Oldalszél, hajrában bukó sárga trikós, legyilkolt lábak – őrült szakaszt hozott a magyar bringás körverseny

A magyar körverseny az első, dombos etapja után megint egy 190 kilométer feletti szakasszal, de ezúttal teljesen sík terepen, a Nagykunságon zajlott. Nehézségnek a 30 fok körüli hőmérséklet és a már a karcagi rajtnál is erősen fújó szél ígérkezett.

A start előtt Kusztor Péter, a Novo Nordisk bringása azt mondta, készülniük kell az oldalszélre, ami teljesen szétszakíthatja a bolyt. „Minden csapat elöl akar majd menni, nagyjából erre kell készülnünk, és ez óriási tempót is jelent majd” – mondta a korábbi magyar bajnok.

Kusztor azt mondta, érezhető, hogy nagyon erős most a mezőny, a sprintercsapatok mellett nagyon nehéz előre törni, nagyobb a sebesség a korábbiaknál. A Novo Nordisk kerekese arról is beszélt, hogy már szerdán melegük volt, és várhatóan 8-10 kulacsot elhasználnak ma majd fejenként.

Kusztor számítása bejött, erős tempóval indult a szakasz, többen próbáltak megszökni a mezőnytől, de az első húsz percben szerelték ezeket a támadásokat. Később aztán pont Kusztor is jól időzített, egy hétfős csoporttal sikerült meglépnie. Az egyik szökevény, Jens Reynders (Sport Vlaanderen) veszélyesnek is számított, hiszen összetettben két másodperccel lemaradva volt a második Olav Kooij mögött. Reynders ezt a különbséget el is tüntette, sőt egy másodperces előnybe került, amikor elvitte a három bónusz másodperccel is járó részhajrát Tiszafüreden.

A főmezőny ezzel együtt kontroll alatt tartotta a szökést, két és fél percnél messzebb nem engedte el Reynderséket. A bolyban az Ineos-Grenadiers, a Quick-Step és a sárga trikót védő Jumbo-Visma diktálta a tempót, ami az első két órában 47 kilométer per órás volt.

Reynders a következő részhajrát is megnyerte Tiszaújvárosban, így már négy másodperccel vezetett virtuálisan. A főmezőny nagyjából ekkor kapcsolt nagyobb sebességre, az oldalszélben szakadozni is kezdett a sor. Kusztor ekkorra már leszakadt a szökevénycsoportról.

A verseny az utolsó 60 kilométeren robbant be, a Jumbo-Visma, az Ineos és a Quick-Step egy oldalszeles szakaszt kihasználva szétszaggatta a mezőnyt, nagyjából lefeleződött a boly létszáma. És egy kis magyarázat, hogy miért nem minden kerékpáros barátja az oldalszél. A bolyban mindig a szélárnyékot keresik a bringások, de ha az oldalról fúj be, akkor igazán védett helyet csak az út szélességében lehet találni. Aki a boly végén teker, az szinte egyéni időfutamot tol, mert ő már telibe kapja a szelet, nincs meg az a szívóhatás, mint más esetekben. Aki nem elég erős egyénileg, lemarad. A korábban rendezett Tour de Hongrie-kon is felmerült már, hogy az alföldi szakaszokat meg tudja bolondítani az oldalszél, de ilyen verseny még sosem jött össze eddig.

Húsz kilométernyi száguldás után körülbelül ötszáz méternyi távolság alakult ki két nagyobb csoport között, de további kisebb csoportok is voltak. Az első kettőben három magyar válogatott bringás tudott megragadni: Karl Ádám, Solymosi Márton és D. Kovács Dávid.

Az iram sokáig csökkent, és az utolsó részhajrá az összetett szempontjából is fontos volt. A szerdai második Elia Vivani volt a leggyorsabb a céltól 22 kilométerre, így már csak egy másodpercre volt a sárga trikóstól. Reynders ekkor nem volt játékban, mert ő a második csoportban ragadt.

A több mint 50 kilométeres akciót nem vitte végig a szűk élmezőny, néhány kilométerre a céltól összeért a mezőny, újra több versenyző kapott ezzel lehetőséget.

Hajdúszoboszlón már összeálltak a sprintercsapatok, az Israel Premier-Tech és a Quick-Step volt a legegységesebb. Utóbbi nagyon kedvező helyzetbe hozta Fabio Jakobsent, akit lehetetlen volt most legyorsulni. Jakobsen az utóbbi évek legjobb sprintere, aki két éve borzalmas balesetet szenvedett a Lengyel körversenyen, de nemcsak visszatért, hanem újra a legjobbak között van.

A második az israeles Rudy Barbier lett, harmadikként kisebb meglepetésre Sasha Weemaes érkezett a Sport Vlaanderenből. A leggyorsabb magyar a 48,134 km/h-s szakaszon Karl Ádám lett, a 13. helyen érkezett az erős mezőnyben.

