Olléztak, tapsoltak a szlovákok, amikor lerohanták a Fradi-tábort a kommandósok
2022. július 20. – 18:35
frissítve
A Ferencváros a szlovák bajnok Slovan Bratislavával játszik szerda este a Bajnokok Ligájában 20 órától. A rivális klub neve hallatán egy generációnak rándult görcsbe a gyomra, különösen, ha kint volt az 1992-es párharc pozsonyi, első meccsén, amikor lincshangulat uralkodott a stadionban. Visszaidézzük, mi is történt a meccs előtt és után.
1992 júliusában még nem volt irányított sorsolás a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK), a remek tavaszi menetelésével magyar bajnoki címet szerző Ferencváros akár a címvédő Milannal is összefuthatott volna. Ez volt az első olyan sorozat, amelyikben már részt vehettek a szovjet utódállamok, és amelyikben a legjobb nyolc között már két csoportot alakítottak ki, de még nem hívták Bajnokok Ligájának.
A Fradi edzője, Nyilasi Tibor nem repesett az örömtől, amikor meghallotta, hogy a csehszlovák bajnokkal kell mérkőznie a csapatának, de 50 százalék esélyt azért adott a továbbjutásra. A Slovan azt a Sparta Prahát előzte meg a csehszlovák ligában, amelyik az előző BEK-sorozatban negyeddöntős volt.
A Slovan 1992 nyarán összecsapott a Váccal, meg is verte az akkoriban második legjobb magyar csapatot, ami nem táplálta a magyar reményeket. Nyilasi beszélt is Csank Jánossal, aki azt mondta, hogy igazi profik a Slovan játékosai. Ennyi év távlatából már nem érdemes következtetéseket levonni ebből, és abból, hogy a magyarok miért nem voltak azok. A Slovan egy évvel korábban úgy esett ki a Real Madriddal szemben az UEFA-kupában, hogy Madridban 1–1-es döntetlent játszott, Pozsonyban 2–1-es vereséget szenvedett.
A két ország futballja a ‘80-as években nagyjából hasonló nívón állt, de amíg a ’90-es vb-re a mieinknek esélyük sem volt a kijutásra, a csehszlovákok nemcsak ott voltak, hanem a legjobb nyolc között estek csak ki a későbbi győztes németekkel szemben. A magyar kupacsapatok háromszor találkoztak a csehszlovákokkal a 80-as években: a Fradi kiesett a Baník Ostravával szemben (1981, BEK), a Győrnek a Bohemians Praha volt erős (1986, UEFA-kupa), a Videoton azonban a döntőig tartó nagy UEFA-kupa-menetelése elején elbúcsúztatta a Duklát 1984 szeptemberében 1-0-s összesítéssel.
A Fradinál a szaporodó sérültek jelentettek gondot, Szergej Kuznyecov kidőlt a védelemből, Fodor Imre a középpályáról – ő volt a csapat irányítója –, Gregor József és Sorin Cigan a csatársorból, így Nyilasinak a kezdőbe kellett jelölnie Schneider Gábort. Eközben a Slovan legerősebb játékosaival, légiós nélkül állhatott fel. Külön figyelmet érdemelt az akkor 20 éves Peter Dubovský, aki egy évvel korábban a Real ellen is betalált, és már akkor úgy hírlett, hogy jó eséllyel Madridban folytathatja a pályáját. (1993-ban oda is szerződött.)
A mérkőzésre a régi szlovák nemzeti stadionban került sor, ahová 45 ezer néző fért el, és ahová telt házat vártak. A Slovan tudatta, hogy 450-en vigyáznak majd a rendre, lesznek köztük lovasrendőrök is, kommandósokról viszont szó sem volt. A két rendőrség kooperált, szeptember 11-én a magyarok meglátogatták a helyszínt, és 20 civil ruhás nyomozó segítette annak a Fradi-tábornak a koordinálását, ami akkoriban nem volt túl jó hírű – az Antwerpent például csak Zalaegerszegen fogadhatta miattuk a Fradi, míg a dán Bröndby ellen zárt kapus büntetéssel sújtotta az európai szövetség (UEFA) a csapatot.
A politikai feszültség
Szlovákiában júniusban Vladimír Mečiar nyerte meg a parlamenti választásokat, 1990 után másodszor alakíthatott kormányt, ő állapodott meg a cseh Václav Klausszal a két ország különválásáról augusztusban. 1992. szeptember 1-jén a magyar kisebbség tiltakozása ellenére ratifikálták Szlovákia alkotmányát, egy hónappal később el is fogadták, az ország 1993. január 1-jén lett független.
