Három dolog, amivel a Barcelona az El Clásicót és vele a bajnoki címet is behúzta

A Barcelona úgy fordult kétpontos előnnyel a bajnokságban a világbajnoki szünetre, hogy ősszel csak a Real Madrid elleni El Clásicót vesztették el, azóta pedig még jobban rákapcsoltak, 11 meccsen 28 pontot gyűjtve. Mivel a Real Madrid csak 21 pontot szerzett ugyanennyi idő alatt, így 9 pont hátrányból, kvázi utolsó esélyként tekinthettek a barcelonai visszavágóra. A végig domináló Barcelona egy korai öngóllal megnehezítette a saját dolgát, ám a két félidő végén a Pedrit helyettesítő duó, Sergi Roberto és Franck Kessié góljaival végül csak megfordította a meccset.

Egy három pontra osztott elemzésben megnézzük, hogy miként sikerült Xavi csapatának Gavi vezetésével simán lepresszingelnie a Realt, majd a Frenkie de Jong vezette baloldali építkezéssel, valamint Raphinha támadóharmadbeli aktivitásával irányítani a meccset. Megmutatjuk, mi nem sikerült Toni Krooséknak, miért volt negatív főszereplő Daniel Carvajal és Nacho, valamint azt, hogy miért javult fel a végére a Real. Meccselemzés.

A Barcelona Kroos oldalának kikapcsolásával és Carvajal tudatos csapdázásával lenullázta a Real támadójátékát

Egyből egy nagy helyzettel indult a 2-1-es Barcelona-győzelmet hozó meccs, hiszen már 18 másodperc után adódott egy lehetősége Karim Benzemának arra, hogy bevegye Marc-André ter Stegen kapuját Alejandro Balde rossz helyre passzolt labdájából. Ekkor azt kevesen gondolták, hogy ezen kívül csak két szorongatott helyzetből leadott blokkolt kísérlete lesz Carlo Ancelottiéknak az első félidőben. A francia aranylabdás ugyanis a 14. percben fejbe lőtte Jules Koundét – addigra már egy másik fej, a rendkívül balszerencsés Ronald Araújóé egy öngóllal megszerezte a vezetést a Realnak Vinícius beadása után.

A Real támadójátékának sikertelenségét firtatva érdemes megvizsgálni, hogy a Barça milyen taktikával tudta ezt elérni:

• Erősen, 7-8 emberrel tolódtak a labda irányába, és így főleg a jobb oldalon beszorították a Realt, felvállalva a rizikót, hogy Vinícius egy az egy elleni helyzetekbe kerülhet (lásd 5. perc).

• A Balde-Gavi balszárny mellett a középpályás trió és Robert Lewandowski is tolódott, érdemes figyelni a távolságokra és az opciókra, amik pl. Frenkie de Jong vagy Lewandowski előtt adódnak. A labdaszerzés és bepassz után Sergio Busquets ívelése az ötösnél találja meg a bemozgó Raphinhát.

• A nyolcadik percben, Thibaut Courtois védései után, a következő Real-labdakihozatalnál a Barça ismét a labdaorientált opciós presszingjét mutatta be.

Ám itt jobban kidomborodik több alelv, amit Xavi csapata védekezésben végre akart hajtani.

• Gavi szerepe – kicsit hasonlóan Bernardo Silváéhoz a Manchester City Lipcse elleni presszingoktatófilmjében – az a képesség, hogy akár 2 embert is tud egyszerre nyomás alatt tartani.
• Ezt kihasználva – és okulva például abból, ahogy Kroos passzolási mesterkurzust mutatott be a hétközi, Liverpool elleni Bajnokok Ligája-meccsen – erősen Dani Carvajalra volt kiélezve a presszingcsapda. Ez azért is működött, mert a 31 éves jobbhátvéd minden Real-játékosnál lényegesebben többször, 84-szer ért labdába, a második legtöbbet foglalkoztatott Antonio Rüdiger volt 57-tel. Luka Modrić és Kroos ketten együtt 85 labdaérintést számoltak, és ebből csak 14 volt a támadóharmadban (Modrić egyszer ért labdába a Barça tizenhatosán belül), míg Carvajal 26-szor került oda.

