A mostani mutatóimat ki lehet nevetni, de az elvégzett munkám és alázatom miatt mégis leigazolt a Real Madrid
2021. szeptember 11. – 15:41
frissítve
Az elmúlt időszak egyik legjobb magyar kosárlabdázója, Hanga Ádám egy rövid kitérőt leszámítva már tíz éve játszik a legerősebb európai bajnokságban, Spanyolországban. Úgy tervezte, hogy a Barcelonából vonul majd vissza, de klubja váratlanul felbontotta a szerződését a nyáron, és a magyar játékos ezután az ősi riválishoz, a Real Madridhoz került. A futballhoz hasonlóan a kosáréletben is felfokozott várakozás előzi meg az El Clásicót, és ha minden a papírforma szerint alakul, Hanga vasárnap a spanyol Szuperkupa döntőjében már a volt csapata ellen játszik. Ennek apropóján beszélgettünk a játékossal.
Ha a futballt vesszük alapul, sem a Real-, sem a Barcelona-szurkolók nem emésztik meg könnyen, ha egy játékosuk a legnagyobb riválishoz igazol. Önt megtalálták emiatt a kosárdrukkerek?
A közösségi hálón rengeteg negatív üzenetet kaptam, ezeket meg is lehet nézni, nem töröltem ki a falamról, de hála istennek én élem az életemet, a rosszindulatú kommentek nem tudják befolyásolni. A Barcelona nem akart már engem, pedig élő szerződésem volt. Talán egy kicsit óvatosabbnak kell lennem ezen a téren, de nem titkoltam a múltban, hogy a Barcából szerettem volna visszavonulni. Mindenhol, ahol játszottam, a szívemet, lelkemet kitettem, ennél a csapatnál is így volt.
Kapott rá magyarázatot, hogy miért nem tartottak önre igényt a klubnál? A tavaly érkezett litván edző, Šarūnas Jasikevičius rakathatta ki?
Még mindig nem nagyon tudom, hogy miért nem kellettem, erről inkább őket kéne megkérdezni. De a végeredmény ugyanaz, nem számít már, hogy kiért és miért kellett távoznom. Az én jelenlegi helyzetemen nem ront ez. A célom, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Nagyon motivált vagyok!
Magától értetődő volt, hogy a Real Madridhoz szerződik, vagy más csapatban is gondolkodott?
Amikor a Barcelona szerződést bontott, kaptam több csapattól konkrét ajánlatot, de az ügynököm felé – akivel tizenéves korom óta együtt dolgozom - is azt közvetítettem, hogy Spanyolországban szeretnék maradni, hogy a lányaim itt folytathassák a tanulmányaikat. Aztán megérkezett a Real Madrid hívása, ami nem egy akármilyen csapat. Itt maradhat a családom, és ugyanazokért a titulusokért küzdhetek, mint eddig. A Spanyolországban töltött tíz év nagyon gyorsan elment, mintha csak tegnap mentem volna a Manrésába. Rengeteg dolog történt velem azóta, sokszor voltam lent és fent is, rengeteg helyen és sok edző alatt játszottam. Azt azért nem gondoltam, hogy Spanyolország mindhárom Euroligában szereplő top csapatába (Baskonia, Barcelona, Real Madrid) el tudok menni.
Hanga Ádám pályaképe röviden
A most 32 éves kosárlabdázó gyerekként a BLF-ben játszott, majd 2006 és 2011 között a székesfehérvári Albacomp (ma Alba-Fehérvár) játékosa volt, amellyel az utolsó évében második lett a magyar bajnokságban, és kupadöntőt is játszhatott.
2011-ben nagy szenzációt keltett, hogy draftolta őt, azaz megszerezte a játékjogát az NBA-re a San Antonio Spurs. Az NBA-szereplés ugyan nem jött össze, de a spanyol bajnokságban és az Euroligában is a legjobb játékosok közé emelkedett. A katalán Manrésa után a baszk Baskoniába vezetett az útja, utóbbiból egy rövid kitérőt tett az olasz Sidigas Avellinóba, hogy csontödémája után újra játékba lendüljön. Ezen a nehéz időszakon is túl tudott lendülni, és 2017-ben már Európa legjobb védőjátékosának választották meg. Ebben az évben igazolt le a Barcelonához is, amivel háromszor nyert spanyol kupát, idén pedig a spanyol bajnokságot is megnyerte, éppen a Real Madriddal szemben, miközben az Euroligában a második helyen végzett csapatával. Ezek miatt is volt furcsa, hogy távoznia kellett a Barcelonából.
Hanga Ádám több poszton (irányító, bedobó, hátvéd) is bevethető, sok olyan látványos kosarat is szerzett már, amelyeket beválogattak a különböző versenysorozatok legszebb megmozdulásai közé, de ő azt vallja, hogy a modern kosárlabda alapja a védekezés, nem az, hogy valaki sok pontot tud-e dobni. Ő örömmel elvégzi a melósabb, nem mindig olyan látványos részt is a játékban. Hanga a válogatottban is meghatározó játékosnak számít, benne volt 2017-ben az Európa-bajnokságon a legjobb 16 közé jutott csapatban. Azóta a Euroliga és nemzetközi szövetség (FIBA) vitája miatt a selejtezőkön nem tud részt venni, de a nagy tornákon számolhatunk vele.