Az utolsó kilométer hiába volt egyenes és mentek széles úton a bringások, a mezőny közepén bukott valaki, ami aztán több tucat kerékpárost küldött még a földre. Két bringás, köztük a sárga trikós Olav Kooij sem tudta befejezni a szakaszt, őt kórházban vizsgálják ki.

„Körülbelül 120 kilométernél volt egy kisebb megtorpanás, éreztem, hogy ez a vihar előtti csend, valami nem stimmel. Készültem arra, hogy leszélezés lesz, amint láttam, hogy sprintelni kezdenek, mentem előre, ahogy tudtam. Sikerült is elszakadnunk. Sok energiát veszítettem azzal, hogy az egyik részen hátul helyezkedtem, és több szél ért” – számolt be Karl Ádám a Telexnek a verseny egyik kulcspillanatáról.

Mindeközben a hőség is éreztette hatását, a versenyzők rengeteget ittak, Karlék tartalékkulacsai is elfogytak, és az őrült tempónál feladni is nehéz lett volna belőlük, hiszen a csapatkocsi is hátul volt. „Fél kulacs vizem volt, amit hatvan kilométerre kellett beosztanom, teljesen kiszáradtam, éreztem, hogy el fogom görcsölni. Görcsközeli állapotba került. Így tudtam, hogy a véghajrában nem nagyon tudok a győzelemért menni, de a helyezkedésbe is mindent beleadtam.”

A sprinter, azt mondta, korábban is küzdelmes volt a helyezkedés, a Bora-hansgrohe bringásaival került kisebb összetűzésbe, de nem vállalta be, hogy pozíciót veszítsen, hiába van szó egy nagycsapatról. „A hajrát is magamnak vezettem fel, egyedül jöttem a Quick-Step sora mellé, ezzel is sok energia elment. Az utolsó 800 méteren, ami bennem maradt, azt beletettem mindent. Büszke vagyok magamra, végül is a legnagyobb sprinterekkel jöttem meg a végén, úgy hogy a csapatból egyedül érkeztem meg a hajrára.” – mondta Karl Ádám.

Dér Zsolt a magyar válogatott szövetségi kapitánya is megerősítette, hogy rengeteget frissítettek. A kísérőautóból már 120-130 kilométernél elfogytak a kulacsaik, a csapatbuszból kellett tartalékot hozni, és a begyűjtött kulacsokat is újratöltötték.

Ahogy mindenki, ők is készültek arra, hogy az oldalszél írhatja majd a verseny koreográfiáját.

„Az volt a cél, hogy elmenésbe kerüljünk, ez sikerült is az elején Szijártó Zéténynek, de őket utolérték. A következő elmenésben már senki nem került be tőlünk, kicsit éberebbnek kellett volna lennünk. Ezek után az volt a cél, hogy tartalékoljunk, együnk, igyunk, pihenjünk, mert 100-110 kilométer körül fordult be a szél. Rádióban is szóltam, hogy jól helyezkedjünk. Ahogy gázt adtak elöl, páran leszakadtak, de Karl az első sorban tartotta magát, míg D. Kovács Dávid és Solymosi Márton a másodikban. Amikor a hajrához közelítve összeért a két csoport, Ádinak többet kellett küzdeni a pozícióért, mert jöttek még előre versenyzők. Tudtuk, hogy szembeszeles sprint lesz, tegnap is megnéztük már, és ma is többször ellenőriztük. Azt terveztük, hogy a hármas kanyarra huszadik, az utolsóra a 10-12 pozícióra jöjjön fel, mert szembeszeles sprintben ritkán nyúlik meg nagyon a mezőny. Egy kis megtorpanás után előzhet párat. Jó helyen kanyarodott, benne volt a legörvényben, de a hosszú és gyors szakasz gyilkolta a lábakat, a végén nem nagyon tudott újítani. Ez a 13. hely abszolút jó egy ilyen mezőnyben. Motiváltak vagyunk a következő napokra, mert látjuk, hogy van keresnivalónk” – foglalta össze Dér Zsolt a válogatott csütörtöki szereplését.

Eredmények:
2. szakasz: Karcag-Hajdúszoboszló 192 km
1. Fabio Jakobsen (holland, Quick-Step Alpha Vinyl) 3:59:20
2. Rudy Barbier (francia, Israel Premier-Tech) azonos idő
3. Sasha Weemaes (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) azonos idő
…
13. Karl Ádám Kristóf (magyar, magyar válogatott) azonos idő

Összetett:
1. Jens Reynders (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) 8:33:52
2. Fabio Jakobsen (holland, Quick-Step Alpha Vinyl) + 4 másodperc
3. Olav Kooij (holland, Jumbo-Visma) azonos idő
…
9. Dina Márton (magyar, Eolo-Kometa) + 10 másodperc