Bundesliga magyarokkal: Szoboszlai kimagaslott, Sallai a végletek közt, Dárdai a mélyben

Voltak olyan szezonok, amikor nagyítóval kellett keresni a magyar futballistákat a Bundesligában, a szombaton befejeződött idényben azonban az élmezőnyhöz tartozó klubok játékosai voltak. Dárdai Pál harmadik küldetése ugyanakkor nem sikerült; Lőw Zsolték pedig úgy érkeztek a Bayernhez, hogy három sorozatban is versenyben voltak, végül csak egyben ünnepelhettek.

A 22 éves Szoboszlai Dominik idei teljesítményét követte ezúttal is a legnagyobb figyelem. Különösen, mert Gulácsi Péter egy októberi Bajnokok Ligája-meccsen megsérült, és a kapus az egész szezonra kidőlt. Az RB Leipzig harmadik magyarja, Willi Orbán ezúttal is megingathatatlan volt, kétszer került be a Kickernél a forduló válogatottjába, négy góllal zárt. Ismerve a németek vb-szereplését, most látszik igazán, mekkora kincs pottyant vele a magyar fociba: Orbán a tudása alapján akár a német válogatott védelemnek is erősítést jelentene. Talán csak a City elleni hetessel záruló BL-meccsen maradt el a tudásától, igaz, akkor az egész csapat mélypontra került. Egy kivétellel valamennyi bajnokin a pályán volt, akkor sem sérülés miatt hiányzott, hanem a csontvelőjéből őssejtet vettek ki, amivel elősegítette egy másik ember gyógyulását. Az Unionnal szemben a távollétében veszítettek is hazai pályán.

Na, de visszatérve Szoboszlaihoz: az RB Leipzig már az ötödik forduló után edzőcserére szánta el magát, a Frankfurt elleni 4–0-s vereség után menesztették Domenico Tedescót. A magyar válogatott csapatkapitányának a Kicker osztályzatai alapján az volt a második leggyengébb meccse a szezonban. Ha valakinek, hát neki jól jött az edzőváltás, mert rögtön góllal és gólpasszal jelentkezett utána a Dortmund ellen.

A szezonban egyébként 6 gólig és 8 gólpasszig jutott, a csapat 60 góljából 14-ből vette ki közvetlenül a részét, vagyis a találatok 23 százalékából.

Míg tavaly arról írtak a német újságok, hogy a várt nagy áttörés elmaradt az első teljes szezonjában, most az látszik, hogy vezérré emelkedett, ami a válogatottbeli teljesítményére is jótékony hatással volt, elég csak a bolgárok elleni (3–0) extra teljesítményére gondolni.

Szoboszlai menedzsere, Esterházy Mátyás vitatkozik azzal, hogy az előző szezonban nem történt volna meg az áttörés. Akkor Lipcsében Domenico Tedesco volt a vezetőedző, aki sokszor csak csereként számított rá, de amikor Dominik a pályán volt, minden percet kihasznált.

„Teljes mértékben igazolta ebben a szezonban, amit a tavalyi teljesítménye alapján is vártunk tőle. A folyamatos játéklehetőség jól hatott rá, szemre is komoly fejlődésen ment át, amit a számok is alátámasztanak. Nagy boldogság, hogy a harmadik helyre befutó csapatból tudott kiemelkedni egyéni és csapatszinten, és a Lipcse jövőre is ott lehet a Bajnokok Ligájában, amiben neki komoly érdemei vannak. Olyan karakter, aki abból is tanul és levonja a következtetéseket, ha nincs a pályán, profin kezelte az előző szezonban kialakuló helyzetet.”

Esterházy szerint abban a felállásban, amit a Lipcse favorizál, a legjobb helyen van Szoboszlai a jobb oldalon. Nem ritkán fordul elő, hogy meccs közben is oldalt cserélnek, így az is megesett, hogy a bal oldalról tört előre. Ha hátrább lenne, nem érezné komfortosan magát, ha előrébb tennék, akkor sem. Örömteli azt látni, hogy több poszton is bevethető, és ha több feladatot kapott, akkor mindegyiket megoldotta.

