Néhány jelenet, amely rámutat, miért nem sikerült a Fradinak a bravúr az Európa-ligában

Nyilván nem mondok hatalmas újdonságot, de ahhoz, hogy a fent említett domináns és kezdeményező játékot sikerre vigye egy csapat, nem árt kitalálni olyan módszereket, melyekkel könnyen vissza lehet szerezni és birtokolni a labdát a támadásokhoz.

Mint látható, a Leverkusen az előzetesen várható 3-4-2-1-es, rugalmas középpályás négyszöggel építkezett, a rendkívül támadó szellemű szárnyvédőket tudatosan aszimmetrikusan pozicionálva:

Míg Jeremie Frimpong mélyen és szélesen tartja Zachariassent, az egész meccsen szabadon támadó Mitchell Bakker itt mélységi kombinációba kezd. Ehhez a Fradi jobbhátvédjének Henry Wingónak magasan fel kell lépnie (le is marad), így a Fradi-védelem tolódik jobbra – a jobboldali belső védő Abenának hova kell kilépnie a passzopciót nyújtó Wirtzhez, míg Knoester Azmounnal jön ki.

A Leverkusen pont ezt szeretné elérni azzal, hogy a négyszög egyik csúcsát a visszalépő középcsatár Azmoun tölti, hiszen így ki tudják alakítani a számukra ideális matchupot: a keresztbefutó Diabyt Civic ellen.

A hétvégén az első meccs frusztrációit kipihenő Wirtz magára vonja a Fradi presszingjét – miközben Diaby jelzi, hogy ő keresztbe indulna a belső védők kimozgatásával üresen hagyott területre. Mivel csak nehezen kivitelezhető a passz, az oldalváltás biztonságosabb. Itt kijön a plusz egy ember fölénye, és Mmaee mögé mintaszerűen indul be Tapsoba, aki így majd a tizenhatosig cipeli.

A következő támadásnál is jól kivehető, hogy Csercseszov az első meccshez képest jóval emberorientáltabb és agresszívebb módon próbált védekezni.

Az első vonalban három a kettő elleni Leverkusen-fölény, a duplahatosukat most Gojak és Vécsei figyeli (Esiti zónát véd?). Ám ismét túl gyors a Bakker–Azmoun–Wirt-háromszög kombinációja – és persze a lekéséseken kezd látszani, hogy a Fradi miért nem képes ezt a védősémát játszani.

A Fradi emberorientált 5-2-2-1, 5-1-2-2-je magas presszingnél 3-4-3-ra váltott a labda nélkül, míg labdabirtoklásban Zachariassen fellépésével a megszokott 4-2-3-1-re módosult. Nemcsak a Frimpong–Bakker-duó kikapcsolása végett, hanem az (ezen az európai kupa szinten) alapvetően nem különösebben szofisztikált labdabirtoklási sémákkal játszó Csercseszov-csapatnak a labdás játékban is mindenképp nagy szüksége volt a két szélsővédőjére.

Civic már az első meccsen is megmutatta a rá jellemző építkező képességeit, a nyolcadik perc elején egy Bakkerrel szembeni lefordulással enyhítette a nyomást és indította Traorét. A beadásból kivágott labdát Civic lőtte rá, de ez az akció is kiemelte milyen fontossága volt Csercseszov meccstervében a két szélsővédőnek. A jól cselező Wingo a harmadik percben okosan lépett befelé az üres területbe, és indította el a támadást, aminél a labdavesztés után a Zachariassen–Vécsei–Civic-hármas végzetes visszarendezési hibát követett el.

Nem tűnt teljesen egyértelműnek a Knoester-Esiti kommunikáció Azmoun visszalépését illetően, így a túlzottan előrehúzódó hollandnak a Bundesliga történelem harmadik leggyorsabb játékosával szemben nem maradt esélye.