Míg a német passzkirály (igaz, csak hatvan perc alatt, ekkor Ancelotti őt és a másik Liverpool elleni hőst, Nachót is lekapta) 37 passzt kísérelt meg, a jobbhátvéd 69-cel messze a legtöbbet próbálkozott a mezőnyből. Ám míg a rövid passzaiból (az fbref.com definíciója szerint ezek 5-15 méter közöttiek) 32/34 volt jó, a közepes hosszúságú (15-30 m) passzoknál 21-ből csak 11 ült. Carvajal 52 százalékos hatékonysága azért is kevés, mert a két belső védő, Rüdiger (25/28) és Éder Militão (17/18) sem kifejezetten a labdával irányító típusú belső védő, igaz, utóbbi labdás játéka sokat fejlődött az elmúlt időben.

Mivel a becsapdázott Carvajal nem tudott kiszabadulni, sokszor Modrićnak (és Kroosnak) kellet kvázi szélsővédő pozícióba visszalépve megkísérelnie átpasszolni a Barça letámadását. Érdemes megfigyelni a Barça védelmi vonalának magasságát, illetve hogy a „gyenge” oldalon felvállalják az 1 a 2 ellent Nacho és Vinícius ellen (utóbbi szerepéről majd picit később).

A jobboldali szituációk után nézzünk meg két, játékból kialakuló szituációt a Real baloldalán, ahol mint említettük, Kroos kikapcsolása volt a kulcs.

Rüdiger rálépett a Kroostól visszakapott labdára, hogy ezzel próbálja elrejteni a szándékait, és időt nyerjen passzopciókat keresni, de a kompaktan presszingelő Barça Lewandowski hajlított ívű futásával megakadályozza a forgatást, és balra tereli a Realt. Ott ugyanis létszámfölényben vannak, és jól használják ki az oldalvonalat is mint plusz védőt, így csak Busquets atletikus hiányosságain múlik, hogy Nachóval szemben szabálytalanság, és nem szerzett labda lesz a vége.

A huszadik és harmincötödik perc között a Real – Nacho beforgatásával középre az első fázisban és Vinícius visszahúzásával, ill. Modrić keresztbefutásaival Busquets ellen – legalább annyit elért, hogy Kroosszal néha-néha ki tudjon jönni a kapuja elől, és ne Courtois rugdossa fel a labdákat.

Bár nagy lehetőség nem alakult ki ebben a 15 percben – Vinícius 27. perc végi betörése lehetett volna az –, a felgyorsuló tempó és az ezzel együtt járó rengeteg átmeneti fázis talán egy lehetséges út lett volna a Real számára a végső győzelemhez. Úgy, hogy ekkor vezetésre álltak, kevésbé tűnt ez problematikusnak, de nagyon érdekes lett volna, ha pl. Vinícius vagy Benzema révén kétgólos előnybe kerülnek.

Ugyanakkor a Barça csöppet sem bánta, ha Vinícius vagy Kroos a helyes döntést meghozva kipasszolta 3-4 ember közül az üres emberhez a labdát, hiszen mint fent említettük, arra bazíroztak, hogy nem Carvajal, vagy itt a passzt megkapó Nacho fogja a jó döntést meghozni. Nacho mellesleg meg sem próbált megfordulni, és az 5 a 3 elleni területbe belevinni a Realt, aminek Modrić láthatóan nem örült.

Ide lehetne sorolni azt a 39. perces hasonló szituációt is, ahol a baloldali építkezésnél egyvonalban álló Vinícius-Kroos-Nacho trióból az oldalvonal mellé passzírozott balhátvéd jó tíz méterrel téveszti el a keresztbeinduló Modrićot, az ártalmatlanul lehulló labdát pedig Araújo vette mellre.

