Néhány jelenet, amely rámutat, miért nem sikerült a Fradinak a bravúr az Európa-ligában
2023. március 17. – 13:19
A Fradi szempontjából roppant balszerencsés, legalább egy góllal túlzó vereség után, a továbbjutásra öt-tíz százalék esély maradt csak az Európa Liga-nyolcaddöntőjének budapesti visszavágóján. Ráadásul a 0-2-ről induló Fradinak olyan szituációt kellett megoldani, amire Rebrov óta nincs képesítve: képes-e kezdeményező támadófutballal megverni egy ötmeccses veretlenségi sorozattal érkező, remek formában lévő német élcsapatot? Mutatjuk, miért nem sikerült, és hogy ez miért nem baj.
Nyilván nem mondok hatalmas újdonságot, de ahhoz, hogy a fent említett domináns és kezdeményező játékot sikerre vigye egy csapat, nem árt kitalálni olyan módszereket, melyekkel könnyen vissza lehet szerezni és birtokolni a labdát a támadásokhoz.
Mint látható, a Leverkusen az előzetesen várható 3-4-2-1-es, rugalmas középpályás négyszöggel építkezett, a rendkívül támadó szellemű szárnyvédőket tudatosan aszimmetrikusan pozicionálva:
Míg Jeremie Frimpong mélyen és szélesen tartja Zachariassent, az egész meccsen szabadon támadó Mitchell Bakker itt mélységi kombinációba kezd. Ehhez a Fradi jobbhátvédjének Henry Wingónak magasan fel kell lépnie (le is marad), így a Fradi-védelem tolódik jobbra – a jobboldali belső védő Abenának hova kell kilépnie a passzopciót nyújtó Wirtzhez, míg Knoester Azmounnal jön ki.
A Leverkusen pont ezt szeretné elérni azzal, hogy a négyszög egyik csúcsát a visszalépő középcsatár Azmoun tölti, hiszen így ki tudják alakítani a számukra ideális matchupot: a keresztbefutó Diabyt Civic ellen.
A hétvégén az első meccs frusztrációit kipihenő Wirtz magára vonja a Fradi presszingjét – miközben Diaby jelzi, hogy ő keresztbe indulna a belső védők kimozgatásával üresen hagyott területre. Mivel csak nehezen kivitelezhető a passz, az oldalváltás biztonságosabb. Itt kijön a plusz egy ember fölénye, és Mmaee mögé mintaszerűen indul be Tapsoba, aki így majd a tizenhatosig cipeli.
A következő támadásnál is jól kivehető, hogy Csercseszov az első meccshez képest jóval emberorientáltabb és agresszívebb módon próbált védekezni.
Az első vonalban három a kettő elleni Leverkusen-fölény, a duplahatosukat most Gojak és Vécsei figyeli (Esiti zónát véd?). Ám ismét túl gyors a Bakker–Azmoun–Wirt-háromszög kombinációja – és persze a lekéséseken kezd látszani, hogy a Fradi miért nem képes ezt a védősémát játszani.
A Fradi emberorientált 5-2-2-1, 5-1-2-2-je magas presszingnél 3-4-3-ra váltott a labda nélkül, míg labdabirtoklásban Zachariassen fellépésével a megszokott 4-2-3-1-re módosult. Nemcsak a Frimpong–Bakker-duó kikapcsolása végett, hanem az (ezen az európai kupa szinten) alapvetően nem különösebben szofisztikált labdabirtoklási sémákkal játszó Csercseszov-csapatnak a labdás játékban is mindenképp nagy szüksége volt a két szélsővédőjére.
Civic már az első meccsen is megmutatta a rá jellemző építkező képességeit, a nyolcadik perc elején egy Bakkerrel szembeni lefordulással enyhítette a nyomást és indította Traorét. A beadásból kivágott labdát Civic lőtte rá, de ez az akció is kiemelte milyen fontossága volt Csercseszov meccstervében a két szélsővédőnek. A jól cselező Wingo a harmadik percben okosan lépett befelé az üres területbe, és indította el a támadást, aminél a labdavesztés után a Zachariassen–Vécsei–Civic-hármas végzetes visszarendezési hibát követett el.