A Kicker értékelése szerint világklasszis teljesítményt a Dortmund ellen nyújtott, akkor osztályozták a legjobbnak, kiérdemelte az 1-est. Épp a találkozó előtt érkezett meg a csapathoz Marco Rose, aki a Dortmund szakvezetője volt, de Szoboszlai fejlődését nagyban segítette még a Salzburgnál.

„Van köztük egy láthatatlan, de nagyon is létező kapocs. Rose sokat követel, de ha az elvárásainak megfelel valaki, akkor értékeli az erőfeszítéseket. Érte a háborúba is elmenne Dominik.”

Esterházy nyomatékosította, hogy egyelőre csak a berlini kupadöntővel foglalkoznak (a Frankfurt lesz az ellenfél június harmadikán), semmi más nem jár a játékos fejében, csak az, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is a magasba emelhesse a trófeát – így kommentálta a Newcastle ajánlatáról szóló híreket. Semmilyen nyomás nincs rajtuk, a nyáron a legjobb döntést fogják meghozni.

Esterházy arról is beszámolt, hogy Schäfer András és az Union Berlin edzője, Urs Fischer között is van egy szakmai kapocs. A védekező középpályás játékát idén sérülések nehezítették. Januárban két hónapra kidőlt, de ahogy felépült, már ott is volt ismét a csapatban.

„Teljesen normális helyzet, hogy egy az élmezőnybe igyekvő csapat igazol, és mivel nagy tervei vannak, ezért mélyíti a keretét. Attól nem félni kell, hogy Laidouni is odament a Ferencvárosból, és még azon a poszton is bevethető, mint András, hanem épp ellenkezőleg: örülni.

Örülni, hogy konkurenciaharc van, mert a versenyhelyzet versenyképes csapatot jelent.

Andris mentalitásához szervesen hozzátartozik, hogy szeret versenyezni. Egészen biztos vagyok abban, hogy alig várja az újbóli felépülés után, hogy megküzdjön a helyéért. A profi világban egyébként sincsenek garantált helyek, ezt mindenki tudja már jó régen.”

Az Union a negyedik helyével ott lehet a Bajnokok Ligájában jövőre – a szezon közben több hétig álltak az élen is –, és Schäfer karrierjében a BL egy újabb szintet jelenthet. Schäfer kilengések nélkül, stabilan teljesített, a Kicker kétszer értékelte 2,5-ösre (a Lipcse és a Wolfsburg ellen), akkor is kapott 4,5-öt, amikor a Bochum ellen egy váratlan vereségbe szaladtak bele.

A BL-szereplést a berliniek a Freiburgtól vették el, vagyis Sallai Roland csapatától. Sallai játéka a végletek közt mozgott, igazán zaklatott szezon van a háta mögött. A Freiburg ötödik helye, és EL-szereplése tiszteletre méltó, a kupából kiejtették a Bayernt, de az i-re a pontot sem a bajnokságban, sem a kupában nem tudták feltenni.

Sallai szeptember eleji sérülése a legrosszabbkor jött, meg kellett műteni a szemét, olyan csúnyán találta el a fejét a leverkuseni Tah. A felépülés után márciusban háromszor úgy maradt le a kispadról is, hogy már teljesen egészséges volt. Az édesapja ezt úgy magyarázta, hogy megtudták, szeretne elmenni a nyáron a csapattól, ezért kvázi bosszúból nem játszatták. Nem volt egy szerencsés nyilatkozat, amit kőkeményen helyre is tett Christian Streich egy német lapnak nyilatkozva március végén.

„Jó lenne, ha mi a Freiburgnál eljutnánk oda, ha a Lazio érdeklődik az egyik játékosunk iránt, akkor már nem is játszatjuk őt. Jó lenne, ha ezt megengedhetnénk magunknak, és nem függnénk többé az eladásokból származó pénzektől. Senki sem tehet arról, hogy milyen szülei vannak.”

