3500 milliárd forint állami támogatás után szűkös évek jönnek a sportban

2022. július 22. – 12:21

frissítve

3500 milliárd forint állami támogatás után szűkös évek jönnek a sportban
A kép bal szélén Schmidt Gábor helyettes államtitkár, a jobb oldalán Schmidt Ádám, a sportot irányító államtitkár – Fotó: Soós Lajos / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus okozta gazdasági visszaesés nem hatott a magyar sport nagyvonalú támogatására, a szövetségek és a klubok ugyanolyan körülmények között gazdálkodhattak eddig. Most viszont tudja mindenki, szűk évek jönnek, ezt a frissen kinevezett sportállamtitkár, Schmidt Ádám is megerősítette, de konkrétumokat egyelőre nem mondott. Végigvesszük, hogyan alakult az Orbán szívéhez legközelebb álló ágazat sorsa az előző 12 évben.

A vizes világbajnokság egyik kevésbé eseménydús napján mutatkozott be a magyar sportvezetők előtt egy prezentációval a sportállamtitkárságot irányító Schmidt Ádám és helyettese, Schmidt Gábor. Az eddigi államtitkár, Szabó Tünde, a parlamenti képviselői helye mellett Északkelet-Magyarország kormánybiztosaként folytatja, ezért kellett helyette más utód. De Szabó mellett távozott az eddigi két helyettes államtitkár is, a világbajnok öttusázó, Sárfalvi Péter és a kétezres sporttörvénynél is közreműködő jogász, Fazekas Attila.

A két Schmidt bemutatkozására a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke, Csányi Sándor is elment, ami jelzi az esemény rangját. A tandem a sajtónak is bemutatkozott ugyanezen a napon, de nagy meglepetésre meglehetősen visszafogott volt a sajtóérdeklődés. Később kiderült, a sajtónak kiküldött meghívók sok esetben a spam mappában landoltak.

Honnan érkeztek?

Most csak nagyon röviden mutatjuk be őket. A két Schmidt nem rokona egymásnak, csak névrokonok. Schmidt Gábor kajakos edzőből lett a hazai szövetség (MKKSZ) főtitkára, majd egy kisebb kitérővel – a létesítményfejlesztéseken dolgozott – tért vissza Baráth Etele távozása után 2016-tól elnökként a szervezethez. Sikersportágat vezetett, amelyik a riói és a tokiói olimpiáról is egyaránt három aranyérmet szállított. A nagy munkabírás állandó jelzője. Helyettes államtitkárként is megtartja az MKKSZ elnöki posztját – ezt az alapszabály megváltoztatása után társadalmi munkában végzi majd –, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alelnöki pozíciójától viszont elköszönt.

A 42 éves Schmidt Ádám nevével a sportban először 2009-ben találkozhattunk, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság jogi igazgatója lett. Akkor még Schmitt Pál volt a szervezet elnöke (ígérjük, több Schmitt nem lesz a cikkben), ő látott benne először fantáziát. Ezt a pozíciót csak két évig töltötte be, Borkai Zsolt időszakában megköszönték a munkáját. Ez nem szegte a kedvét, nem távolodott el a sporttól, inkább egy levélben jelezte a szövetségnek, hogy amennyiben jogi képviseletre van szükségük, számíthatnak a munkájára.

Először a tenisszel került kapcsolatba, később a kosárlabdával, végül tíznél is több szövetség bízta meg ügyes-bajos dolgaival. Miután egyre ismertebb lett, a felcsúti Puskás Akadémián is megbízták a jogi feladatokkal, tavaly bekerült a Testnevelési Egyetemet irányító kuratóriumba. Felesége a háromszoros olimpiai bajnok kajakos, Kovács Katalin.

2021. januárban írtuk meg róla, hogy Orbán Viktor miniszterelnök sportügyi főtanácsadójává nevezték ki, aminek külön története van.

Ezt a posztot addig Takács Mihály töltötte be, aki játékostársa, majd később személyi edzője volt a miniszterelnöknek. A tanári diplomával bíró Takács előbb edzősködött, majd igazgató lett az Orbán Viktor által alapított felcsúti futballakadémián. Takács később bekerült a Miniszterelnökségre főtanácsadónak, díjakat adott át, az akkor Emminek hívott minisztériumban is volt jól megfizetett tanácsadói pozíciója, az MLSZ szakmai bizottságának is a tagja lett. Könyvet írt Labdarúgás és tudomány címmel, aminek Felcsúton volt a díszbemutatója, és amin nemcsak a magyar sportvezetés színe-java sorakozott fel, de Orbán Viktor is személyesen részt vett. Mi több, méltatta is a kötetet.

