A milliárdok nem rúgnak gólt, a kudarc kódolva van a magyar foci rendszerében
2023. május 25. – 19:00
Amikor a felnőtt futball évtizedeken át gyalázatosan sikertelen volt Magyarországon, nagyon sokszor hallhattuk, hogy legalább a fiatalok felveszik a versenyt Európával, és csak meg kell keresni az okát annak, hogy mi történik velük a felnőttkorba érve. Amióta a felnőtt válogatott, vagyis a kirakat egész jól néz ki, értelmezhető játékot mutatnak, meccseket nyernek, néha nagy csapatokat is megszorongatnak, két Európa-bajnokságon is ott voltak, szóval azóta fordult a retorika iránya az utánpótlásban. Most az a lényeg, hogy ezekből a korosztályos csapatokból úgyis csak egy-két játékost kell majd beépíteni a felnőtt válogatottba. Így hát azt az egyet vagy kettőt kell megtalálni, akikre majd évek múltán építeni lehet. Az írek ellen Felcsúton, kedd este 4–2-es vereséget szenvedő utánpótláscsapatban nem igazán látszik, ki lehet az az egy vagy kettő.
A megállapítás igazságával ugyanakkor nem érdemes vitatkozni, egy-egy korosztályból optimális esetben tényleg egy-két játékos fut be nagy karriert. A 2000-esek közül ilyen volt Szoboszlai Dominik, de a 2017-es U17-es Eb-n hatodik helyezett csapat szélsőjére már alig emlékszünk, noha akkoriban az angol Stoke City játékosa volt Szerető Krisztofer. A másik szélső, Schön Szabolcs az Ajax játékosa volt akkor, most a kiesés ellen harcol Fehérváron.
A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke, Csányi Sándor nemrég nyilvánosan kritizálta az utánpótlás-nevelést az évértékelőjében a szervezet áprilisi közgyűlésén. Úgy fogalmazott, hogy az U17-től az U21-ig a nemzeti csapatok a pénzbőség ellenére rosszabb eredményeket érnek el az elvárhatónál. És akkor még nem is tudta, hogy az összképen nemhogy javít, hanem egyenesen ront a most is zajló Eb. Pedig ennél jobb sorsolást nem is kaphatott volna a magyar csapat – de ne rohanjunk ennyire előre.
Az, hogy az akadémiai rendszerrel bajok vannak, nem új keletű, az MLSZ már 10 éve kérte a világhírű auditálócég, a Double Pass (DP) segítségét, amely a klubok mellett a belga és a német focireform egyik fellendítője volt. A DP sok egyéb mellett megállapította, hogy az egyéni képzés gyerekcipőben járt, külön fel is hívták erre a figyelmet – hogy aztán évekkel később, a felmérések megismétlésekor kijöjjenek az olyan eredmények, hogy a várt javulás elmaradt, és a figyelmeztetés ellenére visszaesés történt ezen a kiemelten fontos területen.
Az U17-es korosztály Európa-bajnoksága több szempontból is fontos, noha nem lehet elégszer kiemelni, hogy ez még tényleg gyerekfoci. Évente rendezik a viadalt, tizenhatos a mezőny, vagyis könnyebb ide bekerülni, mert az U19-nél már nyolc csapatra szűkül a döntő.
Itt tegyünk egy gyors kitérőt: valós esélyünk a kijutásra az elmúlt 10 évben egyszer volt, tavaly, de akkor hazai pályán nem sikerült megugrani ezt a szintet. Nem elérhetetlen ez a magasság, elvégre a grúzoknak sikerült 2013-ban, vagy Izraelnek kétszer is, másodszor éppen a magyarok kárára. 2014-ben Magyarország a rendezője volt ennek az eseménynek, amelyet egy emlékezetes, 6–1-es vereség zárt a portugálokkal szemben Felcsúton. Ez a torna akkor az edző Mészöly Géza állásába került. Az U21-es Eb-re sem jutottunk ki önerőből, tavaly társrendezőként sikerült, annak is egy 6–1-es vereség lett a vége, a hollandok gázoltak át az erőtlen, és a képzési hibák sokaságától sújtott magyar csapaton.
Fájó ez, mert a magyar futballutánpótlás még sohasem volt ilyen kedvező anyagi helyzetben.
A feltételek elsőrangúak, a foci előrelépése már régóta nem pénzkérdés, hanem szakmai. A jelenlegi U17-ben pályára lépők már ebbe a csilivili focivilágba nőttek bele 6 éves koruktól. A létesítmények, a technikai háttér, a konditermek már elérik a nagy és folyamatosan sikeres focinemzetek hátterének a színvonalát, sok esetben meg is haladják azt, de az elemzőprogramok nem futnak ki a pályára játszani a végén a játékosok helyett. Elkeserítő, hogy az Eb-n kilenc kapott góllal sikerült befejezni ezt a mostani csoportot, amely amúgy a legkönnyebb volt.
A hollandok korszakos zsenije, Johann Cruyff mondta egyszer, hogy egy zsák pénz nem lő gólt. 2010 előtt, a magyar foci csóró időszakában ebbe a szalmaszálba próbáltunk belekapaszkodni. Mostanra a magyar modell lett Európában az, amit példaként hoznak: a tehetős magyarok felettébb sebezhetők a pályán, mert a pénz önmagában nem visz egyről a kettőre a fociban.
