A Bayern úgy ment Párizsba, hogy eldönti a BL-párharcot – négy dolog, amin a PSG elleni mérkőzés múlt

Kedden egyből egy szuperrangadóval indult az idei Bajnokok Ligája-kiírás nyolcaddöntője, a Paris Saint-Germain a Bayern Münchent fogadta, és kapott ki 1-0-ra. A németek megérdemelten nyerték a taktikai csatát, ám mielőtt rátérnénk az okokra, nézzük gyorsan, melyik csapat milyen felvezetéssel érkezett a BL-meccsre.

Bayern München

A 19 meccse, szeptember közepe óta veretlen Bayern München saját mércéjéhez képest gyengén, 3 döntetlennel nyitotta a német bajnokság 2023-as hosszú hajráját. A Köln és a Lipcse bátor magas presszingje ellen olykor tanácstalannak, kontrák ellen pedig már szinte menetrendszerűen tűntek bizonytalannak Joshua Kimmichék. Szintén ide lehetne sorolni azt az agresszíven letámadó, a Bayern balhátvédjét, Alphonso Daviest az első félidőben legalább 5-6 labdaeladásba belehajszoló Wolfsburgot is, amely még Kimmich kiállítása előtt is 1,77 xG-t (a helyzetek minősége alapján várható gólok száma) dolgozott ki, és csak a Bayern földöntúli helyzetkihasználása miatt volt már háromgólos hátrányban 19 perc alatt.

A 35 évesen már negyven BL-meccsen edzősködő Julian Nagelsmannt adott esetben meccs közbeni változtatásai miatt is tartják az elitfutball talán legfelkészültebb edzőjének, így nem meglepő, hogy rátalált (egy akár a Bayernnél, de már a Hoffenheimnél is alkalmazott) támadásba menekülő megoldásra: a korábbi 4-2-3-1-ből a gyenge szezont futó Davies kivételével 3-1-5-1-et csinált. A szélességet így a balra átkerülő (és Davies felfutásainál kicsit zavart), az egy az egy elleni helyzetekben fantasztikus Kingsley Coman, és a Manchester Cityből elorvhalászott João Cancelo tartotta, míg a két félterületben Leroy Sané és a Wolfsburg ellen (is) földöntúli dolgokat művelő, kihagyhatatlan Jamal Musiala (esetleg Leon Goretzka, ha Musiala tízest játszik) oldotta fel a nyomást. Az úgynevezett rest defense-t (labdabirtoklásban is főleg a védekezésre koncentráló játékosok) a Benjamin Pavard-Dayot Upamecano-Matthijs de Ligt belső védő trió és előttük Kimmich tartotta.

Ebben a sémában egyszerre tud több támadószellemű kreatív játékost a pályán tartani, vélhetően nagyobb nyomást rakva a nem éppen a védekező szellemiségéről híres párizsi szuperalakulatra, és még a Lionel Messi-Neymar páros, esetleg a valamikor beugró Kylian Mbappé ellen is marad embere védekezni a kontráknál: nevezetesen az előrevédekezésben talán erősebb De Ligt a megfutni már nem nagyon tudó Messi elleni, míg a mélységet jobban védő Upamecano Neymar ellen.

Paris Saint-Germain

Bár amúgy a vendég Bayern adta a legtöbb játékost a katari világbajnokságra, a keret életkora, illetve a szupersztárok döntője miatt vitán felül a PSG sínylette meg legjobban a tornát. Az akut posztvilágbajnoki szindróma tüneteiről és például a keretproblémákról, öltözői botrányokról a francia futball kiváló magyar szakértője Szabó Christophe elemzésében sok-sok fontos szempontot kapunk.

A kisebb-nagyobb sérülések és betegségek, na meg a Monaco, Marseille és Reims trió megindulása lényegében középcsapattá silányította Messiéket idén. A Monaco a hétvégén 45 perc után már 3-1-re vezetett, a Marseille vezetőedzője, Igor Tudor mesterkurzust tartott a magas presszinggel és emberfogással, míg a Reims egyenesen utazott a kapus Gianluigi Donnarummának visszapasszolt labdákra.

