Barakkváros a sivatagban: megnéztük a legolcsóbb szállásokat a katari foci-vb-n

2022. november 24. – 15:13

Barakkváros a sivatagban: megnéztük a legolcsóbb szállásokat a katari foci-vb-n
Fotó: Fehér János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A foci-vb-re érkező szurkolóknak a legolcsóbb szállásokat a Doha szélén felvert konténertáborok nyújtják, az egyiket tudósítónk is megnézte. A szobák szűkek, a környezet lehangoló, amelyet műanyaggal próbálnak feldobni. Ettől függetlenül barátságos és vidám a barakkfalu. Főleg, ha Messi ellen kell szurkolni.

A katari futball-világbajnokság egyik kényszerű újítása az lett, hogy több tízezer szurkolót táborokban helyeztek el. Ezek között van fapados megoldás is, de olyanok is, amelyekben luxuskörülmények várják a tehetősebb vendégeket. A konténervárosok fotói már a vb előtt körbefutottak a sajtóban, én sem hagyhattam ki, hogy ne nézzek meg egyet közelebbről.

Azt hittem elég lesz irányadónak, ha azt mondom a taxisnak, hogy Fan Village Cabin Free Zone. Ez annak a konténeres tábornak a neve, amelyik a dohai repülőtér közelében fekszik. Tízpercnyi autózás után viszont visszafordult az elbizonytalanodó és némileg ideges sofőröm, majd a hotelem recepciósával együtt hosszan tanakodtak azon, hová is kéne engem vinni pontosan. A vb honlapján megadott cím sem segített sokat, hiszen csak egy dohai zónát jelöltek meg vele. Végül azonosítottak a térképen egy közeli pontot, és innen már sínen volt a dolog.

Katarban a free zone-ok eredetileg olyan üzleti fejlesztési területek, amelyeken az oda települő, főként külföldi cégek jelentős kedvezményeket kapnak az államtól, abban a reményben, hogy jelentősen hozzájárulnak a katari gazdasági növekedéshez. A sofőröm elbizonytalanodása is részben a terület státuszának volt betudható, nem hajthat be ő sem mindenhová. A tábortól némi gyaloglással amúgy elérhető az egyik metróvonal, és buszokkal is meg lehet célozni a stadionokat, szóval csak részben világvégi a hely.

Fotó: Fehér János / Telex
Fotó: Fehér János / Telex

Mindennek meg lehet találni a szépségeit, de ennek a barakkvárosnak környezete, a kő- és homoksivatag és közeli autópálya miatt nem igazán vonzó. Persze nem Katarban lennénk, ha nem próbálták volna meg valamivel vidámabbá tenni a helyszínt. Persze azt nem veszi be senki, hogy üde gyepet varázsoltak a több száz méteren át húzódó barakksorok közé, hiába veri ki a szemünket a zöld. Még csak nem is műfüvön járunk, hanem egy rücskös műanyag fóliát terítettek le. A tábor fő csapásán, talán az Óz, a nagy varázsló-ból kölcsönvett ötlettel, már a sárga úton járhatunk, mindig.

Amerre a szem ellát egyen barakkok sorakoznak, a helyszín és a kivitelezés miatt olyan hatása van, mintha menekülteknek vagy egy katasztrófa túlélőinek dobták volna hirtelen össze ez a tábort. A négyzetes hálózaton kiépített városban könnyű eltévedni, csak a konténerekre festett kódszámok adnak eligazítást, meg a néhol megváltozó alapszín. Meglep, de nem látom, hogy a szurkolók nekiálltak volna egyedivé tenni a blokkjaikat, sehol egy falfirka, festés, csak néhány ablakból lógnak nemzeti színű zászlók. Ahhoz képest, hogy több ezer ember tartózkodik itt napok óta, minden tisztának, rendezettnek tűnik, nincsenek szemétkupacok, bűz és semmi olyan, ami egy tömeg után óhatatlanul marad.

Fotó: Fehér János / Telex
Fotó: Fehér János / Telex

Délután három óra volt, amikor arra jártam. Az utcákon főként mexikóiak poroszkáltak, a táborlakók többsége az egyik óriáskivetítő előtt héderezett. Éppen az Argentína-Szaúd-Arábia-meccs ment, és szinte egy emberként Messiék ellen szurkoltak az ott lévők, majd csaptak hatalmas bulit, mikor végre lefújták a végeláthatatlan hosszúságúra nyúlt meccset. Csak néhány Messi-mezes helyi ült lefagyva, de azt már többször tapasztaltam, hogy a katariak körében lazán kezelik a csapathűséget, így aztán argentin pólósok is csatlakoztak az ünneplőkhöz.