Lehet azzal védekezni és érvelni, hogy a lengyeleknél például a jelenlegi egy évek óta várt, ígéretes korosztály. De nem is érdemes egy 40 milliós országnál leragadni, amely amúgy felnőtt szinten is sikeresebb a magyarnál. Az ötmilliós Írországra lehet például figyelni, ahol egy olyan utánpótlásprogram indult el, amely az U17-es válogatottjukat magasabb polcra helyezte: az előző öt Eb-n egy kivétellel ott voltak a legjobb nyolc csapat között.
Vagyis nemcsak egy-egy sikeres korosztályt tudtak felmutatni, hanem futószalagon jönnek az olyan évjáratok, amelyek felveszik a versenyt a kontinens legjobbjaival. Most még nem tudjuk, meddig jutnak az éppen futó Eb-n, a negyeddöntőt szombaton rendezik.
Magyarországon eközben az a kérdés, hogy egyáltalán ott volna-e ennek a csapatnak a helye, ha nem rendező, hanem selejtezőt kell játszania, vagy már korábban elvérzik, és megmutatni sem tudja magát egy ilyen tornán. A kapitány, Belvon Attila úgy értékelt az M4-en a találkozó és a kiesés után, hogy hátrány volt, hogy nem kellett selejtezőt játszani, mert ez a védelem téthelyzetben nem az volt, mint egy felkészülési meccsen. Tét nélkül ugyanis kapott gól nélkül hoztak le meccseket. Belvon egyébként már körülbelül 15 éve áll az MLSZ alkalmazásában, de most kapta meg először a lehetőséget vezetőedzőként, klubcsapatot 2010-ben vezetett utoljára.
Azt egyébként nagyon szépen elmondta, hogy négy tényező, vagyis a mentalitás, a technika, a fizikai képzettség és a taktikai érettség kell ahhoz, hogy egy játékos értékelhetőt nyújtson ilyen korban is. Szerinte 3-4 játékos képes nemzetközi szinten is teljesíteni, ami a múlt fényében bátor jóslat, hiszen a 2000-es, már említett Szoboszlai-féle csapatból sincsenek úton nagy karrier felé tömegével a játékosok.
A lesújtó játék hosszabb elemzést igényelne, amelyből talán az is kiderülhetne, hogy ha a felnőtt válogatott évek óta a háromvédős rendszert favorizálja, mi indokolja azt, hogy az U17 négy védővel álljon fel. Jobb lesz ettől valakinek? Az egységes játékrendszer és az egységes filozófia lenne a képzés lényege, ahogy ez megtörténik minden komolyabb focinemzetnél.
Az is elgondolkodtató, ha már a magyar adófizetők nemcsak a magyar, de a határon túli akadémiákat is finanszírozzák, miért nem mélyebb az integráció a vajdasági és az erdélyi akadémiák és a válogatott közt. (Korábban előfordult, hogy a csíkszeredai intézmény vezetőjének fia a román válogatottban rúgott gólt a magyar ellen.)
Az utánpótlás-válogatottak szakmai vezetője, Németh Antal még az Eb előtt így nyilatkozott:
„Jó csapatunk van, amelyet nemzetközi szinten is tehetséges játékosok alkotnak. A célunk a csoportból való továbbjutás, amely nem lesz könnyű, mert az ellenfeleink is erősek.”
Annyit rögzíthetünk, hogy a céltól a csapat messze elmaradt, és már az első, Wales elleni – egyébként megnyert – meccsen olyan hibák ütköztek ki, hogy csak a szerencse mentette meg a góltól a csapatot. Természetesen egy vezető nem mondhat mást célként, mint a továbbjutást, ám hogy a lelke mélyén így is gondolja-e, az más kérdés. Németh volt vezetőedző a közelmúltban felnőtt csapatnál, nem Magyarországon, hanem Dunaszerdahelyen, pár meccsre ugrott be 2021-ben, aztán nem marasztalták. Ezt a rövid kitérőt leszámítva hat éve tartozik az MLSZ kötelékébe, de a személyes felelőssége egy ilyen eredmény láttán sem merült fel eddig.
A helyzete nem is egyszerű, mert az akadémiai rendszer támogatását a kormány 2019 novemberében elvette az MLSZ-től, és közvetlenül pumpálja a milliárdokat a tíz kiemelt akadémiára, ahonnan még az NB I.-et sem árasztják el a játékosok, nemhogy a külföldi topligákat. Nincs is a rendszerben számonkérés: ha valaki alulteljesít, jövőre akkor is ugyanolyan összeggel kalkulálhat.
A minőségre vágyás szavakban nagyon régóta megvan, számtalanszor idéztük már Orbán Viktort, aki 2007-ben, a felcsúti akadémia megalapításakor, ötven topligás magyar játékost vizionált 2015-re. Öt jött össze. (A horvátoknak, szerbeknek egyébként ilyen létszám töredékennyi pénzből jött össze.) Az álom szép volt, tettekben már jóval visszafogottabbak vagyunk. Az akadémiai rendszer feletti majdani kontrollt egyébként egy bizottsággal szeretnék megoldani, ide az MLSZ nem kíván tagot delegálni.
A felnőtt foci sikeressége eddig is elsősorban Marco Rossi szakmai felkészültségére, edzői kvalitásaira, a külföldi akadémiák jótékony nevelő hatására (Szalai Attila, Szoboszlai Dominik, Németh András), illetve a honosításra (Kerkez Milos, Loïc Nego, Willi Orbán, Callum Styles) épült. A kedd esti eredmény azt mutatja, hogy az akadémiai rendszerre továbbra sem lehet alapozni.
