Miért maradt el Szoboszlai nagy áttörése?

Egy éve az Európa-bajnokságra készülő magyar futballválogatottban nem játszhatott Szoboszlai Dominik, egy makacs sérülés, szeméremcsont-gyulladás akadályozta ebben. A nehezen gyógyuló, sok regenerációt igénylő sérülés miatt először 2021. augusztus 20-án lehetett ott a Lipcse kezdőcsapatában a Bundesligában, pedig a naptári év elején igazolt át a Salzburgtól. A Stuttgart elleni hazai bemutatkozáskor mindjárt két bombagólt lőtt, így vette ki a részét a 4-0-s sikerből. Az egyik gól szebb volt, mint a másik, a Kicker nevű szaklap is kimagaslóra értékelte a produkcióját, a második legjobb osztályzatot kapta, ez a 1,5-ös. (A legjobb az egyes.)

Két csalódást okozó válogatott meccs (Anglia ellen 0-4 itthon, Albánia ellen 0-1 odakint) után tért vissza Németországba, hogy a Lipcse szeptember 11-én rögtön bele is szaladjon a Bayern ellen egy kínos vereségbe: hazai pályán 1-4. Ekkor játszotta első teljes meccsét a Bundesligában. Négy nappal később a Manchester City Angliában 6-3-ra verte meg a Lipcsét, akkor félórára szállt be.

Az egész szezonjáról elmondható, hogy jó mutatókat produkált, miközben hol lecserélték, hol beállt, ahogy a helyzet kívánta, de az első teljes idényében nem tudta kiharcolni, hogy állandó kezdőjátékosként vegyék számításba. Emiatt egyébként nem hibáztatható, még ha itthon sok esetben azt is várják tőle, hogy egyedül eldöntsön meccseket, és ő legyen egy személyben a következő Albert és Puskás, vagyis egy olyan futballsztár, akit az egész világon ismernek.

Miért maradt el a nagyívű folytatás?

Szoboszlai játéka és pályafutása nemcsak a magyarokat foglalkoztatja, már a német Spox is alaposan elemezte, min megy keresztül, mivel kell megküzdenie. A nyáron a Lipcséhez érkező edző, Jesse Marsh elképzelésében az előretolt csatár mögött a középpálya valamelyik szélét játszotta be Szoboszlai a 4-2-3-1-es felállásban, és meghagyta neki ezzel együtt a szabadságot is. Salzburgban is elsősorban ebben a pozícióban tűnt fel, edző-édesapja szerint is ott érzi komfortosan magát. Marshnál előfordult, hogy Nkunku helyére állt be a jobb oldalra, amikor a portugál Silva volt a center, de az edző nem ragaszkodott ahhoz, hogy csak a jobb oldalon játsszon, olykor a bal oldalra is állította.

Novemberben volt egy igazán emlékezetes pillanata, amikor a gigasztár Neymar próbálta őt kizökkenteni a PSG elleni BL-meccsen, amikor tizenegyeshez jutott a német csapat. A brazil azt kérdezte tőle, belövöd? A válasza annyi volt, sosem hibázok. Nekifutott a labdának, és az alsó sarokba vágta, ezzel kialakította a 2-2-es végeredményt is.

A Lipcse viszont Jesse Marsh vezetőedzővel nem szárnyalt, decemberben a klub úgy határozott, felbontja vele a szerződését, amikor az Union Berlintől kikaptak 2-1-re, és ezzel a 11. helyre csúsztak vissza a bajnokságban. Attól tartott a vezetőség, hogy veszélybe kerül a terv, a negyedik hely megszerzése, ami BL-szereplést ér. Még aznap kinevezték Domenico Tedescót, aki a Schalkével érte el sikereket korábban, majd Oroszországból tért vissza a német bajnokságba. Róla azt szokták megemlíteni, hogy az edzői főiskolán osztályelső volt, és megelőzte Julian Nagelsmannt is. Ő korábban volt már a Lipcse edzője, onnan igazolta le a Bayern München, aminek a kispadján meg is nyerte az idei bajnokságot.

Tedescóra várt a feladat, hogy stabilizálja a csapat játékát, és két nappal a megbízatása után a Manchester City elleni, már tét nélküli BL-meccsen 2-1-es sikert ért el. Szoboszlait a kezdőcsapatba állította, a bal szélt kellett bejátszania; ő szerezte meg a vezetést, így komoly szerepet vállalt a sikerből, amivel a csoport harmadik helyére került a Lipcse, és folytathatták az Európa-ligában. A City ellen még csak egy csatárt rakott fel a pályára az edző, de a Gladbach elleni bajnokin már kettőt, ami előrejelezte, hogy az ideális csapatot két támadóval képzeli el. Mindez szerkezeti átalakulással járt, mert a két csatár mögé egy támadó középpályás, klasszikus tízesnek mondott játékos került.

