Nagy László: Azért csak ne kelljen már elnézést kérni, mert bejutottunk az olimpiai selejtezőbe

A magyar férfi kézilabda-válogatott 2017 és 2021 után ismét bejutott a legjobb nyolc közé a januári világbajnokságon, de a négy közé kerülés, az éremszerzés lehetősége eddig megoldhatatlan feladat volt. 2017-ben és 2019-ben még játékosként volt vb-résztvevő Nagy László, de az idei és a két évvel ezelőtti versenyen a szövetség szakmai alelnökeként. 2021-ben még ott ült a kispadon az egyik segítőként, most már nem – és mint mondta, ez nem is hiányzik neki.

„A legfontosabb, hogy az eredeti célt, hogy 2012 után ismét olimpiai selejtezőn szerepeljen a magyar válogatott, teljesítettük. Természetes, hogy sok minden kavarog bennem, felemás érzéseim vannak, de ha az eredeti célt nézzük, elégedett lehetek. Sokan cserélnének velünk, hiszen még legalább hat-hét ország ugyanazt szerette volna, azért jött ide, amit mi elértünk.

Ettől még hallom azokat a hangokat, hogy véletlen meg szerencse. Akik így gondolják, azokat nyilván nehéz meggyőzni. Ilyenkor egy kérdés jut eszembe: az élet megy szerencse nélkül? Másodsorban, minket nagyon szerethetnek azok a véletlenek, ha kétszer egymás után is mellénk álltak”

– ironizált utolsó mondatával Nagy László, akivel Stockholmban beszélgettünk.

Úgy folytatta, hogy ők arról nem tehetnek, hogy a portugálok nem verték meg a brazilokat, és a döntetlen Magyarországnak kedvezett. Kifejtette, sokak szerint talán nem lenne a helyük a legjobb nyolcban, de azért már csak ne kelljen elnézést kérni, hogy eljutott a csapat a selejtezőig, és megvert egy olyan csapatot, Izlandot, amelyiknek a játékosai jobb klubokból érkeznek, és általánosságban is jobb képességűek.

A napi forma mellett a kéthetes versenyforma képes jelentősen befolyásolni egy ilyen hosszú torna eredményét. A válogatott január 13-án játszotta első találkozóját, és 29-én, Egyiptom ellen fejezi be a szereplését, az lesz a kilencedik meccs. Mindenki tudta, hogy itt bravúr kell, mert anélkül jó eséllyel a 9–13. helyre fut be a csapat.

„Ne szépítsük, a dánok ellen beleszaladtunk egy nagyon csúnya vereségbe. Három éve, 2020 óta, a szerepvállalásom kezdetétől az ilyen magatartás, az ilyen játékkép egyáltalán nem jellemezte a csapatot. Ezt majd ki kell elemeznünk, ha már otthon leszünk, mert megengedhetetlen, hogy egyszerre játsszon rosszul a csapat túlnyomó többsége. Sajnálom, hogy nem akarták felhívni magukra a figyelmet, megmutatni, hogy mire képesek egy negyeddöntőben, amire a legjobb esetben is két évet kell várni.

Ez egy új keletű dolog. Eddig ha ki is kaptunk, összeszorított fogakkal, tartással, szívvel tettük. Két éve a negyeddöntőben a franciák ellen jobbak voltunk, ezek az első benyomásaim. De ezt a mérkőzést majd alaposabban meg kell vizsgálni, mert 40 gólt kapni fájdalmas.

Itt a helyszínen túl kell lépni rajta, mert jön a következő meccs, de otthon időt kell szánni az okok felelősségteljes feltárására.”

Nagy úgy gondolja, hogy a hullámzás és az ingadozás a jelenlegi játék szerves része, semmiképp se nevezné magyaros betegségnek. A németek is kiengedtek egy hatgólos előnyt a kezükből Egyiptommal szemben, aztán csak a hosszabbításban nyertek. A mieink extrém ingadozása az előző években nem kísérte a csapatot szerinte, de most újra előjött, mint régebben.

Egy kis történelmi kitérő: a 2011-es vb-n a franciák 13 góllal verték Mocsai Lajos csapatát, aztán a németek ellen sikerült a javítás, az eredmények szerencsésen alakultak, és meglett a hetedik hely. Az egy évvel későbbi londoni olimpián a spanyolok elleni 22–33-as nagy verés nincs is meg a rajongók emlékezetében, mert felülírta az Izland elleni negyeddöntő. „Nem szerencsés a múltba révedni, annál a csapatnál súlyozni kellett meccseket, tudat alatt elengedni, koncentrálni az erőinket. Ez most újra előjött.”

Nagy aktív játékos korában a világ egyik legjobb védője volt, ezért is a hite, hogy a jó védekezés és a megfelelő kaputeljesítmény elengedhetetlen a sikerhez. A két magyar kapus védési mutatói közepesek, a védelemben pedig ő is keresi a kohézió hiányának okát. Egy csapat sokkal nyugodtabban képes támadni, ha tudja, ha elöl hibázik, akkor sem lesz baj hátul, mert két-három támadást képes kivédekezni. A magyar védők hiába magasak és erősek, a fürgébb és dinamikusabb skandinávokat nem tudták feltartóztatni, viszonylag könnyedén léptek át ellenünk a 30 gólos határon.

Az alelnök megállapította, hogy a sportágnak vannak rendszerszintű kihívásai, feladatai, amiket fel kell tárni, mert csak közösen lehet megoldani.