Mint ahogy ezután alapvetően a Fradinak sem, eltekintve a Wingo sérülése és Leverkusen tudatosnak tűnő, de talán egy kicsit kényelmes visszaállása utáni 19. és 29. perc között, amikor hetven százalékban a Fradinál volt a labda. Mind Vécsei mind Mmaee lövése, ahogy a 37. percben történt Traoré kapufa is egy jobban feltolt védekezés és magasan visszaszerzett labda (Esitit itt lehet dicsérni) után jött, tehát ez a váltás eredményesnek tűnt. Wingo kiválásával Zachriassen kényszerből jött át jobbra (és ebből később még komoly gondok jöttek), de a másik oldalt túltöltő, abszolút támadó szellemű szélső Marquinhos beállása miatt a Fradi komoly helyzetet is tudott kialakítani – bár a brazil lövése megpattant, és így került Gojak ziccerbe.

Talán volt valami szimbolikus a Fradi balszerencséjének állandósága és a Leverkusen jellemfejlődése szempontjából abban, ahogy az első meccs közepén egygólos Leverkusen-vezetésnél az überszimpatikus Hradeckyt a kapufa, most hasonló szituációban már saját maga mentette meg.

A harmincadik perctől észbe kapott a Leverkusen, és visszatért a fentiekben bemutatott sémához, így a Fradi-nyomás alul kiszabaduló Tapsoba egészpályás cipelése után Azmounnak és Wirtznek jött egy nagy helyzete. A Traoré-kapufa után azonban a hat játékosát nélkülöző, több helyen is kényszermegoldásokat alkalmazó, és így variációs lehetőség nélkül maradó Csercseszov-csapat érthető módon elfáradt.

A Leverkusennél látványos és élvezetes megoldásokat láthattunk Wirtz és Bakker oldalán, Palacios visszalépéseivel 4v3-ban kivette a fáradó Fradi-presszing élét, míg Diaby nemcsak a gólja, hanem egész pályát bejátszó veszélyessége miatt, vagy például a tőle szokatlan labdaszerzései miatt dicsérendő.

A Fradi utolsó, viszonylag jobb fázisa a hatvanadik percre tehető, ekkor második labdák révén kijöttek a konstans Bayer-nyomás alól, ám az ábrán is látható betöltetlen jobbszél miatt féloldalas maradt a támadójáték. A két csapat közti különbség a második félidőben látványosan megmutatkozott, a Fradi védekezés már a hetvenedik perc utáni kitámadások előtt is romokban hevert.

Moussa Diaby kilencszer ért labdába az ellenfél tizenhatosán belül, a Fradinál mindenkit beleszámolva ez a szám tíz volt (az első meccsen, csak hét). A Leverkusen 12 büntetőterületen belüli kísérletéből 8 talált kaput, és csak a kiváló teljesítményt nyújtó Dibusz Dénesen és Bakker, Azmoun, Diaby és Wirtz befejezésein múlt, hogy Adli kegyelemdöfése nem jött el hamarabb.

A Ferencvárosnak a sérülések és a téli transzferek miatti gyengülés, valamint a Leverkusen magára találása miatt már a kezdeteknél kevés esélye volt a meglepetésre. Az alapvetően jól kidolgozott odavágón mutatott meccstervet a távoli lövések és a szerencse keresztbehúzta. Így a Puskás Arénában eleve hátrányos helyzetből, és stílusától idegen módon kellett volna nyernie. Ismét korán szerencsétlen meccshelyzetbe került (Diaby korai gólja, Wingo sérülése), de azért így is akadtak lehetőségei, talán a második félidőt leszámítva többnyire egyenrangú partnere tudott lenni egy német élcsapatnak.

Összességében igazából semmi szégyenkeznivalója nincs a párharc alapján, és a Fradi egy kiváló és dicséretes európai kupaszezonon van túl. Az elmúlt évek szakmai munkája és pénzügyi lehetőségei miatt jövőre megismételheti a BL- vagy EL- csoportkört, és talán egy kis szerencsével és 1-2 igazolással (például Laidouni helyére vagy egy kezdeményező belső védővel) akár még egy hasonló menetélést is produkálhat.