Április 16-án a Freiburg fontos meccset nyert idegenben a Werder ellen, gólt és gólpasszt adott, a forduló válogatottjában is bekerült a Kickernél. 2-esre minősítették a teljesítményét.

Ezzel azonban a kálváriájának nem volt vége, mert a következő fordulóban nemhogy kiszorult a kezdőből, de még a kispadról is.

„Denkpause” – indokolta Streich a mellőzését. A gondolkodási szünet nem tudni, minek szólt, azóta sem derült ki. Mindenesetre a Sallait nélkülöző Freiburgot megverte 1–0-ra a nagy rivális Lipcse, ami jelentősen közrejátszott abban, hogy a BL-pozíciótól eltávolodtak.

Az utolsó előtti, 33. fordulóban Streich visszarakta, de lényegében jobbhátvédben kezdett, utána egy szerkezeti változtatás után lépett jóval előrébb, és két gólpasszal vette ki a részét a Wolfsburg elleni 2–1-es sikerből. Ekkor került be másodszor a forduló válogatottjába a Kickernél. Sallainál is nagy kérdés, mit hoz az átigazolási időszak, és hamarosan kiderülhet, mennyire konkrét az olasz ezüstérmes Lazio ajánlata.

A Hertha már tavaly is döcögős szezont zárt, de akkor még az osztályozón ki tudták harcolni a bent maradást, most ez nem sikerült. A 2019-ben még BL-álmokat szövögető, és a pénzt ész nélkül szóró Herthán ebben a szezonban inkább már csak mosolyogtak Németországban. A pénzt hozó befektető, Lars Windhorst már távozott, az utána maradó romokat viszont még mindig takarítani kell.

A Hertha a megalománia áldozata lett. Mivel Berlin az egyetlen európai nagyváros, ahol a BL-szintű topfoci nincs jelen, és ezen változtatni kell, csúfos kudarcot vallott. Windhorst az álmába összességében 400 millió eurót invesztált. Mindez azonban azzal járt, hogy a klubhoz kötődő értékes fiatal játékosok elmentek, mert sztárokat igazoltak a helyükre, akik aztán keveset mutattak, nem jutottak az élmezőny közelébe.

A csapategységet pedig nyomokban lehetett csak felfedezni, a szétesettséget viszont annál inkább. Ezen most a kétszer már megmentőként érkező Dárdai Pál sem tudott változtatni. Ő is csak azt konstatálhatta, nem megy, és a hat forduló alatt mindössze kétszer győztek vele (az utolsó fordulóban szépen fordítottak Wolfsburgban), a teljes szezonban, 34 forduló alatt pedig hatszor.

Nagy kérdés, mire jutnak a másodosztályban, amikor kevesebb tévés pénzt kapnak, és a jegybevételben is visszaesés várható, a klub reklámértéke is érezhetően csökken. Pláne, mert a sors furcsa fintora, hogy Berlinnek, ahogy feljebb utaltunk rá, mégiscsak lett BL-csapata, de az a szisztematikusan építkező, és szezonról szezonra előrelépő Union lett.

A 21 éves Dárdai Márton egy góllal fejezte be a szezont, olykor érthetetlenül mellőzték, az édesapja egyszer nem a védelembe, hanem az elé helyezte. Nagy kérdés, hogy ő elkíséri-e a csapatot a másodosztályba, ahonnan nem is olyan könnyű visszajutni, elég csak a Hamburg példájára gondolni, amelyik 2018 óta ötödször futott neki, de egyenesen most sem valószínű, hogy sikerül, mert a harmadik helyről várják a vasárnapi szezonzárót. A júniusi osztályozón még lehet esély. A szezon közben a klubhoz érkező Németh Andrásnak nagyon nem lesz mindegy, hogy az élvonalban játszik jövőre, vagy sem. A 22 éves csatár a válogatottban góllal mutatkozott be tavaly novemberben, és ő lehetne Szalai Ádám utóda. Különösen, ha állandósítaná a helyét a Hamburgnál.