Aztán 2020 októberében jött a váratlan törés Takács pályájában, és viharosan távoznia kellett nemcsak az akadémiáról, hanem a komplett sportéletből is. Mészáros Lőrinc behívatta, és egy órát adott neki arra, hogy összepakoljon, a kocsiját, a laptopját ott kellett hagynia, biztonsági emberek vezették el. Úgy tudjuk, elszámolási vita volt a gyors búcsú hátterében. Takácstól a bizalomvesztés után a minisztérium és az MLSZ is az első adandó alkalommal megvált, az azóta eltelt két évben nagyon kevés hír jött róla, nem tudta visszaküzdeni magát.

Orbán viszont ott maradt tanácsadó nélkül, és magát Schmidtet is meglepte, hogy egyszer csak őt kérte fel a pozícióra. Az eddigi tanácsadók inkább csak formális szerepet töltöttek be a kormányfő mellett, Balogh Gábor csak hálából kapta meg ezt a tisztséget 2011-ben, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Kárpáti György sem folyt bele az érdemi munkába, Schmidt annál inkább. Schmitt Pál is megállapította nem egyszer, ha Orbán Schmidtet mond, akkor elsősorban már nem rá gondol.

Miért olyan fontos Orbánnak a sport?

Ha azt akarjuk, hogy a jövő nemzedékei érmeket szerezzenek, győztesek legyenek, illetve ismerjék a sikert, és ennek érdekében képesek legyenek összefogni másokkal, a sportot stratégiai ágazatnak kell nyilvánítani – ez az idézet 2010. január 5-éről származik, amikor a Fidesz miniszterelnök-jelöltjeként Orbán találkozott a MOB elnökségével. Írásos beszámoló nem készült a megbeszélésről, de szinte mindenki panaszkodott Orbánnak, mert nem volt elég pénz a sportban, sokan erre vezették vissza, hogy a 2008-as pekingi olimpián mindössze három aranyérmet nyert a magyar küldöttség.

Ma már groteszknek hat, hogy 2010 előtt két- vagy hárommilliárd forintos többlettámogatásra ácsingóztak a sportvezetők

a versenyképesség megőrzéséért, hiszen azóta 3500 milliárd forintra tehető az a támogatás, amit ez a stratégiai és kiemelten fontos ágazat megkapott az elmúlt 12 évben. Legalábbis ennyi jött össze az Mfor összesítése alapján, ám forrásaink szerint még ennél is több kerülhetett az ágazatba. Viszonyításul: a kormány összesítése szerint 890 milliárd forintos kulturális beruházás indult ugyanebben az időszakban, 2010 óta.

Az összegben természetesen benne vannak a létesítmények építési, üzembe helyezési költségei, és a társaságiadó-kedvezmény (tao) is a maga 1100 milliárdjával. Ez utóbbi hozta el a Kánaánt sok sportágban. A tao eredetileg az utánpótlás-fejlesztési célokról szólt, de manapság már egy nagyon rosszízű kifejezéssé vált. Eleinte még nem is a közpénz részének tartották ezt a támogatást, bírósági ítéletnek kellett kimondania, hogy nagyon is közpénzről van szó.

Orbán Viktor, Hernádi Zsolt, a Mol Zrt. elnöke és Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke a felcsúti Puskás Akadémia Pancho Aréna nyitóünnepségén, 2014. április 21-én – Fotó: Beliczay László / MTI
Orbán Viktor, Hernádi Zsolt, a Mol Zrt. elnöke és Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke a felcsúti Puskás Akadémia Pancho Aréna nyitóünnepségén, 2014. április 21-én – Fotó: Beliczay László / MTI

Varga Mihály pénzügyminiszter nekifutott néhányszor, hogy legalább felső határa legyen, és próbálják meg a szembetűnő visszaéléseket kiküszöbölni, erre azonban az apparátus nem volt felkészülve egy szövetségben, vagy a minisztériumban sem. No, meg hát tisztviselő legyen a talpán, aki keresztbe tesz egy jól ismert politikus városához, megyéjéhez köthető projektnek. A taoprogram 2011-ben indult, az Európai Bizottság jóváhagyása kellett hozzá, és ezt a magyar vezetés kétszer már megkapta Brüsszelben. A harmadik forduló, a következő 6 éves ciklus jóváhagyása jövő márciusban következik, az engedélyeztetés talán most lesz a legnehezebb a magyar kormány és az EB jónak nem mondható kapcsolata miatt, de a hazai szándék az, hogy továbbra is folytatódjon a taózás.

Összességében a sport irigyelt területté vált, és olyan jólétbe került, amiben talán a hatvanas években volt.

Csak egy adalék: a Magyar Közlönyben 2019 decemberében név szerint jelent meg, hogy 48 millió forintot kap Hosszú Katinka az olimpiai felkészülést segítő edzőtáborozására.

