Bánhidi Ákos: Szégyenletes a kiváló magyar gyorskorcsolyaedzők szembeköpése

Az olimpiai bajnok Liu testvérek úgy döntöttek, hogy rövidpályás gyorskorcsolyázó karrierjüket Kínában folytatják, ahová edzőjüket, Csang Csing Linát követik. Az országváltást a Magyar Korcsolyázók Szövetség tetemes összeghez kötötte volna, de végül ingyen távozhatott Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor. A hónapok óta kavargó ügyet Bánhidi Ákos, aki edzőként is és csapatvezetőként is dolgozott a két sportolóval, eddig ritkán kommentálta. Most egy, a Nemzeti Sportban lehozott nyílt levélben állt ki a magyar edzők mellett. Amelyből az rajzolódik ki, hogy hiba volna azt feltételezni, hogy a két szupersztár távozásával nem lehet eredményes a magyar short track.

„Nagyon nehéz és fájdalommal teli időszakon vagyunk túl, amely során minden tőlem telhetőt elkövettem azért, hogy együtt maradjunk, ez sajnos végül nem valósult meg: a jelenlegi helyzethez vezető út olyan döntések eredménye, amelyre nem tudtam elegendő hatást gyakorolni” – írta Bánhidi, aki megerősítette, hogy Csang Csing Linával és a Liu testvérekkel is kiváló maradt a kapcsolata, és megérti az egymáshoz való ragaszkodásukat is.

„A fivérek megjelenése a kínai csapatban várhatóan megnyomja az eredményességi mutatójukat. A legjobbakat kívánom nekik, de magyar edzőként a hazámat képviselem minden esetben, így minden bizonnyal várnak rám »érdekes« pillanatok...” – írta a válogatott csapatvezetője.

Bánhidi szerint a kínai edző mellett, a korai Dzse Csuszun és az ő tevékenysége is kellett ahhoz, hogy a „világsztár-jelöltekből képesek voltak világsztárokat faragni.”

„De engedtessék megjegyeznem, hogy Lina nem Namíbiába érkezett korcsolyaedzőnek, hanem Magyarországra. Kis hazánknak addigra már olimpiai pontszerző helyezései voltak, és igen sok Európa-bajnoki érme. Az addigi eredménysor a megszállott versenyzők, edzők, vezetők, szülők húsz-huszonöt éves munkájának a gyümölcse volt. Lina érkezését megelőzően közel tíz évig dolgoztunk neves és kiváló kanadai edzőkkel, ez pedig igencsak hozzátett a tudásunkhoz” – írta Bánhidi, aki szerint Csang Csing is sokat tanult a közép-európai edzésmódszertanból.

„A kiváló hazai szakemberek szembeköpése sajnálatos és szégyenletes. Mindenki elhiheti, hogy Lina a stábtagokból szívesen elvitt volna magával néhányat a messzeségbe, ha ezt megtehette volna. Az is igaz, hogy voltak olyanok, akik nem értettek velünk egyet itthon, és elfordultak tőlünk, de ezt most már csak az idő orvosolhatja. Akadnak, akik számonkérik a magyar edzőkön, hogy olyan eredményeket érjenek el hirtelen az eddig második vagy éppen harmadik sorban lévő versenyzőkkel, amelyeket Linával együtt sem tudtunk elérni. Edzők vagyunk, nem varázslók, akik hozott anyagból dolgozunk. Nem mindenki születik bajnoknak, bármennyire is szeretnénk…” – vette védelmébe a magyar edzőket Bánhidi. Azt gondolja, hogy mindenkiből ki tudják hozni a maximumot, és hisznek a korcsolyázóikban, szerinte találnak még olyan tehetségeket, akikből bajnokot nevelhetnek.

Bánhidi sajnálatosnak tartja, hogy torz kép alakult ki Lina edzésmódszereiről, az terjedt el, hogy a Liu testvérek az edzések után gyakorta hánytak.

„Néhány napja együtt ebédeltem Shaoanggal és Shaolinnal, és azt kérdezgettük egymástól, vajon ki terjeszthet ekkora hülyeséget. Mindenkivel előfordulhat, hogy annyira kimerül egy edzésen, hogy az emésztőrendszer csökkentett vérellátása miatt elhányja magát – az elmúlt tizenöt évben a fiúkkal is megtörtént ez legalább kétszer. Csakúgy mint másokkal. Szegény Lina csak pislogna azon, hogy valaki azért is tartja kiemelkedőnek a tudását, mert a százszámra elvégzett kemény edzéseinek konkrét folyományaként rendszeresen hányt a két világsztár, s mindezt a többiek megrémülve nézték.”