„Kiválasztás, képzés, edzőképzés, a játékosok hozzáállása, versenyeztetés, de talán még ide vehető az étkezés is. Mindenben előre lehet lépni, mert a világ nem lassít. A hozzáállás alatt azt értem, hogy egy fiatalnak be kell vállalnia a kényelmetlenebb megoldást, külföldre kell mennie, nem labdahordónak, hanem sokat játszani, fejlődni. Most abból főzünk, amink van. A gyorsaságunk nem ideális, de ha sokat edzünk is erre, ezen már nehéz csiszolni ilyen korban. Fordítsunk kicsit a dolgon: örüljünk, hogy van egy ilyen termetű, lövőerejű Bodó Ricsi, örüljünk Bánhidi Bencének, Rosta Mikinek, mert még jó ideig ők lesznek a magyar válogatott meghatározó tagjai, belőlük kell kihozni a maximumot. A skandináv iskola máshogy képez, de ez így volt húsz éve is, akkor is gyorsabbak voltak nálunk.”

Nagy is érzékeli, milyen sebességkülönbség tud kialakulni egy skandináv csapat és a magyar között. A 2018-as évet jelölte meg, szerinte az egyébként is folyamatosan gyorsuló játék akkortól még magasabb fokozatba kapcsolt. A kapuskidobástól egy lerohanásos gólig másodpercek telnek el mindössze.

A magyar kézilabdában olyan szintézist szeretne, amiben felhasználják a skandináv erőnléti edző, Tord Ellingsen meglátásait, figyelnek a kapitány, Chema Rodríguez iránymutatásaira, és emellett a magyar játékosok adottságaira. Nagy hallott arról is, hogy B válogatott létrehozásában gondolkodnak szakemberek, amivel szerinte az a baj, hogy már a húszas keret peremén lévő 21. játékost sem könnyű megtalálni, nemhogy még húszat. Amikor volt B válogatott, nem abban a stílusban játszott, mint az A csapat, így az egész nem érte el a kívánt hatást. Most legalább odáig eljutottunk, hogy az ifiválogatott és a juniorok is ugyanazt a rendszert alkalmazzák, ezért egy-egy tehetséges játékos lényegesen könnyebben tud felkerülni a felnőttekhez, nem ismeretlenek neki a mozgások.

„Alig várjuk fiatal játékosok érkezését, a válogatott nyitva van előttük. Az olimpiai selejtezőn a vállsérüléséből felépülő Fazekas Gergővel, Máthé Dominikkal, Juhász Ádámmal biztosan erősebbek leszünk. Chemát én hoztam kapitánynak, maximálisan vállalom érte a felelősséget, és nem is látok mást, akinél jobb kezekben lenne a csapat. Játékosként nagyon örültem volna, ha ilyen felkészült stábbal kell együtt készülnöm.”

A jelenlegi kézilabda-szövetségi elnök, a fideszes politikus Kocsis Máté még a világbajnokság előtt bejelentette, hogy nem indul az áprilisi tisztújításon, és már Nagy neve is felmerült a sportágon belül mint lehetséges utód. Erre annyit mondott, hogy sem hivatalosan, sem nem hivatalosan nem tud erről, más dolgok járnak jelenleg a fejében.

És akkor az olimpia

Most mindenkit az foglalkoztat, hogyan lehet kijutni a párizsi olimpiára. Három csoportban 12 csapat lesz érdekelt, a vb-ről hat válogatott szerzi meg erre a jogot. A rendező franciák és a döntős Dánia már biztosan ott lesz Párizsban. A hat csapat, amelyik még várhatja a 2024 tavaszi selejtezőt: Svédország, Spanyolország, Németország, Norvégia, Magyarország, Egyiptom.

Mindez azonban még nem végleges: ha az afrikai csapat megnyeri a kontinensének bajnokságát, akkor direktben bekerül az olimpiai keretbe, és kihúzhatjuk ebből a sorból, ami képbe hozza a kilencedik helyen végző horvátokat. Ha a felsorolt európai nemzetek valamelyike megnyeri a 2024-es Eb-t valamelyik – erre jó esély van –, akkor az a 10. helyezett Szlovéniát tolja be a selejtezőre. Akik a vb-n hoppon maradtak Európából – szerbek, izlandiak, portugálok, hollandok, lengyelek –, azoknak az Európa-bajnokság ad lehetőséget a javításra, onnan két csapat mehet az olimpiai selejtezőre. Közülük kell megverni az olimpiáért valakit a magyaroknak, majd egy ázsiai vagy dél-amerikai résztvevőt, aminek nem szabad gondot okoznia.

„Az olimpiai selejtező hatalmas lehetőség, amelyre akár hazai pályán is sor kerülhet. Ebben az esetben nyilván előnyt kellene belőle kovácsolni, és dolgozni ezen, mert a 2022-es hazai Eb-n nem sikerült. A mostani tanulság annyi, hogy elértük a célunkat. Se több, se kevesebb.

Jobb bent lenni a nyolcas elitben, mint fanyalogni azon, hogy másoknak volt szerencséjük, és jutottak el a negyeddöntőig. Az utolsó leheletükig küzdeni fognak a srácok a selejtezőben. Én két olimpián jártam, mindkétszer sikerrel vívtuk meg a negyeddöntőket, életem nagy élményei közé tartozik mindkettő”

– összegzett.