A harmincötödik perctől kezdve a fenti presszing, valamint az alább taglalandó labdakihozatali variációk révén a Barça visszaszerezte a meccs feletti kontrollt.

A Real ily módon hatástalanított támadójátéka majd csak a hajrában, Dani Ceballos, Marco Asensio és főleg Rodrygo becserélésével javult, de előtte még nézzük meg az elemzés és a meccs szempontjából sokkal fontosabb Barça-labdabirtoklás részleteit.

Frenkie de Jong és a balról építkező Barça – Pedri nélkül is – szétfuttatja a Modrić-Valverde-Carvajal oldalt

A kiegyensúlyozott őszi El Clásicón a Realnak a már egy ideje hagyománynak mondható nagy meccseket eldöntő rutinja még elég volt. A januári Szuperkupa-döntőn a Barça középpályás kvartettje (Busquets, De Jong, Gavi és Pedri) meggyőző teljesítményt hozott, amivel meg is lett a siker Xaviék számára. Most a Pedrit helyettesítő exmilanos Franck Kessié a meccs talán összesen két helyzetéből egyet értékesített, és ha nem igazán gyönyörködtető játékkal – ez a meccsenként 1,88 gólt elérő Xavi csapattal szemben gyakori kritika –, de nagyobb gondok nélkül lehozta a meccset. A tét és a hazai pálya miatt talán Xavi legnagyobb gondja Pedri pótlása volt. Hogy miért?

Nos, a meccs előtti pénteki edzésen megsérülő, a Sir Alex Ferguson Filippo Inzaghiról mondott bon mot-t módosítva „a bal oldali félterületben születő” tenerifei univerzális képességeiről elég sokat elmond az alábbi adatvizualizáció, ami a védekezési hőtérképét, sikeres cseleit és progresszív passzait mutatja be:

A körülbelül két és fél posztot lefedő Pedri személyében az európai topfutball talán legnyomástűrőbb játékosáról van szó, aki Jude Bellinghammel és Jamal Musialával már 1-2 éve meghatározza a középpályás-játékot, és ez vélhetően az elkövetkezendő évtizedben is így lesz majd.

Az előzetes elvárásokkal szemben azonban nem Kessié, hanem Sergi Roberto kezdett a középpályán, így a Barça papíron 4-3-3-as felállása sokkal inkább 4-2-2-2-nek nézett ki, és egyértelműen a középpályát akarta uralni. Az alábbi passztérképből szépen kirajzolódik a Barça támadásépítéseinek baloldalra fókuszáló terve.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy ez hogyan nézett ki a taktikai táblán a különböző fázisokban.

A relatíve ritkán, de akkor 4-3-3-ban szintén a labdás oldal felé tolódva magasan letámadó Real (a megszokott módon a labdaoldali nyolcas Modrić fellép, míg a túloldali szélső Vinícius visszazár) komoly problémák elé került. Az első vonalban Andreas Christensen többször is ügyesen lépett be előre, ha Modrić túlfutott – a másik oldalon Koundé azzal teremtett lövőhelyzetet Raphinának, hogy a nem túl sok energiával védekező Benzema vak oldalára indult be és menetelt jó 25 métert –, illetve szépen kiháromszögelték a horvát és Federico Valverde duóját Busquets és De Jong párosával. Itt érdemes kiemelni Gavi magasabb félterületben elfoglalt pozícióját – lekötve Eduardo Camavingát – és Balde szélességét – Carvajal figyel rá, mint ahogy a túloldalon Raphinha húzza ki Nachót.

