Úgy kellett mennem az első kétszázon, mint még soha

Molnár Attila vasárnap új országos csúccsal, 44,84 másodperccel bejutott az atlétikai világbajnokságon a 400 méteres síkfutás elődöntőjébe. A szám történetében magyar még sosem futott korábban elődöntőt. Ott nagyon bátran kezdett, futamában végül a hatodik lett 45,02 másodperccel, és nem jutott tovább.

A sprinter az előfutam után azt nyilatkozta, hogy ugyan szerinte nagyon közel került a határaihoz, de megpróbálkozik még javítani az országos rekordon, az biztosan elég a tisztes helytálláshoz.

Az előfutamban hatalmas biztatást kapott a közönségtől, az utolsó ötven méteren szinte önkívületi állapotban futott, nem nagyon érzékelte a külvilágot.

Molnár a legszélső, 9-es pályát kapta, mellette pont a szám világcsúcstartója, a dél-afrikai Wayde van Niekerk futott. A magyar sprinternél mindenki jobb szezoncsúccsal érkezett, de 2-3 futó foghatónak tűnt számára a futamából.

A magyar 400-as erősen kezdett, bár Van Niekerk felfutott rá, tudta tartani vele a lépést, sokáig a harmadik-negyedik helyen futott, az utolsó 50-ig még jól állt, de ott érezhetően görcsösebbé vált a mozgása.

„Azt beszéltük meg az edzőmmel, hogy muszáj elkezdeni tempót menni az első kétszázon úgy, ahogyan eddig még soha, mert ha próbálok tartalékolni, akkor lehajráznak a végén, aminek volt valószínűsége. Vagy befejezem, vagy nem alapon, vagy kibírom, vagy nem. Így mentünk neki. Sajnos nem sikerült, de legközelebb” – mondta taktikájáról Molnár a verseny után.

Nem érzékelte igazán, hogy mellette van Van Niekerk. „Csak magamra, a pályámra, a kanyar ívére próbáltam fókuszálni. Hamarabb a látószögembe kerültek azok, akik mellett elfutottam.”

Molnár mozgása általában könnyed marad látszólag az utolsó százra is, most viszont küzdelmes lett neki a hajrá. „Sokkal jobban elfáradtam. Kihajtottam magam, az első fél körön, 250 méteren, nem maradt sok energiám a végére, hiába reméltem, hogy maradni fog.”

A 45,02 másodperces időeredménye alig nem sokkal maradt el az előfutamban elértnél, és a korábbi országos csúcsától sem. „Úgy kell elképzelni, hogy most egy méterre voltam saját magamtól, egyáltalán nem sok, mégis óriási különbség.”