A sport helye az államizgatásban

Még egy kicsit menjünk vissza a múltba! Az első Orbán-kormány idején, 1998-tól saját minisztériumot kapott a sport, Ifjúsági és Sportminisztérium néven. Ezt 2002 után a szocialisták megtartották egy ideig, majd 2004-ben megszűnt, és utána csak kereste a helyét a rendszerben, noha az irányítás mindvégig a Hold utcában összpontosult. Előfordult, hogy Göncz Kingához került, aki azt sem tudta, hogy a területek átszabása után neki kell a sportot érintő döntéseket hoznia 2004 őszén.

2010-ben Orbán nem adott újra saját tárcát a sportnak, az a Nemzeti Erőforrások Minisztériumához került. Ekkor Réthelyi Miklós volt a miniszter, Czene Attila pedig az államtitkár. (Réthelyi kabinetfőnöke egyébként Schmidt Ádám édesanyja volt az első években.) Orbán elképzelése az volt, hogy olyan emberre kell bízni az irányítást, aki jól ismeri ezt a világot, diplomáciai tevékenységre is alkalmas. Czenével azonban nem voltak elégedettek, őt bő másfél év után egy, a sporttal jó barátságban lévő politikus váltotta 2012 októberében: Simicskó István. Amikor Simicskó 2015-ben honvédelmi miniszter lett, az olimpiai ezüstérmes Szabó Tünde érkezett a helyére államtitkárnak, de eközben már megerősödött a Borkai Zsolt vezette MOB, és a felelősség is megoszlott. Borkai hétfőnként járt be a MOB-ba Győrből – párhuzamosan a város polgármestere is volt –, az apparátusa intézte az ügyeket, akik viszont nem igazán keresték Szabóval a kapcsolatot. Nem volt szerencsés helyzet, a riói olimpia után a MOB-ot lefokozták, jelentősen megnyirbálták a jogköreit, Borkait pedig fél év múlva leváltották. Szabó úgy érezhette, hogy megerősödött, igaz, többször ő is csak a közlönyből értesült a focit érintő százmilliós támogatásokról, őt sem avatták be előre, nem egyeztettek vele.

2017 tavaszától jelent meg egyre markánsabban a rendszerben Fürjes Balázs a nemzetközi sportesemények kormánybiztosaként, és a Duna Aréna mellett a Puskás Aréna építéséért felelős kormánybiztosként. Fürjes az olimpiai pályázat vezetője volt, és ha ettől elállt is Orbán 2017 elején, a szándék, hogy minél több nívós sportesemény kerüljön az országba, egyértelmű volt. A sport fővárosának akarták tenni Budapestet. Még akkor is, ha a 2017-es vizes vb költségei elszálltak, és az egész eseményre rossz fényt vetett, hogy a szervezőbizottság vezetője, Balogh Sándor ellen később nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. A 2018. decemberben életre hívott Nemzeti Sportügynökségnek (NSÜ) lett a delegált feladata, hogy ezeket az eseményeket egységesen kezelje, hogy még egyszer hasonló gikszer ne történhessen. Ez a szervezet azonban nem tagozódott be az Emmibe, hanem Fürjes gyámsága alatt működött, de már ez is múlt idő. Fürjes megítélésének nem tett jót, hogy elveszítette az áprilisi parlamenti választáson a XII. kerületet, és ő állapodott meg arról a tenisztornáról, amit meg sem rendeztünk, de amiért így is hétmilliárd forintot kellett kifizetni.

Schmidt székfoglalója

Schmidt Ádám a cikk elején említett bemutatkozáson elmondta a sportvezetőknek, hogy

mostantól nehéz évek jönnek.

Létesítményfejlesztés nem várható, hiszen eddig nagyon sok minden megépült, a csepeli szigetcsúcson épülő az atlétikai stadiont jövőre adják át, ott lesz a világbajnokság augusztusban. A hajdúnánási MotoGP-pálya, vagy a Puskás Aréna mellé megálmodott nemzeti korcsolyázóközpont építése még nem kezdődött el, ezeket befagyasztották. A jelenlegi létesítmények fenntartása sem egyszerű feladat, a szombathelyi stadionnál láthattuk, mennyire nem akart senki sem az üzemeltetésre vállalkozni, mert nem könnyű nyereséges modellt találni rá. Az idei kézilabda-Eb-re felhúzott 20 ezres MVM Dome nyereséges üzemeltetése, sporttal vagy bármi mással való megtöltése sem lesz egyszerű feladat.