Ebben közreműködött a liga többi csapatának jobb edzettségi állapota és a PSG kezdőcsapatának egyenlőtlensége. A 17 éves, szó szerint hatalmas tehetség El Chadaille Bitshiabu például a remek passzai mellett hatalmas hibákat követ el, míg az már világosan látszik, hogy a márciusban már 37 éves Sergio Ramosszal nem nagyon lehet már magasan védekezni. A sok kreatív, jól passzoló középpályás (Vitinha, Marco Verratti, Carlos Soler, Fabián Ruiz) talán redundáns is Messi és Neymar folyamatos és ösztönös, bár sokszor a brazilnál felesleges visszalépéseivel, hiszen így alig-alig marad induló ember. Erre a feladatra a PSG-vezetőedző Christophe Galtier legtöbbször a Reimsből érkező húszéves, elsősorban labda nélküli indulásokban remeklő Hugo Ekitikét, valamint a 16 éves Warren Zaire Emeryt vagy az Achraf Hakimi-Nuno Mendes duót használja.

A Bayern elleni keddi BL-meccsre készülő Galtier legnagyobb gondja elsősorban nem is a taktika volt, hanem az, hogy milyen játékosok álltak a rendelkezésére. A Monaco elleni vereségnél Messi, Verratti és Mbappé sérülés miatt hiányzott, Mendes pihent, míg Hakimi, Ramos és a hosszú sérülés után visszatérő Presnel Kimpembé is csak a második félidőre jöttek be, addigra pedig már 3-1 volt, a PSG pedig amúgy is csak egy lövést hozott össze a szünet után.

A két csapat előző mérkőzéseit figyelembe véve meglátásom szerint négy alapvető kérdést fogalmazódott meg a PSG–Bayern Bl-meccset, az elemzés ezekre keresi a választ:

1. Milyen állapotban van a PSG és mennyit tud támadni?
2. Látva a PSG 2023-as botladozását, mennyire támadóan lép fel a Bayern idegenben, el akarja-e már dönteni a párharcot?
3. Hogyan tud kontrázni, de akár támadásokat vezetni Galtier csapata, egy vélhetően nem egész meccsen bevethető Mbappéval és nélküle?
4. Mi Nagelsmann terve ennek megállítására?

Egycsapatos első félidő

Az első kérdésre a választ Galtier egy tulajdonképpeni sima 4-4-2-vel adta meg, aminek céljai a következők voltak:

• az általa helyesen feltérképezett támadószellemű 3-1-5-1-es Bayern szélen való megduplázása, a labdás oldalra való tolódással;
• a középső területek megszállása;
• a félterületek (Sané és Musiala vadászterülete) fokozott figyelemmel tartása. A Bayern belső védőire csak indokolt esetben kilépő, de amúgy fegyelmezett és visszazáró szélső középpályások, Soler és Zaire-Emery végezték el ezt a munkát;
• Messi és Neymar közül az egyikük a labdás oldali védőre lépett ki, de a fő szempont a Kimmichre való visszazárás volt.

Nagelsmann viszont több dolog miatt is letette a voksát a párharc eldöntése mellett: egyrészt már a meccs napján kiszivárgott a PSG várható összeállítása, így kiderült, hogy a Mbappé jelentette veszélyre nem kell számítani az első félidőben, illetve a fentebb említett kontextus is közrejátszhatott a döntésében.

Ha kellett, Eric Maxim Choupo-Moting visszalépéseivel négy emberrel töltötte meg a Bayern a PSG két négyes lánca közti területet, így lekötve a Marquinhos-Ramos duót, míg a szélsővédőket „lefixálva” (akár a szélességet adó Coman-Cancelo duóval, de Goretzka befutásaival) a belső és a szélső védő közti sávot támadhatta. A fenti esetben az, hogy Messi és Neymar nem védekezett Kimmichen, Verrattit egy késői fellépésre kényszerítette, viszont annyit legalább elért, hogy ezzel megakadályozzák a beívelést Sané felé.

Mivel a Bayern alapvetően szélesen játszott, a PSG pedig szűken és centrálisan akart védekezni, a német csapat igyekezett minél gyorsabban oldalt váltani és a támadóharmadban az alábbi módon lehetőségeket kialakítani: Comant egy az egy elleni helyzetekbe hozni, amikből befelé lőhet, esetleg a szintén ex-párizsi Choupo-Motinggal kombinálva, illetve a beadásokra játszó Cancelónak helyet csinálni.