Ki kell térni Lewandowski balra történő visszamozgásaira is, amivel Militãót és Rüdigert tartották kvázi sakkban. Így a Barça Busquets által könnyedén tud átforogni, majd mivel Viníciusnak hatalmas területet kell visszavédekezni, Raphinha befelé irányuló labdavezetésével ismét terület nyílik.

Ezt a Modrićtól elszakadó De Jong befutja és át tud forgatni Baldéhoz. A horvátnak 37 évesen egyszerre kellett volna nyomás alá helyezni Busquetset és De Jongot – nem hinném, hogy hogy ezt akarta volna, Xavi viszont igen.

Szintén idepasszol a negyvenedik perces hosszas Barça-labdabirtoklási jelenet, amikor is a magasan letámadó Real ellen hallatlan nyugalommal, Ter Stegent is bevonva majdnem egy percig tartották a labdát. Sőt, előbb De Jong visszahúzásával, majd Busquets kényszerítőjével ki is jöttek a presszing alól, aztán Christensen és Gavi négyesével kipasszolták a Modrić-Valverde-Camavinga triót. (Balde Carvajalt, míg Lewandowski a két belső védőt kötötte le, a túloldalon Sergi Roberto pedig Kroost – de ezt lassan már kívülről tudják az olvasók úgy is!). A forgatás ismét Raphinhának ment.

A második fázisban, amikor a Barça már stabilizált labdabirtoklás után a támadóharmadba tudott kerülni, szintén gondjai voltak a Realnak. Ezek már a korábbi Clásicókon is előfordultak, így például ahogy januárban Marcos Alonso, most Andreas Christensen volt a szabadon előrelépő belső védő, aki miatt Modrić megint egy a kettő elleni helyzetbe került. Ilyenkor De Jong feljebb pozícionálta magát és magához vonzotta Camavingát, míg Gavira Valverde váltott ki, a másik oldalon pedig a Kroos-Sergi Roberto páros maradt. Lewandowski egyedül kötötte le a két belső védőt, míg Raphinha és Balde adták a szélességet.

A helyzetkialakítás fázisában a Barça középpályás négyesének forgása megzavarta a Realt: Camavinga és a Carvajal-Militão duó sem tudta eldönteni (ez az a dilemma, amibe direkt belekényszeríti Xavi taktikája őket), hogy a visszalépő szabad emberre kiugorjanak (kockáztatva egy háromszögelést, vagy egy-egy elleni párharcvesztést), vagy engedjék a mélységi passzt, mint itt, Lewandowski keresztbeindulásánál. Raphinha ugyan nem találja el majd a kaput a beadásból, de aztán Araújo szépen tolja meg Viníciusszal szemben a labdát (mintha ezt fordítva lenne szokás?), és a nagyon aktív barcelonai brazil lövését Militão épp Robertónak „készíti le” az 1-1-es egyenlítéshez.

Hasonló szituáció, amikor is a képből kilógó Christensen visszaküldte a kitámadó Valverdét Balde felé, ám mivel Carvajal és Camavinga későn reagáltak a szélső háromszögelésre, a hátrafelé igyekvő Modrić nem tudta megakadályozni Gavit a másik oldalon belopakodó Raphinha kiugratásától. De hasonló háromszögelést láthattunk a 21. perc elején is, ekkor Lewandowski-Balde-Gavi játéka után megint a 18 éves spanyol ívelt átlósan a berohanó Raphinhának, aki elől ezúttal Nacho mentett.

Raphinha a meccset góllal nem, de impozáns teljesítménnyel fejezte be: 5 lövési kísérlettel, 3 kaput eltaláló lövéssel, 9 lövéshez vezető akcióval (shot creating action – ez lehet lövés, passz, csel vagy szabálytalanság kiharcolása), 6 progresszív labdacipeléssel (min. tíz méter előrehaladás, vagy bejutás az ellenfél tizenhatosára) mind-mind csapata legjobbja volt. Balszerencséjét nemcsak Courtois ellene bemutatott hatalmas védései vagy el nem talált kapáslövései, hanem ötből egy sikeres csele jelzik. Utóbbi azért is kirívó mutató, mert a Barça 23-ból 18 cselkísérlete sikerült, tehát szinte csak Raphinhának nem jött össze a dolog.