Az MVM Dome épülete – Fotó: Bődey János / Telex
Az MVM Dome épülete – Fotó: Bődey János / Telex

Schmidt három területet húzott rögtön maga alá, nyilván érezte, ha ezt az elején nem teszi meg, az idő előrehaladtával sokkal nehezebb dolga lesz. Ahogy munkába állt, bürokráciacsökkentést ígért, és egyik első lépéseként ki is szórta a rendezvényekért felelős NSÜ-ből a jól fizetett, de kevés munkát végző embereket. Úgy tudjuk, olimpiai bajnoktól is meg fog válni, miután meggyőződött arról, nincs arányban a fizetése az elvégzett munkájával. Az NSÜ-nek új vezért szemelt ki, a kajakos rendezvényeket lebonyolító Berényi Péter már munkába is állt, ő korábban a Red Bullnál szerzett irányítási tapasztalatokat. (Noha Fürjes beküzdötte magát a nemzetközi vizes szövetség, a FINA egyik vezető testületébe, ezen a prezentáción nem volt ott.)

A sportlétesítményeket összefogó és üzemeltető Nemzeti Sportközpontok (NSK) vezetője Kovács Norbert maradt. A sportszakmai láb vezetője a nemrég visszavonult vb-bronzérmes gátfutó, Baji Balázs lesz, aki rögtön mély vízbe került, mert nincs sem edzői, sem vezetői tapasztalata.

Maga az államtitkárság a Honvédelmi Minisztérium alá került, aminek a közigazgatási államtitkára Vidoven Árpád, akire az egyik forrásunk úgy utalt, mint aki katonás fegyelmet vár el egy olyan területtől, aminek nem ez volt a sajátossága az előző évtizedekben.

Schmidt bemutatkozásán direktben nem hangzott el, hogy a befektetett pénzzel nincs arányban az elvárt sikeresség, de az igen, hogy fontos a komoly kontroll a taofelhasználásnál. Vannak alapsportágak, mint például az atlétika vagy a torna, ahol nem látszik fejlődés. Tornában 1996-ban volt utoljára magyar csapat az olimpián, azóta erre esély sincs. Az ökölvívásban a három legutóbbi olimpián négy győztes meccsig sikerült eljutni, ez a sportág a múltban 10 aranyérmest adott, most már egy olimpikon kinevelése is nehézségekbe ütközik. A kézilabda a taokorszak előtt a férfi vagy a női szakágban deklaráltan vb-érmekért harcolt, ettől most távol vagyunk.

A kormánypropaganda arra fókuszál, hogy már több mint félmillió igazolt sportoló van,

arról viszont nem jönnek hírek, hogy a velük foglalkozó edzői létszám mennyire duzzadt fel, és milyen kvalitásaik vannak ezeknek a szakembereknek. Schmidt Ádám nem véletlenül gondolta úgy, hogy az edzőképzésről beszélnie kell rögtön az első alkalommal, mint egy gyorsan fejlesztendő területről, mert ott jókora hiányosságok mutatkoznak.

A fociban két Európa-bajnokságra kijutott a válogatott, de Orbán sokszor idézett álma, hogy itt majd topligás játékosok sora (ötvenet említett) árasztja el Európát, utópia maradt. Miközben a horvátok sokkal kevesebb pénzből, feleakkora populációból 300 olyan futballistát neveltek, akik a horvátnál jobb bajnokságban játszanak, nálunk ez a szám a harmincat sem éri el. Lefordítva: a horvátoknak 10 válogatott keretre való játékosuk van külföldön, nekünk alig jön össze egy. A focit azért érdemes külön említeni, mert a tíz elitakadémia finanszírozását az állam 2019-től magára vállalta.

Jövőkép

A sport tehát egy jelentősen, olykor erő felett támogatott terület lett, miközben a rendszerben nem volt időnkénti számonkérés. Ha a milliárdokkal megtámogatott tornászok nem nevelnek tornászt, következmények nélkül megtehetik, ugyanúgy folyósítják nekik a pénzeket, és nem akarjuk kipécézni a tornaszövetséget, mert a sportágakat még sorolhatnánk. A sportágfejlesztési terveken a Testnevelési Egyetem rektora csak mosolygott 2017 elején. A számonkérésre extrém példa Angliából: a tollaslabda azért veszítette el kiemelt státuszát, mert olimpiai érmet szerzett ugyan, de nem az a játékos, akit megjelöltek a tervekben. Ha a jelenlegi irányítás beleveszi az elszámoltathatóságot a mostani rendszerbe, azzal csak jól járhat a sport egésze, mert tesz egy lépést a lebzselők kiszorítására, és a minőség irányába. Erre a számonkérésre még akkor is szükség lesz, ha a sport várhatóan nem kapja meg azt a pénzmennyiséget, amiből korábban dőzsölt.

Kövess minket Facebookon is!