A 25. percben pl. pont egy Coman-Cancelo átívelés után tolták extrém módon mélyre a PSG-t, és jött a Bundesligában már unalomig ismert átlöbbölés Kimmichtól, amit ekkor még Coman nem túl jól talált el. A 43. percben Coman még az őt duplázó Verratti-Hakimi páros ellen is levitte a labdát az alapvonalig, míg Kimmich lövése talán a vezetőgólhoz legközelebb álló próbálkozás díját vitte el.

Összességében – a Messi szinte időn túli első félidős szabadrúgását jóindulattal az egyetlen PSG kísérletként beszámítva – elmondható, hogy a 9 lövési kísérletig eljutó Bayern fölénye az első tíz percben inkább nyomasztó, majd utána már inkább csak meggyőző volt. Itt mindenképp érdemes kiemelni a saját tizenhatosát továbbra is uraló, még Musiala ellen is többször mentő-tisztázó Sergio Ramost.

A harmadik kérdésre Galtier az első félidőben főleg Verratti és Danilo mélyre vonásával, valamint a rendkívül óvatos Hakimi-Mendes duóval egy óvatos választ adott. Ekkor még Soler és Zaire-Emery indultak a védelem mögé, igaz utóbbi egy labdaszerzés utáni Soler-Messi összjáték után csúnyán elrontotta Neymar kiugratását. Ugyanakkor a fent említett PSG-s mélyre szorulás, a labdával történő Bayern-nyomás és az úgynevezett kontrapresszing (gegenpressing) révén ilyen szituációkat eredményezett, amiből képtelenség, vagy szinte lehetetlen kontrázni.

A szinte lehetetlenre Verratti 25. perces szólója, vagy Messi – akinek egyébként a meccsen 8 cseléből 5 sikerült – egy-két megindulása volt az ellenpélda. Igaz, a harmincadik perctől kezdve Mendes és Hakimi jóval magasabbra tolásával már képes volt széthúzni a Bayernt a PSG, és a labdás védekezés mellett Verratti és Messi előtt is nyíltak meg területek. Ilyenkor Soler és Zaire-Emery jöttek a félterületbe, így a Bayernnek néha ötvédős utolsó vonala lett. A harmadik kérdésre a második felvonásban, Mbappéval természetesen egy másfajta válasz készülődött, de előtte még Nagelsmannak is volt egy húzása.

Mbappéra hangolva

A második félidőre Cancelo sérülése miatt Davies állt be a Bayernbe, ám érdekes volt megfigyelni, hogy Nagelsmann emiatt sem állt vissza 4-2-3-1-re, hanem míg a kanadai a bal, Coman immáron a jobboldalon tartotta a szélességet.

Ennek az egyik árnyoldala ezért az lett, hogy Coman bármennyire is sokat fejlődött védekezésben, Nuno Mendes jóval bátrabban támadhatta a mély területeket. A portugálnak úgy volt négy sikeres csele a második félidőben, hogy egy idő után Mbappé elvette tőle a sávját. A másik oldalon Davies 45 perc alatti 3 rossz átvétele, Sané labdavesztései és Zaire-Emery bátrabb megindulásai miatt a PSG az első pár percben veszélyeztetett. Miután Kimpembé állt be az újabb sérülést összeszedő Hakimi helyére, helyenként 5 védős alakzat alakult ki a PSG-nél. Ebben kifejezetten furcsa volt Marquinhost látni jobbhátvédben, és a brazil talán ösztönösen is befelé fordult, amikor Choupo-Moting elvitte a védelemből Ramost egy megindulással. Így persze Daviesnek maradt helye a szélen, és kiváló beíveléssel találta meg a Sané-Musiala párosra figyelő Kimpembé-Mendes mögött belopakodó Comant a meccs egyetlen góljához.

A PSG meccsterve megint felborult, és innentől kezdve egyértelmű volt, hogy Mbappén áll vagy bukik a dolog, a kaotikus 58-59. percben például négy alkalommal is megkísérelték a Bayern-védelem mögé indítani a csatárt. Nagelsmann ekkor még nem alkalmazkodott (pedig a meccs után arról beszélt, hogy Mbappé becserélésével szinte felébredt a Parc des Princes) és cserélte meg a védelmét. Alig egy perccel később viszont már megvolt a változtatás, sikerült kontrollálni a francia szupersztárt, noha a vele együtt beálló Fabián Ruíz gyors továbbításaival és hallatlan pozíciós intelligenciájával sokat segített a PSG labdakihozatalain.

