Bástya, hullámtörő és az agy egyben a marokkói vb-csoda lelke, Amrabat

Marokkó történelmet írva, első afrikai csapatként bejutott a katari futball-vb elődöntőjébe, ahol a világbajnoki címvédő Franciaországgal játszanak majd kedden. Egyértelmű, hogy nem mázlik sorozata vezetett idáig, ahogy arról sem lehet szó, hogy a bírók tolnák Marokkót, ami tényleg félelmetes sorozatban van: megnyerték a vb-ezüstérmes horvátokból, belgákból és kanadaiakból álló csoportot, a nyolcaddöntőben 0-0-s döntetlen után tizenegyesekkel búcsúztatták a spanyolokat, míg a szombati negyeddöntőben egy fejesgóllal 1-0-ra verték Portugáliát.

A nagy menetelés közben összesen egy gólt kaptak, az is öngólból született, tehát a vb meglepetéscsapata azt is elmondhatja magáról, hogy az ellenféltől még nem kapott gólt. Ez részben a vb előtt nem sokkal kinevezett szövetségi kapitány, Valid Regragi érdeme, köszönhetően a korábban már általunk is méltatott, rendkívül jól megszervezett védelemnek, a marokkói siker viszont nagyban egy olyan játékosukon múlik, akiről érdemtelenül kevés szó esik, pedig pokolian sokat dolgozik az eredményekért.

Ő nem más, mint a Fiorentina védekező középpályása, az eredetileg holland születésű Szofjan Amrabat, aki azért az olasz foci rajongóinak nem teljesen ismeretlen. Főleg, hogy Amrabat klubszinten már részese volt egy nagy menetelésnek. Pont abban az évben került kölcsönbe a Hellas Veronához 2019-ben, amikor az visszajutott az olasz első osztályba. A Serie A-ban aztán kilőttek, meglepő módon a kilencedik helyen zártak, ebben pedig kulcsszerepe volt a középpályát megerősítő Amrabatnak, akit egy szezon után vissza is rendelt a Fiorentina, látva, hogy mire képes.

Persze ekkor már nem kellett kirívóan éles szem, hogy feltűnjön, Amrabat rengeteget fut, ütközik a pályán és a labdaszerzésekkel sem fukarkodik, de a játékszervezésben, a passzok szétosztásában is egyre komolyabb szerepet vállalt. Ugyanezt látjuk most tőle a marokkói válogatottban is.

Labdaszerzésekben és szerelésekben is csapata egyik legjobbja, miközben látszólag nem fárad a pályán. Elég csak a spanyolok elleni nyolcaddöntő hosszabbítására gondolni. A meccs a 114. percben járt, amikor a spanyolok lecsaptak egy szabad labdára a középpályán. A labdát megszerző Pedri azonnal előrepasszolt Carlos Solernek, de neki szinte reagálni sem volt ideje, máris ott volt a nyakában az egész meccset végighajtó Amrabat, aki elvette tőle a labdát, majd előbb Solert, utána Pedrit is lerázta, hogy aztán egyből indítsa a marokkói elllentámadást.

Az olyan típusú középpályásokat, mint Amrabat, persze ritkán szokták kiemelni. Valami egészen különleges kell hozzá, hogy ez megtörténjen. Ez persze négy éve megtörtént, amikor a vb-ezüstöt szerző, a Real Madriddal azzal az évben Bajnokok Ligáját is nyerő Luka Modrić áldozatos, fáradhatatlan munkája olyannyira feltűnt mindenkinek, hogy Aranylabdát nyert a horvát játékos. Nem állítjuk, hogy Amrabat 26 évesen a csúcson levő Modrić szintjén lenne, de érdemes összenézni, hogyan áll Modrić a 2018-as vb-n nyújtott formájához képest: nem túl nagy a különbség.

Az látszik, hogy Amrabat papíron kevesebbet tesz hozzá a támadójáték szervezéséhez, cserében jobban védekezik. Valójában persze a támadójáték szervezéséből is kiveszi a részét, csak nem tőle jönnek a végén direktben gólt vagy helyzetet eredményező passzok, Amrabat feladata ugyanis az, hogy azonnal felismerje, merről induljon a támadás, és azt hozza játékba, aki aztán később maga veszélyt teremthet egy újabb átadással.

A Marokkóéhoz hasonló sikertörténetek egyébként általában két okból fordulhatnak elő: vagy berobban egy csodacsatár, aki minden ellenfélnek rúg két gólt, mert senki nem tudja tartani – de most nem erről van szó –, vagy egy remekül szervezett védelem segíti az adott csapatot. Amrabat pedig ennek a remekül szervezett védelemnek az első vonala, mintegy hullámtörője, aki a labdaszerzéseivel, megnyert párharcaival csírájában próbálja elfojtani az ellenfél támadásait.

Ez viszont komoly áldozatokkal jár. Amrabat korábban elmondta, hogy hajnali háromig dolgozott a hátán a csapat fizikoterapeutája a spanyolok elleni nyolcaddöntő előtt, és hogy fájdalomcsillapító injekciók kellettek ahhoz, hogy végig tudja játszani a meccset. Nos, ebből nem sok látszott a fentebb mutatott, 114. perces jelenetnél.

De nem csak Amrabat hoz nagy áldozatot a marokkói sikersorozat közben. Abdelhamid Szabiri saját bevallása szerint maximum 20 percet tud játszani fájdalom nélkül (Portugália ellen már pályára sem küldték, a spanyolok ellen is csak csere volt), Romain Szaissz 57 percig sántikált sérült combbal, mire lecserélték, de addig nem kímélte magát a védelem közepén, a védelem bal széléről ideiglenesen kidőlt sérülés miatt a portugálok ellen a padra sem nevezett Noussair Mazraoui, a túloldalon a jobbhátvéd Achraf Hakimi pedig szintén apróbb sérüléssel játszik. Kérdés, hogy ennyi kisebb-nagyobb problémát mennyi ideig tud elfedni az akarat.

Amrabat a statisztikai mutatókat nézve is kitűnik. A 13 szerelése az ötödik legjobb a teljes vb-mezőnyben (ráadásul ketten előle már kiestek a tornáról), de a hat labdaszerzésével is az élvonalban van. Nem csoda, hogy elkezdték a Liverpool érdeklődését emlegetni – azok után, hogy januárban nem sokkal maradt le róla egy másik angol csapat, a Tottenham, ahol történetesen az az Antonio Conte az edző, aki él-hal az olyan küzdős középpályásokért, mint Amrabat.