Természetesen Valter Attila bringájánál sem jelzett a motort kereső tablet

Ijesztően profin működik egy profi kerékpárcsapat, ez abból is látszott, amilyen sietve eltávozott például a Groupama-FDJ a Giro d'Italia balatonfüredi szakasza után. Alig tekertek el a csapatbuszokhoz a befutó után a bringások, és jöttek meg a sportigazgatók a csapatkísérő autókkal, már szinte azonnal mentek is tovább, mintha csak egy riasztást kaptak volna.

A Giro három hete, valójában 25 napja nagyon hosszú, főleg, ha a mezőnyre egy utazás is vár Magyarország és Szicília között. A stábok igyekeznek minden percet megspórolni, hogy pihenésre is legyen idő a transzferek és kötelező feladatok mellett, ezért vették az irányt gyorsan a körülbelül egyórányira lévő hotelük felé.

A Giro 3. magyarországi szakaszát mintha a kerékpárosok is lazábbra vették volna, rákészülve a hétfői repülésre és átcuccolásra. A Kaposvárról induló mezőny magához képest lassan baktatott, és a szökevények sem szaggatták szét magukat, csak az utolsó órában gyorsult fel a boly, így lett meg a 40,65 kilométer per órás átlag a 201 kilométeren, ami a pálya szintrajzát tekintve nem volt igazán gyors tempó.

A Groupama-FDJ segítségével a napot a csapatok versenybázisán indíthattuk. A legtöbb klub nem Kaposváron szállt meg, így a bringások is egy hosszabb buszút után kezdtek csak készülődni a szakaszra. Az FDJ alig pakolta ki a kerékpárokat busza elé, máris jött a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) ellenőre, és egy speciális tablettel végigpásztázta az összes bringát, hogy van-e bennük esetleg olyan elektromágneses eszköz, amely rásegítene a hajtásra. A rejtett motor vagy mechanikus dopping öt-hat éve volt igazán felkapott téma, és ugyan a profi mezőnyben eddig nem találtak bizonyítékot a használatára, az UCI rendszeresen végez ellenőrzéseket a versenyeken, véletlenszerűen jelölnek ki egy-egy csapatot, vagy vizsgálják a győzteseket. A műszer természetesen Kaposváron sem jelzett be.

A parkolóból körülbelül két kilométert tekertek a bringások a rajthelyhez, és végezték el a kötelező rajtlista-aláírást, a parkoló kapujában pedig szurkolók álltak, hogy egy-egy autogramot szerezzenek a sztároktól. A bátrabbak be is jöttek az elzárt területre, és volt, akinek a bringasport veterán sztárját, Alejandro Valverdét is sikerült megállítania. A későbbi szakaszgyőztes Mark Cavendisht is megünnepelték, akinek nyughatatlan természete ezúttal is megmutatkozott. A beállításaival mindig elégedetlen sprinter délelőtt is tesztelt, a parkolóban is több kört leírt, szándékoltan nagy íveket húzva, úgy kellett félreugranom előre, de a győzelme igazolta is, hogy érdemes volt bíbelődni a pozíciójával.

A sprintig még 200 kilométer várt ránk, és a szakasz nagyját a rajt után kialakult háromfős szökés határozta meg. Mi ezúttal is a korábbi profi bringás, Bodrogi László kalauzolásával autózhattunk a pályán. Bodrogi a Tour de France-okon is többször volt elmenésben, tudja, hogy milyen elöl tekerni. Azt mondta, az időkülönbség is meghatározza azt, hogy ki érezheti magát irányító szerepben. Ha kellően nagy, akkor a szökevényeknél van a lélektani előny, egy kisebb, de stabil különbség viszont már a mezőnyt hozza jó helyzetbe, úgy is, ha nem csökken közben a hátrány. A harmadik etapon a féltáv után már nagyjából kétperces pórázon tartották az elmenést, ez is arra utalt, hogy nem egy hosszú, intenzív üldözést akartak az utolsó órára hagyni, hanem egy rövidebb munkával lehozhatót. Bodrogi azt mondta, a szökés mindig szerencsejáték, kiszámíthatatlan, hogy hányadik próbálkozást hagyják elmenni. Néha az első is bejön, máskor tucatnyit is leszerelnek.

Bodrogiról már említettük, hogy csak néhány szót váltott Valter Attilával, de most azt is megtudtuk, hogy Valter külön kérése volt a Giro előtt, hogy végre személyesen üdvözölhesse a Groupama Biztosító ezer bringást megmozgató Felvezető Körén az első, legmagasabb szinten jegyzett magyar profi bringást.

A Giro harmadik magyarországi szakasza is rengeteg nézőt hozott ki az utak mellé, kis somogyi és zalai falvak is rózsaszínbe öltöztek, mindenhol szurkolók álltak. Kérdezem az életében jó pár háromhetest letekerő Bodrogit és francia kollégáját, Fabrice-t, hogy számítottak-e ilyen fogadtatásra és egyértelműen nemet mondtak.

A közel négy évtizede a kerékpársportban dolgozó Fabrice Vanoli azt mondta, hogy Budapesten várta, hogy sokan lesznek kint, de az meglepte, hogy az útvonal többi részén is milyen sok szurkoló volt kint.

Bodrogi azt mondta, hogy egy Grand Tour azért mindig is vonzza az embereket, de ő várakozásait is felülmúlták a magyar szakaszok.

A balatonfüredi mezőnyhajrá is tömegjeleneteket hozott, az utolsó egy kilométeren már nem lehetett a kordonokhoz férni, és kukákon, kerítések tetején is álltak az emberek. A mezőny befutója után aztán amatőr bringások is bementek a versenypályára, nekik tekerve is jutott egy kis Giro-érzés, míg sokan a csapatbuszok felé tódultak ereklyéket és aláírásokat szerezni. A biztonsági őrök majdnem mindenkinek megálljt parancsoltak, de egy bringás srác átjátszotta az éberségüket. Szorosan beállt két FDJ-kerékpáros mögé, mintha csak a csapat tagja lenne, és begurult velük az elzárt területre. Az áhított Valter-aláírásról viszont így is lemaradt. Ahogy megjött a magyar kerekes, szinte azonnal eltűnt a csapatbuszban, hiszen tényleg minden perc pihenés fontos lehet a későbbiekben, az elmúlt héten pedig rendesen megdolgoztatták Valtert a magyarok, még ha ebben örömét is lelte.