A nacionalista felhangokat kedvelő Mečiar szeptemberben Budapesten tárgyalt, Antall József kormányfővel is találkozott. Magyar újságírók előtt azt mondta, hogy magyar honvédok háromszor is taposták a szlovák földet, először a Tanácsköztársaság idején, aztán a bécsi döntés után, majd a 68-as prágai események idején, amikor testvéri segítséget nyújtott a szocialista tábor a forradalom elfojtásában.
Mečiar Pozsonyban is a sajtó elé állt, és kifejtette, hogy a magyar kisebbség vezetői feleslegesen rohannak Magyarországra, mert a helyzetük szlovák belügy. A bősi erőműről is szót ejtett, és azt nyilatkozta, hogy Csehszlovákia már nem illetékes a két ország vitás kérdésében, Szlovákia pedig még nem tud a hágai nemzetközi bíróságon részt venni. A magyar kormányt finoman szólva is meglepte a kijelentése, mert szerintük ilyen nem hangzott el a találkozón.
Ebben a politikai helyzetben jött a meccs, és a pozsonyi Új Szó újságírójának már a sorsolás pillanatában rossz előérzete támadt. „Félő, ha a csallóközi és a kelet-szlovákiai magyarok – amint az várható FTC-transzparensekkel felszerelkezve jelennek meg a pozsonyi stadionban, nem marad el a rendbontás” – nyilatkozta Zsigárdi László a Népszabadságnak.
Sejtése igazolódott, és már kedden összecsapott a magyarokkal a szlovák rendőrség az Aranyhomok fürdő borozójában, ahol ugyan nyitva volt az ajtó, a kommandósok mégis az ablakon keresztül mentek be. 21 magyart állítottak elő azzal az indoklással, hogy megsértették a szlovák önérzetet. Várady Lajos konzul részt vett a kihallgatásokon, és szerinte semmi olyan esemény nem történt, ami indokolta volna ezt a drasztikus beavatkozást. A határőrség adatai szerint 7500 magyar drukker lépte át a határt, 110 magyar busz kelt útra, nagyon sokan pedig kocsikkal indultak el a meccsre. Vonattal is mentek néhányan, egyikük arra panaszkodott a Nap TV stábjának, hogy csak azért nekiestek a rendőrök, mert zöld-fehér zászlót viselt.
A meccs, ami a háttérbe szorult
A Slovan gyorsan előnybe került, Gostič talált be a 19. percben. Az MTI ezt jelentette: Keller hibázott, saját 16-osa előtt elveszítette a labdát, Timko húzott el, átadását Gostič közelről értékesítette (1–0). A csapatkapitány biztosan nem tette zsebre, amit játékostársától, Simontól kapott.
A második félidő elején eldőlt a meccs. Az 53. percben Klinovsky verekedte magát keresztül a védőkön, továbbítását Timko bombázta kapura. A pontatlan lövésbe Dubovský belenyúlt, a lábáról a hálóba vágódott a labda (2–0). Még fel sem ocsúdtak a zöld-fehérek, az 56. percben jött az újabb hazai találat: Timko előreívelését Dubovský kapásból bombázta a kapuba (3–0)
A szurkolótábor szétverése
A háromgólos előny tudatában a Slovan levegőhöz is alig hagyta jutni a Fradit, a negyedik gól a 65. perc táján elmaradt, de ekkor már a lelátóra figyelt mindenki, mert a rendőrök és kommandósok ütlegelni és kiszorítani kezdték az ott tartózkodó békés tömeget. A szlovákok úgy indokolták, hogy egy dobáló embert akartak előállítani és kivenni a tömegből. A felvételeken jól látszott, hogy rontottak neki a békésen álldogáló szurkolóknak, és amikor a tömeg megindult, és elsodort néhány embert, az elesetteket megrugdosták.
„Undorítónak tartom, hogy felállva olléztak és tapsoltak a szlovákok, amíg bennünket vertek” – az idézet Kovács István világbajnok ökölvívóé, aki szurkolni ment a meccsre, és szerencséjére olyan szektorban volt, amit békén hagytak a csuklyás kommandósok. Akik egyébként egy szlovák fotósnőt is megvertek, aki megörökítette az eseményeket, hasba is rúgták. A korabeli felvételeken az is látható, hogy nemcsak gumibotot, hanem viperát is használtak a lelátón. A Telesportnak nyilatkozó Kokó szerint senki nem dobált, egyszerű hétvégi meccsként is véget érhetett volna, ha nincs ez a kegyetlen roham.
