Az atlétika bohóca abba sem akarta hagyni az ökörködést a budapesti vb-győzelme után

Usain Bolt 2017-es visszavonulása óta szomjazza az atlétika, hogy újra feltűnjön egy olyan sportoló, aki az egész sportág arca lehet. Ha csak a teljesítményeket vesszük, erre a posztra akár tucatnyian is alkalmasak lehetnek, de ha ehhez még a személyiségeket is hozzátesszük, már jóval szűkebb a kör. A kedden magasugrásban világbajnokságot nyert Gianmarco Tamberire biztosan lehet építeni, az olasz szinte minden pillanatot kihasznál, hogy a figyelem középpontjában legyen, pillanatok alatt az ujja köré csavarja a közönséget, természetesen árad belőle a jókedv.

A budapesti atlétikai világbajnokságon az ügyességi számok döntőinél mindig kivezényelnek egy zenekart a résztvevők bemutatásához. A magasugrásnál is így történt, ám ahogy lement ceremónia, Tamberi beült a dobfelszerelés mögé, és gyorsan lenyomott egy dobszólót.

Az olasz atléta a selejtezőben szenvedett, csak harmadikra vitte át a biztosan döntőt jelentő 228 centiméteres magasságot. A finálé sem indult jól neki, 225-ön szállt be, és elsőre le is verte a lécet. Ezután viszont elkapta a fonalat, tisztán vitte át a magasságokat, persze már ekkor megdolgoztatta a nézőket, többször is tapsoltatást kért magának. Nem sok atlétának van észrevehetően nagy szurkolótábora, de Tamberi miatt egy csomó olasz összegyűlt a magasugródombnál lévő karéjba. Többen a magasugró korábbi védjegyszerű man bunos hajviseletét is megidézték pólójukon. Tamberi megjelenése is egyedi, évek óta úgy versenyez, hogy az arcának egyik felét borotválja, a másikon pedig hagy egy kis szakállt.

Tamberi 225-ös hibája miatt 233-as magasságig még az amerikai JuVaughn Harrison volt lépéselőnyben, de 236-on fordulóponthoz érkeztek, az olasz elsőre átvitte, míg a világbajnoki címvédő katari Mutaz Essza Barsim és Harrison is leverte a lécet. Tamberi ezzel lépéselőnybe került. Barsim nem jutott túl a 236-on, bronzéremmel fejezte be. Harrison másodikra átugrotta a magasságot, így 238-ra emelték a lécet. Tamberi és az amerikai kétszer hibázott, de az olasz már kivárásra is játszhatott, mivel ő előbb, első próbálkozása vitte át a 236 centit, tehát előnyben volt az amerikaival szemben. Harrison végül el is vérzett 238-on, Tamberi pedig, miután lenyomott egy néhány perces ünneplést, még egy nagy eredménnyel próbált búcsúzni, 240-re emeltette a lécet. Ebből a nagy akarásból végül az lett, hogy átfutott a léc alatt, majd egy nagy kanyart leírva visszafutott az atlétikai pályára.

Ezután vagy negyven percig nem lehetett leállítani az olaszt. Szaltózott a matracon, kimászott a közönség közé a lelátóra, megénekeltette őket, néhányuknak fekvőtámaszokat számolt, majd levette a mezét, és a szurkolók közé dobta. Nem sokkal később úgy gondolta, hogy itt az ideje egy kis fürdésnek. Az akadályfutás bajnokával, Szufiane el-Bakkalival és a harmadik Abraham Kibiwottal pancsolt néhány percig a vizesárokban. Produkcióját csak Barsim hároméves gyereke veszélyeztette, aki dobálta magát a magasugródombon. Tamberi persze hozzá is odament, nagyon jóban van Barsimmal – a tokiói olimpián ráadásul ketten osztoztak meg az aranyon –, és velük is bulizott egy kicsit. Később a katarit is felrángatta a lelátóra.

A pályán a véget nem érni akaró ünneplés sem volt elég az olasznak, mikor végre újságírók elé került, akkor is azt mondta:

„Meg kell ünnepelnem ezt az érmemet, hiszen egyévnyi áldozathozatal és diéta után megérdemlem.”

A mindig nagyon közvetlen Tamberi nemcsak a vb-n ökörködik, kisebb versenyeken is könnyen megtalálja a hangot a közönséggel, sokat hozzátett ahhoz, hogy a magasugrás legyen az egyik legérdekesebb versenyszám. A rúdugró Armando Duplantis ugyan menetrendszerűen javítgatja a világrekordokat, de az olaszhoz képest meglehetősen sótlan figura. Az idén a 100 métert már megnyerő Noah Lyles próbálja magát Usain Bolt örököseként pozicionálni magát, az amerikai sprinter eredményei nem is rosszak, de megnyilatkozásai manírosak, sokszor bicskanyitogatóak, nem az a figura, akit könnyen a szívükbe zárnak az emberek. Az olasz sportlap, a Gazetta dello Sport azt írta Tamberiről, hogy olyan jelenség, mint a síző Alberto Tomba vagy a motorozó Valentino Rossi – túlmutat a sportágán, mentális ereje pedig olyan, mint a teniszező Novak Djokovićé.

A mindig bohóckodó – vasárnap például azt mondta újságíróknak, hogy otthon rengeteg hamis érme van, hogy ha betörnek hozzá, ne tudják a tolvajok, hogy melyik az igazi – Tamberi azért már az eredményeivel is bebetonozta magát a legjobbak közé. A világbajnoki aranya előtt nyert már olimpián, fedett pályás Európa-bajnok és világbajnok, és szabadtéren is nyert már Eb-t.