Magyar bringások Giro-eufóriában: Nem bírom abbahagyni a mosolygást, így meg aludni sem tudok

A magyarok közül elsőként Peák Barnabás végzett az időfutammal, öröme a szurkolóknak és teljesítményének is szólt, amikor nyilatkozott a befutója után az őt körbevevő szurkolóknak.

„Nagyon szuper volt, jól éreztem magam, sokat dolgoztunk a csapattal a pozíciómon, a fő szerelőnk, Mikey van Groeningen éjt nappallá téve dolgozik, hogy a lehető legjobb országúti és időfutam bringáink legyenek Hogy az eredménylistán a végén mi lesz, az majd kiderül, de most a jelenlegi harmadik hellyel lehet, hogy a negyvenben maradok” – mondta Peák.

A negyvenben maradás végül nem jött össze, az 51. lett, de nagyon sűrű volt a mezőny, tizedmásodpercek döntöttek helyezésekről. Peák azt mondta, fekszenek neki a rövid időfutamok, és várta, hogy jól is fogja majd érezni magát a biciklin.

A kanyargós, technikás pályáról úgy gondolja, hogy aki magas szinten időfutamozik, annak ezeknek a megoldása a génjeiben van. Szerinte a kanyarokon csak pár másodperc múlhat, úgy is az dönt, hogy ki mennyi wattot rak bele a tekerésbe.

„Ma reggel jártuk be a pályát, én kétszer mentem végig, elsőre meglepett pár dolog, két trükkös kanyar volt, de másodjára már láttam, hogy van hely a kanyarkijáraton, hogy mikor kell eltalálni a kanyarcsúcspontot.”

A pálya legnehezebb része, a záró, másfél kilométernyi emelkedő volt, amelyre kellett hagyni egy kis erőt.

„Én nem tudtam igazán tartalékolni, a szurkolók belevittek, hogy nyomjam. Nem tudtam visszafogni magamat. Amikor odaérsz az emelkedőre, mindenképpen nyélen leszel, nem tudsz tartalékolni, mert csak időt veszítenél. Tudtam, hogy a Margitszigetig kell vinni a sebességet, utána megindulni, lefelé van két balos meg egy jobbos kanyar, ami nem is volt egyszerű, nem is tekertem egyáltalán, csak vitt a sebesség” – elemezte ki az időfutamot.

„Elképesztő, hangulat volt, úgy üvöltöttek és buzdítottak, hogy nem is tudtam az órámat és az utat nézni, te jó ég, mennyi ember, ez volt bennem. Főleg a tegnapi szakasz óta rezeg a telefonom a sok üzenettől és jó kívánságtól, ez az embert azért felpörgeti. Akármilyen fáradt is voltam az este, nem bírtam abbahagyni a mosolygást, úgy meg nem tud aludni az ember. A buszban, ha nem is iszom kávét, akkor is remeg a kezem. Ez nyilván hatással van mind hármunkra. Ez semmihez sem fogható élmény” – mondta Peák, arra is válaszolva, hogy mennyire fáradt.

Az Intermarché-Wanty-Gobert Matériaux kerékpárosa azt mondta, hogy a harmadik szakaszon a sprinterükért dolgoznak, de amíg igazán élessé válik a verseny, ki akarja élvezni a szurkolást, akinek csak tud, integet vagy küld egy mosolyt.

A Giro végén akkor lenne elégedett, ha egyrészt sikeresen végigmenne az olasz körön, miközben nyerne sprinterük, Biniam Girmay két szakaszt, Domenico Pozzovivo pedig az összetett top 10-ében végezne.

Olyan energiákat kapok, amiket sosem fogok elfelejteni

Fetter Erik nagyon készült a pénteki szakaszra, hogy megmutassa magát a visegrádi emelkedőn, de még azelőtt bukott, így némileg csalódott volt.

„Szerencsére karcolásokkal megúsztam a bukást, ki tudtam védeni, hogy előreszaltózzam. Elég nagy mázli, mert abból mindig sérülés van. Egyszer van ilyen az életemben, hogy Visegrádon és a környékemen van a Giro d'Itala, de szerencsére átformáltam ezt a csalódást motivációvá a mai napra. Volt egy kis méreg is bennem, amit ki akartam adni” – mondta a magyar bajnoki mezben tekerő bringás.

„A Hősök tere, a Parlament, fel a Várba, nincsen ehhez fogható dolog. Rengeteg helyen versenyeztem már a világban, de semmi a közelébe nem ér Budapestnek. Egyszerűen nem jutok szóhoz, az összes utcán olyan atmoszféra volt a kordonok között, hogy olyan energiákat és olyan élményt adtak, amit soha nem fogok elfelejteni. Hihetetlen, hogy egy ilyen dolgot megélhettem, iszonyatosan hálás vagyok ezért” – mondta az Eolo-Kometa bringása. Olyan hangos volt a felé érkező biztatás, hogy nem is hallotta, hogy mit rádiózik vele a sportigazgatója. Fetter azt is mondta, hogy a versenytársai is elkerekedett szemmel nézik, hogy mi történik Magyarországon.

Hagytam, hogy eltereljék a figyelmemet

Valter Attila is a szurkolók hatása alá került, azt mondta, nem is tudott teljesen a teljesítményére koncentrálni, de örült neki, hogy elvonták a figyelmét, mert így minden pillanatot át tudott élni tekerés közben.

„Lehet, hogy tudtam volna tíz másodperccel jobbat menni, de nem számít. Az számít, hogy ezt az egész lelkesedést viszem tovább magammal Olaszországba. Az a tíz másodperc, amit azzal töltöttem, hogy örüljek a tömegnek, az ki fog fizetődni” – mondta az M4 Sport kamerája előtt.