A nyílt terepre tűzött nap, de az első napok hősége megszelídült már, néhány veszélyesebb órát kell csak kihúzni árnyékban. A placcon minden kellék megvan a lazuláshoz, óriási babzsákfotelek, háttámlás ácsolatra húzott keleti szőnyegek és hatalmas műanyag ülőlabdák, amelyek úgy horpadnak be az ember feneke alatt, mint ahogy a pingponglabdák. Sör az persze itt nincs, de több büfésor eteti és itatja az itt lakókat, a stadionokhoz képest jóval nyomottabb árakon, nagyjából harmadáron lehet mindent kapni.

Fotó: Fehér János / Telex Fotó: Fehér János / Telex
Fotó: Fehér János / Telex

Az egyik büfénél két angol, Mark és Jeff eszegetett, és persze hiányolták a sört. Még mindig nem igazán értik, hogy fordulhat elő ez egy foci-vb-n. Amikor azt kérdeztem, hogy miért választották ezt szálláshelyként azt mondták, leginkább az ár diktált.

Egy kétszemélyes barakklakásért egy napra 740 riált, nagyjából 80 ezer forintot kérnek el.

Markék nagyjából három hetet töltenek el itt, a csoportkör után még a negyeddöntőre maradnak. Azt mondták, az elődöntő és döntő meccsjegyei már olyan drágák, hogy inkább kihagyják, hiába jutna be az angol csapat.

Megmutatják a szállásukat is, szűk alapterületű, puritán, kollégiumi körülményeket idéző a mini lakás, amelybe még egy vizesblokkot is belepasszíroztak. A barakkokban megy a légkondi, Markék azt mondták, nincs is igazán meleg éjszaka. Napközben pedig jobbára a várost járják, nem tudják, hogy akkor mennyire fülled be a szobájuk. Kétnaponta takarítást is kapnak, de amiatt egy kicsit morgolódtak, hogy négy napja jelezték, hogy ereszt a mosogatójuk, és még nem javították meg. Ezt éppen négy, még szinte gyerek alkalmazottnak is magyarázták, amikor ott voltam. Ekkor vadul kiabálni és integetni kezdett a főnökük, és két srác fülét-farkát behúzva nyomban el is tűnt. Jeff rögtön igazságot akart tenni, hogy micsoda bánásmód ez, hiszen éppen nekik akartak segíteni, de lebeszélték róla a srácok.

Fotó: Fehér János / Telex Fotó: Fehér János / Telex
Fotó: Fehér János / Telex
Fotó: Fehér János / Telex

Természetesen szóba került a vb megkerülhetetlen témája, hogy hogyan bánnak a vendégmunkásokkal, de Markot az itteni melegellenes törvények is felháborítják. Ő elég harcias is a kérdésben. Egyik karján szivárványszínű pántot viselt. Azt mondta, nem volt még belőle problémája, pedig az egyik szurkolói zónába is így ment be.

A konténervárosban, ahogy egy fesztiválhelyszínen, minden van, külön recepciós barakk és csomagmegőrző, egészségügyi szoba és élelmiszerbolt, de szuveníreket is lehet vásárolni. Marokkóiak keverednek mexikóiakkal, Costa Rica-iak franciákkal és németekkel, szaúdiak brazilokkal, és hiába nagy olykor a tumultus, igazi békebeli hangulat uralkodik.

A katari vb-n még két másik konténeres tömegszállás van, azok is Doha szélein találhatóak, de van például egy lakókocsis tábor is – ez egyébként a katariaktól sem idegen, hiszen ők is így nyaralnak, amikor már nem pusztító a meleg – , de vannak más stílusú helyek is.

Fotó: Fehér János / Telex
Fotó: Fehér János / Telex

A műanyag ponyvás sátras tábor a Lószail Stadion és a tengerpart közelében van, ugyanolyan áron, mint egy barakk, két nagyobb luxust ígérő hely pedig az al-Bajt Stadion közelében, al-Horban. Ezek közül a rögtön stadion mellett lévő, annak festését a jurtaszerű építményeken visszatükröző tábort láttam, de nem nagyon volt ott élet. Itt egyébként egy éjszaka már több mint 500 dollár, ami persze sehol sincs az ezerdolláros árhoz képest, amelyet egy ökofarmon lehet kicsengetni a táborszállásért.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!