Nem tűnt teljesen egyértelműnek a Knoester-Esiti kommunikáció Azmoun visszalépését illetően, így a túlzottan előrehúzódó hollandnak a Bundesliga történelem harmadik leggyorsabb játékosával szemben nem maradt esélye.
Mint ahogy ezután alapvetően a Fradinak sem, eltekintve a Wingo sérülése és Leverkusen tudatosnak tűnő, de talán egy kicsit kényelmes visszaállása utáni 19. és 29. perc között, amikor hetven százalékban a Fradinál volt a labda. Mind Vécsei mind Mmaee lövése, ahogy a 37. percben történt Traoré kapufa is egy jobban feltolt védekezés és magasan visszaszerzett labda (Esitit itt lehet dicsérni) után jött, tehát ez a váltás eredményesnek tűnt. Wingo kiválásával Zachriassen kényszerből jött át jobbra (és ebből később még komoly gondok jöttek), de a másik oldalt túltöltő, abszolút támadó szellemű szélső Marquinhos beállása miatt a Fradi komoly helyzetet is tudott kialakítani – bár a brazil lövése megpattant, és így került Gojak ziccerbe.
Talán volt valami szimbolikus a Fradi balszerencséjének állandósága és a Leverkusen jellemfejlődése szempontjából abban, ahogy az első meccs közepén egygólos Leverkusen-vezetésnél az überszimpatikus Hradeckyt a kapufa, most hasonló szituációban már saját maga mentette meg.
A harmincadik perctől észbe kapott a Leverkusen, és visszatért a fentiekben bemutatott sémához, így a Fradi-nyomás alul kiszabaduló Tapsoba egészpályás cipelése után Azmounnak és Wirtznek jött egy nagy helyzete. A Traoré-kapufa után azonban a hat játékosát nélkülöző, több helyen is kényszermegoldásokat alkalmazó, és így variációs lehetőség nélkül maradó Csercseszov-csapat érthető módon elfáradt.
A Leverkusennél látványos és élvezetes megoldásokat láthattunk Wirtz és Bakker oldalán, Palacios visszalépéseivel 4v3-ban kivette a fáradó Fradi-presszing élét, míg Diaby nemcsak a gólja, hanem egész pályát bejátszó veszélyessége miatt, vagy például a tőle szokatlan labdaszerzései miatt dicsérendő.
A Fradi utolsó, viszonylag jobb fázisa a hatvanadik percre tehető, ekkor második labdák révén kijöttek a konstans Bayer-nyomás alól, ám az ábrán is látható betöltetlen jobbszél miatt féloldalas maradt a támadójáték. A két csapat közti különbség a második félidőben látványosan megmutatkozott, a Fradi védekezés már a hetvenedik perc utáni kitámadások előtt is romokban hevert.
Moussa Diaby kilencszer ért labdába az ellenfél tizenhatosán belül, a Fradinál mindenkit beleszámolva ez a szám tíz volt (az első meccsen, csak hét). A Leverkusen 12 büntetőterületen belüli kísérletéből 8 talált kaput, és csak a kiváló teljesítményt nyújtó Dibusz Dénesen és Bakker, Azmoun, Diaby és Wirtz befejezésein múlt, hogy Adli kegyelemdöfése nem jött el hamarabb.
A Ferencvárosnak a sérülések és a téli transzferek miatti gyengülés, valamint a Leverkusen magára találása miatt már a kezdeteknél kevés esélye volt a meglepetésre. Az alapvetően jól kidolgozott odavágón mutatott meccstervet a távoli lövések és a szerencse keresztbehúzta. Így a Puskás Arénában eleve hátrányos helyzetből, és stílusától idegen módon kellett volna nyernie. Ismét korán szerencsétlen meccshelyzetbe került (Diaby korai gólja, Wingo sérülése), de azért így is akadtak lehetőségei, talán a második félidőt leszámítva többnyire egyenrangú partnere tudott lenni egy német élcsapatnak.
Összességében igazából semmi szégyenkeznivalója nincs a párharc alapján, és a Fradi egy kiváló és dicséretes európai kupaszezonon van túl. Az elmúlt évek szakmai munkája és pénzügyi lehetőségei miatt jövőre megismételheti a BL- vagy EL- csoportkört, és talán egy kis szerencsével és 1-2 igazolással (például Laidouni helyére vagy egy kezdeményező belső védővel) akár még egy hasonló menetélést is produkálhat.