Második félidei változtatások miatt feljavuló Real

A második játékrész a már az első 2 pontban taglaltakkal kezdődött: a Barça beszorította a Kroos balra kimozgásával próbálkozó Realt, így a kapus Courtois-nak kellett ismét fellődöznie a labdákat. Ha ki is tudtak jönni néha egy-egy gyorsabb forgatással, akkor Viníciusnak sikerült elvinnie a szélen a labdát az uruguayi védője mellett, Valverdét keresve beadásával. A félidő elején többet letámadó madridiak ellen Ter Stegen híres passzjátéka, Araujó elszakadása és a három támadójátékos keresztbeindulásai jelentettek megoldást.

Amikor visszaszerezték a labdát katalánok, akkor a fenti sémákat kihasználva kerültek a Real tizenhatosára.

A szabadon belépő belsővédő alkotja meg a négy a három elleni szituációt a Real jobboldala ellen, és hozza az üresen maradó De Jongot kulcspassz-helyzetbe. A Real-védelem két széle lekötve, mindkét belső védő pedig nem léphet ki a vonalból – így egy Lewandowski-Gavi helycserével a 18 éves dinamó szépen beindul az utolsó vonal mögé.

Ebben a fázisban Christensen vonalakat áttörő passzai is említést érdemelnek, ám a főszereplő a sokak által össze nem illőnek gondolt De Jong-Busquets páros volt: a meccset 12-12 progresszív passzal és 10-10 visszaszerzett labdával zárták, és a második félidő első 25 percét irányították. Igaz, ez nem igazán mutatkozott meg komoly helyzetkialakításban – 3, összesen 0,11 xG-értékű lövési kísérletből kettőt a Real blokkolt, míg egynél De Jong nem talált kaput egy szöglet után.

A Real pedig ismét Viníciusszal és a vele kombináló, a támadóharmadban balra átkerülő Modrićcsal tartotta fent a veszélyt a második félidő első tíz-tizenöt percében. Egy óra elteltével Ancelotti Rodrygót hozta be Kroos helyére – így egy négyes középpálya alakult ki, néha négyzet, de többször rombusz alakzatban. Ez relatíve logikus meccs közbeni váltás volt a rotációtól függetlenül 4 emberrel a középpályát domináló Barça ellen, sőt talán még előre is lehetett volna látni, hogy ez jön a Realtól. Az egyetlen, ami ez ellen szólt, az talán az, hogy Camavinga és Valverde sokszor nem pontosan értették, hogy melyikük a baloldali nyolcas és ki a hatos, de tény, hogy mindkettőjüknek jobban feküdt ez az alakzat, mint ahogy Rodrygónak és Modrićnak is.

Az addig 12-4-es lövési kísérlettel, ill 58 százalékos labdabirtoklási fölénnyel a meccset irányító Barçának ekkor egy szöglet utáni akrobatikus Lewandowski-mozdulatra (67. perc) futotta, miközben a tinik közül Gavi kevesebbet mutatott, és Balde is el-elszórta a labdákat. A kontrollt inkább a hetvenedik perc környékén Busquets és De Jong hozta vissza, míg elöl Raphinha kombinációs készsége és Lewandowski kapu előtti elnyűhetetlensége tartotta fent a veszélyt a Barcelona részéről. A 75. percben például egy újabb remekül időzített De Jong-kulcspassz után a lengyel a rövid sarok mellé bombázott.

