Szoboszlai: Így nem lehet kimenni meccsre, pláne nem a válogatottban

Noha Magyarország továbbra is vezeti Európa-bajnoki selejtezőcsoportját, a keserűség volt a magyar játékosok arcára írva. Egy-egy félmosolyt akkor láttunk rajtuk, amikor az került szóba, az első félidőben összeszedett kétgólos hátrányt le tudták dolgozni a másodikban. Így fest most a tabella, a kaunasi döntetlen után is jó rá nézni.

• A csoport állása: 1. Magyarország 14 pont, 2. Szerbia 13, 3. Montenegró 8, 4. Litvánia 6, 5. Bulgária 2.

„Nagyon gyorsan felejtsük el az első félidőt, ezt mondtam a csapatnak is. De tanuljunk belőle, mert így nem lehet kimenni egy meccsre. A klubodban sem, pláne nem a válogatottban. Túl nyugodtan, stressz nélkül kezdtünk. Büszke is vagyok azért, hogy innen fel tudtunk állni.

Ha sokan azt is hiszik, Litvániában könnyű játszani, ez nem így van”

– kezdte értékelését Szoboszlai Dominik, mielőtt visszaindult volna a csapat Magyarországra.

A csapatkapitány az első félidőben hátravontan játszott, Marco Rossi ezért az ötletért magára vállalta a felelősséget, ő gondolta úgy, hogy ez lehet a győzelem kulcsa, de nem jött be a számítása. A szünet után, amikor a Liverpool középpályása már a tízes pozíciót foglalta el, szinte mindegyik magyar támadás gólveszélyes volt, és egy kis szerencsével a fordítás is összejöhetett volna, de ez a szerencse most elmaradt – nem úgy, mint a szerbek ellen. Rossi hozzáállásbeli problémákat is látott.

Szoboszlai hozzátette, öt éve, ha azt mondja valaki, hogy két fordulóval a vége előtt a csapat kijuthat az Eb-re, hitetlenkedve néznek rá, ők pedig ezt elérték, és az első helyről várják a szófiai november 16-i összecsapást, ahová győzni mennek.

„Semmi gond az elvárásokkal, azzal, hogy magasra tettük a lécet, mert magunknak küzdöttük ki, magunk értük el, hogy az reálisan szóba jöhet: hat forduló után ott lehessünk egy Eb-n.”

A góljáról azt mondta, a tizenegyesből mindig odarúgja a labdát, a gólpasszáról úgy nyilatkozott, látta, hogy a rövid oldalon tömörülnek, ezért megpróbálta a hosszúra átrúgni, ahol Varga remekül érkezett is, és befejelte.

A 75. válogatottságát ünneplő Nagy Ádám onnan közelített, egyszerű a tanulság levonása: nem szabad előnyt adni senkinek, és emiatt dühösek magukra.

Arról szó sincs, hogy lebecsülték az ellenfelüket, de azt gondolták, a szerbek elleni sikerrel a nehezén már túl vannak, viszont csúszás-mászás nélkül már nem jön egy ilyen meccs sem.

„Ha papíron jobb játékosok vagyunk is, az nem jelent semmit, mert tizenegy harcosnak, tizenegy oroszlánnak kell kimennie a pályára, ahogy a szerbek ellen is. Itt viszont az elején elveszítettük az egy az egy elleni párharcokat, fölénk kerekedtek, ránk erőltették azt, amit akartak, a bekapott gól után megzavarodtunk, a második gól előtt jobban ki kellett volna osztani az embereket, mert Milos Kerkezre nem jöhet ki egy nálánál jóval magasabb srác. Szép lett volna győztes meccsel elmenni innen, de ahhoz képest a döntetlen is jó, hogy az egész csapatot lecserélhette volna a Miszter a félidőben.”

A kapus Dibusz Dénes is megerősítette, hogy nem elbizakodottság volt a csapaton, csak a gyilkos ösztön hiánya, az a plusz 5-10 százalék, ami egy ilyen meccsen kell a sikerhez. Az első félidőben azt tapasztalta, hogy a kapunak háttal állva veszik át a labdákat, ami nem helyes, és ezt büntették is a felbátorodó hazaiak.

„Egy pont kell, nem is kell ezt ragozni. Várnunk kell néhány hetet az ünneplésre, de győzni megyünk Szófiába”

– összegzett Dibusz.