.”

Riddersholm szerint Dovbik állandó izomsérülései miatt leginkább mentálisan volt nagyon kemény számára ez az időszak, hiszen a sok visszaesés senkinek nem tesz jót, idő kell a sikerhez, ami sokszor nem áll rendelkezésre a fociban.

„Összességében csak pozitív dolgokat tudok mondani róla, ő egy nagyszerű sportoló elképesztő lövőerővel, aki állandóan tanulni akart és extra edzéseket kért – amit csak módjával lehetett elvégezni, hiszen senki sem szerette volna, ha rásérül.

Valahogy azt is éreztem vele kapcsolatban, hogy soha nem kapta meg a tiszteletet és nem volt szerencséje nálunk, mert például a drukkerek, vagy a csapatot távolabbról követők nem látták azt a hozzáállást, meg hogy milyen remek ember, csak a végeredményt.” Riddersholm kitért arra is, hogy Dovbik ellen voltak a foci brutális szabályai is: egy kupagyőzelemért, közben a kiesés ellen küzdő edző sokszor nem tud változtatni, amikor a csapat jól végzi a dolgát, így bizonyos szempontból a Dovbikhoz hasonló kölcsönjátékosok áldozattá válnak.

„Kapcsolatban maradtam vele – a svédek elleni góljához vagy az első válogatottságához is gratuláltam, mint ahogy az orosz invázió megindulásakor is váltottunk néhány üzenetet. Azt mondtam neki, hogy nagyon okos lépés, hogy visszamegy a Dnyipróhoz újjáépíteni a karrierjét. Látom, hogy keményen dolgozik, megtanulta, hogyan kell kezelni a testét, a robbanékonyságát és erejét. És két fontos dolgot megkapott a Gironánál: a rendszeres játéklehetőséget és így ritmust; és amire minden embernek szüksége van, vagyis a bizalmat a csapattársak és az edző részéről.”

Egy visszafogott, a semmiből jövő, csendes hős

„Bosszankodunk, hogy nem jött össze, de örülünk, hogy most Ukrajnában adódott ez a lehetőség” – mondta Svend Graversen, a dán csapat sportigazgatója, amikor Dovbik 2,2 millió euró ellenében hazaigazolt az újjáalakult és első osztályba jutott SK Dnyipróhoz. A Midtjylland azért mindenesetre harminc százalékot megtartott a játékjogából, biztos, ami biztos alapon.

Ukrajnába visszatérve Dovbik először leginkább a kupában indult be, a bajnokságban csak 6 gólig jutott 1811 perc alatt, majd a következő két idényben 0,83-as gólátlaggal magaslott ki az ukrán bajnokságból. Hogy miért, azt egy fő dologra vezeti vissza Andrew Todos: „Dovbik középcsatárként kapott lehetőséget Dmitro Mihajlenko alatt, akivel korábban már az FK Dnyipróban is dolgozott. A többi pedig már történelem, hiszen ő lett az év játékosa a ligában.”

Olyannyira, hogy szinte a semmiből Európa-bajnoki hős is lett: noha Andrij Sevcsenko már 2017-ben behívta a válogatottba, de akkor még nem lépett pályára, míg utána legközelebb csak 2021 márciusában kapott meghívót. A Tribuna nevű ukrán futballportál így emlékszik:

„Artem Dovbik szerepelt a 2020-as [végül csak 2021-ben megrendezett] Eb-keretben, de a svédek elleni mérkőzés előtt nem lépett pályára. Artem számára szerencsés véletlen volt, hogy bekerült a válogatott keretbe. A labdarúgó megértette, hogy az Eb előtt akár ki is kerülhet a válogatott bő keretéből. Junior Moraes azonban megsérült, Dovbik pedig lehetőséget kapott, hogy Roman Jaremcsuk és Artem Beszedin után a harmadik csatár legyen, és élt is vele.”

Dovbik így emlékszik a történtekre: „Nemrég a feleségemmel felidéztük, hogy egy télen, amikor elmentünk nyaralni, a bajnokság utolsó helyén álltam a csapatommal. Akkor azt mondtam, hogy ki akarok jutni az Eb-re. Nem tudtam, hogyan, de valahogy ki kellett jutnom. Biztos azt hitte, hogy őrült vagyok. De azt mondtam, hogy meg akarom ezt csinálni, ez lesz az első számú célom. Ez volt az álmom, amit szilveszterkor megálmodtam” – mesélt egy interjúban Dovbik a 2021-es, végül valóra is vált kívánságról. A Dnyipro is sokat javult a 2020–2021-es szezonra, de maga Dovbik is – elég csak a 2021 nyarán rendezett Eb-re, és svédek elleni nyolcaddöntő hosszabbításában továbbjutást jelentő góljára gondolni.

