A stadion Marco Rossi nevétől hangos, mégis felhúzzák a kommentelők
2023. június 21. – 15:36
A magyar fociválogatott Litvánia legyőzésével három forduló után vezeti az európa-bajnoki selejtezőcsoportját, és ezt a játékosok és a kapitány is példás és helyes mértéktartással kezelték: „A mostani első hely nem sokat ér” (Marco Rossi), „Messze még a vége” (Sallai Roland).
Az Eb-részvétel a mindenkori első kalapból érkező válogatottaknak végtelenül egyszerű: a negyedik és ötödik kalapból érkező csapat ellen kíméletlenül be kell gyűjteni a hat pontot két meccsen (ez nekünk Bulgária és Litvánia), a harmadik kalapos (Montenegró) ellen egy döntetlennel és egy győzelemmel négyet, a második legerősebb csapattal (Szerbia) szemben pedig hármat, és akkor 19 ponttal garantált a továbbjutás.
Mivel a magyar válogatott a bolgárokat és a litvánokat megverte hazai pályán, Montenegró ellen pedig idegenben döntetlent ért el, a célokat eddig teljesítette. A nehezebb meccsek Kaunasban és Szófiában jönnek, és ha azok is megvannak, akkor a csapat ott áll az Eb-részvétel kapujában.
Vessünk egy gyors pillanatást a folytatásra: Szerbia (idegenben, szeptember), Szerbia (otthon, október), Litvánia (idegenben, október), Bulgária (idegenben, november), Montenegró (otthon, november)
Marco Rossi már szombaton, Montenegró ellen kijelentette, hogy ezt a meccset elveszítettük volna a múltban. A csapatkapitány, Szoboszlai Dominik ugyanezt mondta, és tovább is konkretizálta kedd este: „lásd Albánia, ahol az utolsó 10 percben kaptunk kint is, itthon is gólt.”
Albánia egy fokkal talán erősebb mint Montenegró, ha csak abból indulunk ki, hogy az albánok be tudták cserélni azt a Broját a tavalyi vb-selejtezőkön, aki a Chelsea és a Southampton játékosa volt, és aki Albániában és a Puskás Arénában is a győztes gólt szerezte a 2021-es vb-selejtezőkön. Eközben Montenegrónál Osmajic játszott a hajrában, és fejelt fölé nagy helyzetben. Osmajic a Cadiz játékosa, de csak papíron, mert a török és a portugál ligába adták kölcsön.
Azt ugyanakkor el kell fogadni, és nagyon örülni kell neki, ha belül úgy érzik, nem kaphatnak gólt. Ergo, nem veszíthetnek.
2021. szeptemberében egyébként volt egy olyan meccsünk, ahol a hajrában Andorra váratlanul talált egy gólt Budapesten, sőt, még egyet, csak azt nem adta meg a játékvezető. Akkor a hideg kirázta a szurkolókat, hogy egy vérszegény csapat ellen sem tudjuk izgalommentesen lehozni a hajrát, a meccs legfontosabb szakaszát. Kedd este viszont azt lehetett érezni, hogy a litvánok itt márpedig nem lőnek gólt, egyszerűen nem pattanhatnak úgy a labdák a tizenhatoson belül, hogy egy lecsorgót bekotorjanak.
Ha a magyar válogatott fejlődéséről beszélünk, akkor ebben a nem elhanyagolható tekintetben mindenképpen egy szinttel magasabban állunk, mint akár 2-3 éve. Persze ezt majd meg kell mutatni a sorozat még hátralévő öt meccsén is. Azokon, ha összejön 12 pont, akkor tükörsimán meglesz az egyenes ági kijutás. Ha szerencsésen alakulnak az eredmények, még az is elképzelhető, hogy az utolsó meccs már tét nélküli lesz.
Marco Rossi kommunikációjánál is érdemes egy gondolatra megállni. Nehéz megfejteni, miért emelte ki az első félidei bíráskodást. Amikor a csapat lendületesen, gördülékenyen futballozott, és volt egy olyan érzet, tényleg csak idő kérdése, mikor lesz meg az első az első gól. Nyilván minden meccsen felfokozott hangulatba kerül a kapitány, ez így van rendjén, de győztes meccs után bírózni nem stílusos.
Aztán a sajtótájékoztatón már a kommentelőknek is üzent, ami szinte már szokásává válik. Tagadhatatlan, hogy Rossi húzásai rendszeresen jól sülnek el, most éppen Varga Barnabás csapatba állítása volt ilyen. De bátran hozzányúlt Kerkez szerepeltetéséhez is tavaly szeptemberben Németországban, betette Könyves Norbertet is, aki ezt győztes góllal hálálta meg Belgrádban. És még lehet hosszan sorolni – a magyar foci kirakata egészen másként nézne ki, ha nem ő lenne a kapitány. Valahogy mégis igényli, hogy ne csak az eredményeit ismerjék el, hanem mindenki szeresse, és fogadja el valamennyi szurkoló a döntési kompetenciáját, a döntései mögött meghúzódó szakértelmet. Egészen pontosan ezt mondta:
„Valahányszor kerethirdetést tartok, úgy tűnik, én vagyok a legnagyobb idióta. Messengeren kapok üzeneteket, hogy miért ez vagy az játszik. Az első alkalommal lehet szerencse, majd véletlen egybeesés, de a harmadik vagy akár a sokadik döntés után hadd érezzem azt, hogy talán többet értünk a labdarúgáshoz, mint egy hentes vagy egy youtuber.”
A telt házas stadion egyébként kétszer, de lehet, hogy háromszor is skandálta a nevét, és az ilyesfajta szeretetnyilvánítás nem egyedi, már a tavalyi év rendszeres velejárója is volt.
Szeptemberben tehát a folytatás Belgrádban jön, addig sok játékos életében változás állhat be, elég csak Szoboszlai Dominikra és a Newcastle-re gondolni. Hogy a tárgyalások mikor gyorsulhatnak fel, nem megjósolható. A bombagólt szerző Sallai Roland is elmehet a Freiburgtól, és Kerkez sem valószínű, hogy a holland Alkmaarnál marad. Schäfer András remélhetőleg visszatér az Union Berlinbe, a BL-ben szerez rutint, és a középpályán nyilvánvaló erősítést jelent majd.
Összességében az alap jó, 2019-ben a horvátok és Wales legyőzése ellenére sem álltunk ilyen jól. Most nem az a feladat, hogy a legjobb formában lévő 11 játékost kell megtalálnia Rossinak, mert ha kiesik egy alapember, akkor nincs megfelelő pótlás. Most van egy megfelelő, a csapatra szabott játékrendszer, a letámadás és a támadások felépítése is megszervezett, és a kispadról beszállók is lendületet, erősítést hozhatnak, sok esetben gólokat is.