Keleti Ágnes lett minden idők legtöbbet élt olimpiai bajnoka

Az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes 2019. április 13. óta mondhatja el magáról, hogy ő a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka. Péntektől pedig már azt is elmondhatja, hogy egyetlen más olimpiai bajnok sem élt meg olyan szép kort, mint ő.

Keleti pénteken 102 éves és 242 napos lett,

ebből az alkalomból köszöntötte őt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár és a Magyar Olimpiai Bizottság két alelnöke, Deutsch Tamás és Wladár Sándor. Az előző rekorder is magyar volt, a 2016-ban San Franciscóban meghalt Tarics Sándor 102 évet és 241 napot élt.

Az 1921. január 9-én, Klein néven született Keleti 1938-ban került be a válogatottba, de a származása miatt gyorsan ki is került onnan, mert a sportban is alkalmazták a zsidótörvényeket, a jóakarói pedig tudatták a vezetőkkel, hogy hiába járt evangélikus gimnáziumba, ő bizony zsidó. Két olimpiája (1940 és 1944) maradt ki a háború miatt, de ekkor a túléléssel volt elfoglalva. Megvásárolta Juhász Piroska papírjait, és ha mindenét oda kellett is adnia érte, legalább életben maradt, és szűcsinasként még dolgozni is tudott. Szalkszentmártonban lett cseléd, és hat kilométert gyalogolt, hogy a Duna-parton feltűnés nélkül tornaelemeket gyakorolhasson a szabadban, mert az olimpiai részvétel mégiscsak ott motoszkált a fantáziájában. Egy kicsit félt 1944-ben, hogy gyanússá válik, de ha sejtették is róla a környezetében, hogy zsidó, nem jelentették fel, így megmenekült. Édesapja nem úszta meg a koncentrációs tábort, ott is halt meg.

Keleti csellista akart lenni, nem tornász, de a tornától sem tudott elszakadni, így 1945 után újrakezdte. 1948-ban egy sérülés megakadályozta, hogy ott lehessen az olimpiai csapatban. Elutazott ugyan Londonba, a vezetők mindvégig bíztak benne, hogy meggyógyul a sérült bokája, de végül nem versenyezhetett. 31 évesen jutott ki az első olimpiájára, ahol talajon megnyerte élete első olimpiáját. Csak azért nem vonult vissza, mert tudta, a következő olimpia Melbourne-ben lesz, és szeretne találkozni az Ausztráliában élő testvérével. És persze az is hajtotta, hogy a gerendán csak a negyedik helyre pontozták, önmagát pedig előrébb várta.

Felkészült Melbourne-re, rá is hatással volt a forradalom, de úgy tudott koncentrálni, hogy három aranyat nyert a szerenkénti döntőkben. Talajon megvédte címét, gerendán olyan pontszámot kapott, amilyenre számított, és a felemás korlát első helye is az övé lett. A kéziszercsapattal is a legszebb gyakorlatot mutatták be, noha az egyik szalag eltűnt, és rózsaszínűvel álltak ki a közönség és a pontozók elé.

Keleti nem tért haza, Izraelben telepedett le, 1983-ban a budapesti világbajnokságon jött először vissza. A kilencvenes évek végén egyre többet jött Magyarországra, aztán haza is költözött.

Az egykori tornász manapság is minden nap tornázik, sok gyümölcsöt és csokoládét eszik, szemüveg nélkül nézi a tornaközvetítéseket a világhálón, és kritikusan szemléli a gyakorlatokat.

Keleti életéről dokumentumfilm is készült, ebben azt mondta, a jövőre, nem a múltra gondol. A századik születésnapján sem hazudtolta meg magát és a humorát, a hosszú élet titkának azt nevezte, kerüli a tükröt. Nem néz bele, így olyannak képzeli magát, amilyennek csak akarja.

Egy másik jellegzetes sztori róla: megkérdezték tőle, ha már ennyire szeret utazni, hová szeretne még eljutni. A mennyországba, de az már ráér – hangzott a válasz.