Ebben a 3-4-1-2-es formációban a széleket fel-le ingázó középpályások uralják, akik segítik a védekezést és a támadást is egyaránt. A belső középpályás posztokra pedig olyanok kerültek, akik sokat ütköznek, sok labdát szereznek, a ritmusváltásokban erősek, és képesek a támadások szervezésére. Tedesco fejében a Laimer-Kampl duó töltötte be ezt a feladatot, és mivel Nkunku mellé Silva került a csatársorba, Szoboszlainak a svéd Emil Forsberggel, majd a sérüléséből visszatérő spanyol válogatott Dani Olmóval kellett megküzdenie azért az egy szem pozícióért.

Tedesco az egyik nyilatkozatában elismerte, hogy Szoboszlai az átállás egyik vesztese,

de mivel a bajnoki tabellán folyamatosan jöttek előre, a középpályás védekezés hatékonyabb lett, és kevesebb gólt kaptak, nem igazán akart hozzányúlni a szisztémához, így hát Szoboszlainak alkalmazkodnia kellett. Mivel az EL-ben versenyben maradt a csapat egészen az elődöntőig, a rotálást is meg tudta oldani: hol Szoboszlait dobta be kezdőként – mint például a Leverkusennel szemben, ahol egy szerencsés lövéssel győztes gólt is szerzett –, hol a formáját nem igazán találó Olmót.

Dani Olmo azért lehetett előnyben a magyar játékossal szemben, mert jobban játékba tudta hozni a csatárokat, több olyan passzra volt képes, amire Szoboszlai nem. A már említett Spox elemzésében a svéd Hammarby magyar szakértője, Lőrincz Ábel arra hívta fel a figyelmet, hogy Szoboszlai domináns típusú játékos, sok labdát követel magának, és ezekből sokat is passzol direktben az ellenfél tizenhatosára. Olmo inkább képes a tér megnyitására a társai előtt, mert tengelyben, középen játszik, és nem szokott egyik oldalra sem kihúzódni, vagyis Angelino zavartalan mozoghat előre a bal oldalon. „Szoboszlai nagyszerű munkát végez, az ország legjobb játékosa, de Olmo úgy képes Silvát megjátszani, hogy a helyezkedésével nem veszi el a többiektől a teret” – magyarázta Lőrincz.

A Német Kupa döntőjében csereként állt be Szoboszlai, onnantól az összes pontrúgást ő végezte el. Tedesco kezében nem kis fegyver, hogy ilyen cseréi vannak, de a magyar drukkerek akkor örülnének igazán, ha 90 percen keresztül láthatnák a pályán kedvencüket.

A klub egyik igazgatója, Christopher Vivell 15 éves kora óta ismeri Szoboszlait, ő úgy jellemezte, hogy egy hosszú kihagyás nyilván hatással van a játékára, de mindig is egy különleges karakternek tartották, aki speciális rugótechnikával rendelkezik. Őket a kitartásával és a sebességével is lenyűgözte. Emellett a lövései váratlanok, sőt, „olyanok, mint egy műalkotás”.

„Még nem érte el a maximumot, még sok mindenben fejlődhet nálunk 2026-ig, addig is élvezzük a játékát”

– foglalta össze Vivell.

A magyar válogatottban egyszerűbb Szoboszlai helyzete, mert itt messze nem olyan a konkurenciaharc, mint a német klubcsapatban. Marco Rossi többnyire szabad mozgásteret biztosít neki, amivel szokott is élni. A pálya bármelyik részén feltűnhet, húzhat egyedi megoldásokat, sarkazással is előszeretettel játssza meg a társait a tizenhatos környékén. Arra viszont figyelnie kell, hogy ez ne csapjon át flegmaságba.

Rossi úgy gondolta, hogy majd a márciusi meccseken kamatoztatni tudja Szoboszlai kipihentségét, hiszen akkor kevesebbet volt a pályán. A szerbek ellen az utolsó pillanatban elrontott kvázi üreskapus ziccere inkább annak a számlájára volt írható, hogy nem volt eleget játékban. A szerbek így nyerhettek 1-0-ra. Gareth Bale nála sokkal kevesebbet játszott a Real Madridban, de tudott Walesnek segíteni az osztrákok elleni pótselejtezőn, ez lehet Szoboszlai előtt a következő szint.

Mi persze annak örülnénk a legjobban, ha folyamatosan lehetőséget kapna az átalakuló Lipcsében a következő szezonban is, remek formában érkezne haza, és magával ragadná a társait. Az Eb-döntős angolok elleni Nemzetek Ligája meccsen mindenesetre lehet kísérletezni szombat este, mivel az A-divízióban vagyunk, innen szinte garantált a 2024-es Eb-pótselejtező, még ha egy pontot sem szerzünk, akkor is. De ezt egyelőre ne is fejtegessük, hiszen Szoboszlai szabadrúgásából, távolról eleresztett lövéséből, gólpasszából Anglia ellen is eredményesek lehetünk.