A végfázist egy tripla Real-csere indította: Modrić, Camavinga és Valverde helyére Aurélien Tchouaméni és Ceballos a mélységi kihozatalokat segítve, míg Asensio az utolsó vonalat támadni jött be, és Carvajal feltolásával néha 2-3-5-ben ment előre a Real. A Barça – a 79. percben is igazi ajaxos, ötvenméteres labdavezetéses sprinteket bemutató De Jongon kívül – elfáradt, hátul is több pontatlan átadás volt, jött is egy Benzema-helyzet, illetve Asensio elvett gólja. Ekkor a Real Madrid talán a győzelmet is megérdemelte volna egy olyan meccsen, ahol ez többnyire a hazai csapatra volt igaz.

Egy fergetegesen izgalmas, rohanásos utolsó tíz percben a több vendéglehetőség után stílszerűen De Jong és Busquets hozták ki a nyomás alól a labdát. A forgatást a középen ragadt Carvajal nem tudta megakadályozni, így Balde és a kihúzódó Lewandowski a bal oldalon vitték végig az akciót, majd a lengyel egy befelé csellel és sarkazással kiugratta a balhátvéd Baldét – egyúttal pedig fel is borította a Real jobbhátvédjét. Balde a Lewandowskiról leváltó Militãót megelőzte, és a betolódó Rüdiger előtt keresztbeadott. Mivel Ansu Fati rövidre futása behúzta a balhátvéd Ferland Mendyt, a csereként beálló Kessié ismét győztes, és alighanem bajnoki címet eldöntő gólban vett részt!

Összességében a kilencven perc során a Barcelona – Pedri és Ousmane Dembélé nélkül – is képes volt taktikusabban (a forgó négyszög a középpályán, a szabad belsővédők beléptetése, Busquets és De Jong dominanciája) és sokszínűbben futballozni a labdával, míg a labda nélküli előrevédekezése (Gavi vezérletével) legalább 65 percig kioltotta a Real támadójátékát. Kroos és Modrić kikapcsolását, valamint Carvajal és Nacho gyengébb teljesítményét és a 4 lövést valahogy összehozó, de vajmi keveset mutató Benzemát csak addig bírta el a Real, amíg vezetésre állt. Az, hogy a 0,6 körüli xG-t összehozó madridiaknál csak az állandó veszélyt jelentő Viníciusak volt egynél több sikeres csele (és tíz progresszív labdacipelése), illetve hogy a rombuszra váltással Rodrygóékkal szenvedtek, jelentős kritika Ancelottira nézve.

Hiszen, míg a BL-ben sikerült jó teljesítménnyel továbbmenni a Liverpool ellen, a pozitívumok lehet, hogy ki is merülnek. A Barça a szuperkupában csúnyán megverte őket, a kupavisszavágóra is egygólos előnnyel készülnek. Hovatovább, a vébé előtt 14 meccsen csak 7 pontot vesztő Real számára a bajnoki cím a vébé óta úszott el: a 12 meccsen összeszedett 12 ponttal, azaz tízpontos hátránnyal az ugyanekkor 31 egységet gyűjtő katalánokhoz képest. Ancelotti pedig lehet, hogy a 2014-15-ös hasonló kudarccal zárja madridi visszatérését? Ott akkor csak UEFA Szuperkupát és klubvilágbajnokságot nyertek, a kupában a 16 között, míg a BL-ben az elődöntőben, a Juventus ellen estek ki. A bajnokságban 118 lőtt góllal 2 ponttal lettek másodikok a Barça mögött.

A túlontúl defenzív és „unalmas” focit játszó Xavi viszont két rekordot is megdönthet: az eddig 26 meccsen bekapott kilenc gól messze jobb, mint az említett 2014-15-ös 21, de a következő évi Atlético Madrid 18 góljához képest is jóval előrébb járnak. Ja, és ami fontosabb, 12 ponttal gyakorlatilag behozhatatlan az előnyük a bajnokságban – 26 meccsükön csak tíz pontot veszítettek, a hátralévő tizenkettőn tehát tizenhármat kellene – így 2018/19 óta először lesznek bajnokok.