A magyar rendőrség részéről Bernáth Zoltán alezredes volt az összekötő, ő még este 9-kor is arról tájékoztatta a rádiót a szlovák rendőri jelentésekre hivatkozva – a találkozó délután 5-kor kezdődött –, hogy a meccs nagyjából rendben lezajlott. A határon vették észre a rendőrök, hogy sok a vérző sérült a hazatérők közt, és az autók is megsérültek. A buszokon is megtépázott, olykor sokkos állapotban lévő magyarok ültek. A magyar drukkerek egy csoportja egyébként „Európa, Európa” kiáltással búcsúzott a szlovák fővárosból.
Utóélet
A Slovan végül 4–1-re nyert, Lipcsei Péter volt a magyar gólszerző, Szenes Sándort kiállították, így a visszavágón ő nem játszhatott. „Szófiában és Bécsben trógerül viselkedtünk, kijárt nekünk néhány pofon, de azt, amit Pozsonyban kaptunk, nem érdemeltük meg” – ezt az egyik szurkoló mondta már itthon egy, a történteket elemző sajtótájékoztatón.
„Meggyőződésem, hogy előkészített menetrend szerint zajlottak az események.
Nem félek kimondani, amikor a barna ruhás, fekete maszkos kommandósok megindultak, a fasizmus jutott eszembe”
– ezek már Nyilasi Tibor szavai. Az edző azt mondta a meccs alatt Lipcseinek, akármi történik is, ne vonuljanak le, mert azt nem tudni, milyen következményekkel járhat. A játékosok értelemszerűen nem tudták függetleníteni magukat attól, amit a lelátón láttak.
A Fradi egyébként óvott, az események rögzítésébe kissé elhamarkodottan beleírták, hogy emberek haltak meg. Volt ennek alapja, a sajtó konkrétan négy halálos áldozatot nevezett meg. Az vitathatatlan, hogy sokaknak volt halálfélelmük, elég visszanézni a döbbent és letargikus arcokat. A Nemzet Sport két héttel a találkozó után is halálos áldozatról számolt be, az egyik drukkert kint nem látták el, és itthon halt bele a sérüléseibe. Később kiderült, ez is álhír volt, a lelátón történt összecsapásokba senki nem halt bele.
Az UEFA az óvást elutasította, és mindkét klubot 15 ezer svájci frank bírságra ítélte.
Az UEFA fegyelmi bizottságának vezetőjét, René Eberlét arról tájékoztatták a szlovákok, hogy a rendszeres hajigálás miatt kellett beavatkozniuk a rendőröknek. Meglepte ugyanakkor, hogy a terroristák ellen kiképzett kommandósokat küldtek be a szektorokba. A Slovan a következő mérkőzését nézők előtt játszhatta, azon a Milan ellen hazai pályán kikapott 1-0-ra, a visszavágón pedig kapott egy négyest.
A parlamentben is téma volt a meccs, a külügyi bizottságot vezető szocialista Horn Gyula szerint ez nyilvánvalóan politikai ügy és nem sportügy volt.
„Aligha képzelhető el, hogy a magyar szurkolók elleni brutális akciót a szlovák kormányszervek tudta nélkül hajtották végre”
– foglalt állást. A szlovák politikai szereplők a rendőrrohamot indokoltnak és arányosnak ítélték meg.
Boross Péter belügyminiszter a magyar rendőrség felelősségét is firtatta, mert szerinte a magyarok túlságosan ráijesztettek a szlovákokra, túldimenzionálták a magyar tábor korábbi vehemens viselkedését. Boross barbárnak, megtorlónak és szükségtelennek ítélte meg a látottakat, de letolta a magyar sajtót is a halálos áldozatról szóló hírek terjesztése miatt.
Az MDF-ből addigra már kilépett G. Nagyné Maczó Ágnes felszólalt a parlamentben, mondván, a visszavágó időpontjában békés antifasiszta demonstrációt kellene tartani. A visszavágót botrány nélkül megrendezték, a szlovák drukkerek közül egyetlenegy jött el. A Slovan ultrái szeretnék, ha ő most, szerda este is a stadionban lenne, ezért gyűjtést is indítottak, hogy Argentínából ideutazhasson. Az 1992-es visszavágó atrocitás és gól nélkül ért véget.
A Fradi-drukkerek az utóbbi időben jó benyomást keltettek, ezt a képet kellene megőrizniük a jövő szerdáig, igaz, kedd este egy 30 éves férfi megdobta a Slovan buszát, akit el is fogtak.
A mieink játékoskerete egyébként most lényegesen erősebb, és meglepetés lenne a szlovákok továbbjutása. Igaz, a múlt héten olyan meccset nyert meg a Slovan, ami feldobhat egy csapatot, hiszen a 123. percben egy szögletből csavart góllal léptek át a grúz Batumin. Ha a Fradi kiüti a Slovant, a harmadik körben az azeri bajnok Qarabağhal vagy a svájci Zürichhel játszik.