Végjáték: elpuskázott Bayern-lehetőségek, Upamecano, Sommer és a VAR megmenti a Bayernt

Az első félidő főleg hazai csapat óvatoskodásához, illetve a strukturált Nagelsmann-futballhoz képest is nagyon erőteljes volt, ahogy jó negyedóráig gyakorlatilag rendszertelen, ugyanakkor meglehetősen eseménydús káoszfoci zajlott a pályán.

Az Fbref.com statisztikai oldal adataiból is jól látszik, de a meccsen is nyilvánvaló volt, hogy a Bayern nagyon ment a második gólért, amit elsősorban Donnarumma zseniális védései – ott volt a kapufára ütés, meg a szöglet utáni fejes –, és talán egy picit Choupo-Moting balszerencsés befejezései akadályoztak meg.

Talán a müncheni csapat fáradtsága is hozzájárult, de érdemes kiemelni párizsi oldalon létrejövő, a futball legelemibb igazságait visszaigazoló egyfajta pre-ontologikus problémamegoldó képességet. René Maric szavaival:

„A játék a tanár – az edzőknek éppúgy, mint a játékosoknak. Megnézni, hogy a (legjobb) játékosok és csapatok hogyan erőltetik vagy oldják meg a játékban a problémákat (vagy nem), és ezt tükrözni jobb, mint a legtöbb, ha nem az összes futballról szóló könyv. Ezekből a megoldásokból fogalmakat alkotni aztán lehetőség az általánosításra, a stratégiák és a csapat viselkedésére vonatkozó ötletek megtalálására. Ezekből metaforák, fogalmak, játékmodellek lesznek.”

Ebből a perspektívából volt valami szinte transzcendentális abban, ahogy Verratti és Messi rájöttek, hogyan vonják magukra a figyelmet azért, hogy Fabián Ruíz Coman mögé indíthassa Mbappét vagy Mendest.

Persze az istenivel jó viszonyt ápoló kapusnak, Yann Sommernek is megköszönhették a müncheniek, hogy Manuel Neuer síbalesete után immáron náluk (és nem a hétvégi ellenfél Mönchengladbach mezében) véd ki szinte védhetetlennek tűnő ziccereket. De említhetnénk Pavard blokkját Messi ellen: az ens absolutum innen, ebből a Jordi Alba szerűen elfutó Mendes 11-es pontra való visszagurításból védjegynek számító szituációból nem lő gólt?

Összességében azért elég biztos válaszokat kaptunk a négy kérdésünkre, miszerint bár nem jó előjelekkel, de kifejezetten nem rossz állapotban lévő, legalább 55 percig keveset mutató, majd Ruíz és Mbappé miatt veszélyesebb PSG-t láttunk. Kérdés persze, mi történik, ha Bayern korábban szerez vezetést? Nagelsmann elég egyértelműen megnyerte a taktikai csatát a támadófutballjával, noha maga is elismerte, hogy legalább kétszer a VAR-Sommer-szerencse trió mentette meg, de a meccs közbeni váltásai és az alapterve miatt így is dicséret illeti. A Bayern győzelme pedig úgy is megérdemeltnek mondható, hogy az utolsó 25 percben a Musiala-féle kontrával csak egy lövési kísérletet tudott felmutatni, és volt egy húszperces kontrollálatlan időszaka.

A március nyolcadikai visszavágó előtt talán korai még temetni Galtier csapatát – pedig a világsajtót böngészve akad sírásó bőven –, de tény, hogy a 12 éve, vagyis a katari PSG projekt kezdete óta nem látott 3 egymást követő vereség fényében az analitikus modellek és a fogadóirodák is 12%-88%-os Bayern továbbjutást jósolnak. Ráadásul a PSG-nek két elég kemény meccs következik. Az elsőn Galtier előző csapata, az a Lille lesz az ellenfél, amely 2023-ban egészen kiválónak mondható 9,5-es várható gólkülönbséggel a francia legerősebb mutatóját hozza. Utána pedig a PSG mögött jelenleg másik, őket a kupából nagyon simán kirepítő Marseille jön, így nagy kérdés, hogy egyáltalán látjuk-e Galtier-t egyáltalán a visszavágón. Hiszen, mint az köztudott, a francia történelemben a február vége, március eleje hagyományosan nyugis, unalmas időszak.