A Riddersholm által említett ritmus és önbizalom pedig az Eb után szárnyakat adott neki, és góljaival egyfajta mitikus figurája lett az ukrán focinak. De ettől nem szállt el, hiszen a játékost közelebbről is ismerő Todos jellemzése szerint Dovbik „eléggé visszafogott, csendes személyiség. Nem mondanám szégyenlősnek, csak nem a legnagyobb hangú az öltözőben. Ugyanez elmondható az interjúiról is. Nagyon nyugodt, összeszedett, ellentétben a pályán mutatott nagy termetével. Sokat segít az ukrán fegyveres erőknek, például elárverezi a mezeit, az így kapott pénzből pedig [a gironás csapattársával, Viktor Cihankovval együtt] többek között egy, a frontvonalon harcoló egység számára is adományoztak egy járművet. Ezen kívül az Instagram-oldalán keresztül folyamatosan posztol és megosztja az egyéb adománygyűjtéseket, a háborúval kapcsolatos híreket. Ezt nagyon értékelik az ukránok, főleg most, hogy beszédtéma lett belőle Európában.”

A tökéletes utolsó kirakósdarab a meglepetéscsapatba

Noha hamarabb is nagy csapathoz igazolhatott volna, hiszen a Lazio, a Porto és az Everton is érdeklődött iránta, Dovbik érthető okokból nem akarta elhagyni hazáját a háború közepén. Végül az egyre több csapatot, köztük a Manchester Cityt is tömörítő City Group és a Girona ajánlata lett a befutó – ez egyébként egy, a Midtjyllandéhoz hasonlóan kalkuláltan kockázatos vétel volt, 8 millió euróért. Utólag ez könnyű döntésnek tűnik a gólok és a decemberi hónap játékosa cím ismeretében, de hogy ez korántsem volt ennyire egyértelmű, arról egy minap megjelent cikk tanúskodik:

„A Girona egy olyan csapat, amelynek lenyűgöző a játéka. Intenzív nyomás alatt tartja az ellenfelet, gyors a kombinációikban, és szinte futsalos a stílusa. Éppen ezért azt gondolhatnánk, hogy egy olyan méretű játékos, mint Dovbik a közel 190 centiméteres magasságával nem illeszkedik túl jól ebbe a modellbe, de éppen ezért annál csodálatosabb az adaptálódása. Az ő 14 gólja minden mítoszt és sztereotípiát lerombol, bár az is igaz, hogy közülük ötöt a fejével szerzett. Nemcsak centikről van szó, hanem minőségről, helyezkedésről és arról is, hogy minden pillanatban tudja, hogyan kell befejezni a támadást. A szétrombolt ukrán bajnokságból menekült, a Gironában pedig megtalálta a futballboldogságot. A válogatottal pedig az Európa-bajnokság rájátszásába pályázik.”

A Girona játékát megnézve, illetve Dovbik teljesítményét a konkurenciával, adatok alapján összehasonlítva elég nyilvánvalóvá válik, hogy az ukrán csatár ritkán, de annál nagyobbat szólva vesz részt a csapatjátékban, és szinte kizárólag három módon teszi ezt.

• Nyomáskioldó célpontként képes akár a liga legjobbjai ellen is levegőben, de a földön is lekészíteni a labdát.
• Ugyanakkor megvan a dinamikája és sebessége a védővonal mögé induláshoz, mint tette azt például a Barcelona ellen.
• A tizenhatoson belül pedig hatalmas intelligenciával és gyakorisággal támadja a hosszú oldalt, valamint a védők vak oldalát, majd fejjel vagy bal lábbal, kíméletlenül fejezi be az akciókat.

Ha ismerős ez a leírás – egy Sørlothhoz képest Angliában némileg sikeresebb szőke norvég férfi, Erling Haaland juthat eszünkbe –, akkor talán meg is lehet a következő állomás. A Chelsea állítólag például 40 millió eurót sem sajnálna érte, de más angol csapatok is sorban állnak a Sevilla elleni hét perc alatt szerzett mesterhármast szerző játékosért az eddig mutatott teljesítménye alapján. A 2024. téli átigazolási időszakban nem kelt el, de az Eb-vel megspékelt nyáron minden esélye meglesz, hogy a spanyol bajnokság meglepetéscsapatából még tovább léphessen.