„Élvezd ki minden pillanatát az elsőtől az utolsóig!”
– ezzel a tanáccsal bocsátotta útra Milák Kristófot a döntő előtt az edzője, Virth Balázs. Milák negyedóra múlva négyezer néző tombolása közepette varázslatos világcsúcsot úszott, 1:50,34-gyel csapott a célba, egy pillanatig sem kellett izgulni a világbajnoki győzelme miatt.
Virth Balázs már ott volt a Gyurta Dánielt felkészítő edzői stábban, Kapás Boglárkával három éve vb-aranyat nyert. Az olimpia után vette át Milák felkészítését, közösen ez az első sikerük. A szakvezető reméli, hogy nem az utolsó, és lesz még ennél is boldogabb napja – a 2024-es olimpiára célzott. Azt kérdeztem tőle, hogyan kell azt érteni, hogy a tanítványa egy saját útját járó zseni.
„Kristóf sok kritikát kapott az edzéshez való hozzáállása miatt. Másként láttam őt kívülről, és teljesen másként látom most, amikor már az edzője vagyok. Másmilyen, mint Gyurta Dani, de ugyanúgy elvégzi a munkát. Sokat tanultam Selmeci Attilától, ha nem is kézikönyvet kaptam tőle, de ismerem, milyen alapokra lehet építeni. Emberi kapcsolatokban másra vágyott Kristóf, és
úgy érzem, megtaláltam hozzá a fonalat. Meg kellett tanulnom kezelni őt, és hozzá kellett tenni az agyamat, a saját tudásomat, megérzéseimet, hogy sikeresek lehessünk.”
Virth nem mert világcsúcsról beszélni a futam előtt, szerényen és visszafogottan készülődtek. A kapitány, Sós Csaba viszont azt mondta neki, hogy benne van a versenyzőben a világrekord. Amikor együtt ünnepeltek, eszébe jutott, mit jósolt a kapitány, és csak annyit mondott neki: hát, megint igaza volt.
Az edzőnek hideg fejjel vissza kell néznie a döntőt, mert fél órával a siker után nem emlékszik egy pillanatára sem, gyorsan az atmoszféra hatása alá került. Azt nyilván érzékelte, hogy tanítványának már 25 méternél komoly előnye van, de a részidőket majd nyugalomban kell kiértékelnie, és erre nem alkalmas az uszoda, ezt majd a szállodában csinálja meg.
A magyar úszók idei első vb-aranyérmét szerző Milák Kristóf az eredményhirdetés után állt a sajtó rendelkezésére. Három éve is világcsúccsal (1:50,73) lett a világ legjobbja, akkor Michael Phelps megdönthetetlennek gondolt idejét (1:51,51) adta át a múltnak, most a sajátját.
„Sokat gondolkodtam az elmúlt három évben, hogy miért nem tudtam jobb lenni 2019-es önmagamnál. Szerényen megfogalmazva, ideje volt már, hogy megjavítsam ezt az egyéni csúcsom – vigyorgott. – Nem számítottam rá, hogy ilyen korán, egy elég friss edzőváltásból érkezve sikerülhet. A hazai közönség segített abban, hogy az elképesztő tartott időmet még jobbá tegyem.”
Milák megosztott egy kulisszatitkot: azzal fordult a helyi műsorközlőhöz, Gundel Takács Gáborhoz még délelőtt, hogy az utolsó 60 méteren hajtsa meg a közönséget, hátha világcsúcsot úszhat, bár igazából nem fordult meg a fejében, hogy ismét 1:50-re lehet képes, inkább 1:51-et látott lelki szemei előtt.
„Feladják a leckét nekem általában azzal a kérdéssel, hogy lehetek még jobb, milyen álomhatárok vannak még előttem. Szeretném, persze, ha egyszer 1:49-cel kezdődne az időm, és szeretném minél hamarabb áttörni ezt a határt.
Nem tudom, mi kell hozzá, de edzeni biztos kell. Ha egyszer bejutok 1:50 alá, lehet, hogy nem tíz évig, hanem húsz évig áll fent a csúcsom. A részidőkből is kiderül, hogy erősebben kezdtem, mint bármikor máskor, így az utolsó 50 részideje már nem volt a legjobb. Nem volt egy jó úszás, okos úszás, de így is sikerült ilyen időt, világcsúcsot elérnem. Ha nem hagyom, hogy elvigyen a közönség, ki tudja, milyen lett volna.”
Hogy mekkora lökést jelent neki ez a teljesítmény a százra, aminek pénteken lesz a döntője, azt válaszolta: ha most nem kellene sajtótájékoztatón ülnie, és többet pihenhetne, akár még jobb esélyei is lehetnének. Egyébként semmi különös módon nem készül, alvás, evés, regeneráció, oda akar állni versenyezni, nem befolyásolja, hogy az amerikai Caeleb Dressel állapotáról keveset tudni jelenleg. (A 100 gyorstól egészségügyi okok miatt visszalépett.) 2017-ben mögötte lett második, a tavalyi olimpián is, és ha már házhoz jött az ellenfél a versenyért, akkor csak megméretné magát vele. A már említett kapitány, Sós Csaba a kocsmai bunyóhoz hasonlította a versenyüket, amikor félretolják az asztalokat, hogy a két gigász hadd mérje össze az erejét.
A nemzetközi szövetség (FINA) 50 ezer dollárral honorálja a világcsúcsot, így szóba került az is, mit gondol erről. „Érzékeny kérdés a pénz az országunkban, de nem csak az országunkban, szerte a világban. Nem szívesen turkálok másnak a zsebében, bár pénzből élünk mindannyian, sokkal nagyobb GDP-vel rendelkező országok nem támogatják annyira a sportolóikat, mint Magyarország. Az időeredmények hajhászása foglalkoztat, nem a pénz.”