Most, hogy a hétvégén összejöhet egy El Clásico, önről is külön cikkezett az egyik legnagyobb spanyol sportlap, a Marca. Mit gondol, milyen kép van a spanyol kosárlabda-szurkolók fejében Hanga Ádámról?
Kicsit fura, hogy ismertebb vagyok Spanyolországban, mint Magyarországon. Kint sokkal több sajtómegjelenésem van, napról napra látnak a tévében, míg ez itthon sajnos nem adatik meg. Nekem ugyanakkor nem lehet az a legfontosabb, hogy a sajtó vagy az emberek mit gondolnak rólam. Itthon családapaként, a klubban játékosként akarok megfelelni. Ha megnézzük a mostani statisztikáimat, akár ki is lehetne nevetni, nem Európa legjobb védőjét mutatják, mint ami a Baskoniánál voltam, a Real mégis leigazolt. Ez a szerződés annak az elvégzett munkának és alázatnak az eredménye, amit eddig beletettem a kosárlabdába. Ez az igazi visszaigazolás, nem az, hogy milyen cikkek és kommentek születnek egy-egy rosszul sikerült mérkőzés után.
A kosárlabdában bevett dolog a becenevek osztogatása, önnek is jutott ebből?
Egy darabig emlegettek Magyar Repülőként (El Hungaro Volador), de ez a repülőzés elég közhelyes a kosárlabdában, és igazából az egykori repülő is egyre inkább már csak surranó vagy lopakodó.
Hogyan fogadták a Realban az ősellenségtől érkező játékost? Új játékrendszerbe is bele kell tanulnia, vagy hasonló kosárlabdát játszanak, mint a Barcelonánál?
A pályán már megismertek, sokszor játszottunk egymás ellen, tudják, hogy milyen ember vagyok. Az öltözőben viccből még mondogatják, hogy a Barcánál ez vagy az biztosan nem úgy működött, de kíváncsiságból sok mindenről meg is kérdeznek. Eddig három felkészülési meccset játszottunk, a három posztomból inkább csak hátvédet és bedobót játszottam, irányítót nem annyira. Régen élveztem már ennyire a játékot, mint most. Pablo Laso már tíz éve irányítja ezt a csapatot, nagyon ritka, hogy valaki ennyi időt kapjon egy csapatnál. Nagyon magabiztos edző, ránk hagyja az egyéni megoldásokat, nem robotként csináljuk végig a figurákat. Ezt a felszabadult játékot mindig irigyeltem a Madridtól, de azért van nyomás is, meccseket kell nyerni.
Jelent bármi plusz terhet, izgalmat, hogy vasárnap egykori csapata ellen vívhat döntőt?
Egyelőre a legkevésbé aggódom a döntő miatt, az elődöntőben nehéz dolgunk lesz a Tenerife ellen, ez az első lépés, és a Barcának sem egyszerű, jól erősített a Valencia. Ha mindkét nagy csapat a döntőben lesz, akkor majd gondolkodom ezen. Már maga az nagy élmény, hogy lesznek nézők, a csarnok kapacitásának 40 százalékát lehet kihasználni. Annak is örültünk, hogy a járványidőszakban volt sport, az emberek is tudtak mihez nyúlni, de mégis csak a szurkolók adják az egész sava-borsát. Az El Clásicókat itt is felfokozott hangulat lengi körül, hasonlóan a focihoz. A kosárlabdában azonban sokkal többször összejön a Real–Barca-párosítás, a bajnokságban több kör van, és más kupákban is találkozunk. Ez kicsit elveszi az egész élét, sok lehetőséged van javítani, de azt szoktuk mondani: meglátjuk, hogy ki nevet a végén, azaz ki emeli föl a bajnoki kupát.
2011 óta játszik az egyik európai top bajnokságban, de az azóta eltelt időben nem nagyon voltak hazai követői, egyetlen magyar kosaras sem tudott hosszabb időt eltölteni valamelyik topligában. Mi lehet ennek az oka?
Képzettségben, felkészültségben több olyan magyar játékos van, aki megüti ezt a szintet, de nem is annyira könnyű kijönni egy nagy bajnokságba, sok áldozatot kell hozni. Anyagiakat is. Én például valószínűleg otthon többet tudtam volna keresni, mint az első pár évemben Spanyolországban. Azon is múlik, hogy a tehetség jó ügynökkel dolgozik-e együtt, és hogy milyen csapatba kerül az ember. Az én esetemben az ügynököm, Lóránt András, ragaszkodott hozzá, hogy Spanyolországot vegyük célba. Én akkor még nem ismertem az itteni bajnokságot. Egy olyan Manrésába érkeztem 2011-ben, ahol az volt a cél, hogy beépítsék a fiatalokat, és jó pénzért túladjanak rajtuk. Sokat is játszattak emiatt.
Ha egyszer megragad valaki egy jó bajnokságban, utána már könnyebb. Én ma már jóval egyszerűbben el tudnék szerződni Spanyolországban, de ehhez azért kellett tízévnyi játék, folyton szem előtt voltam. Egy kicsit zártak ezek a ligák, mert minden csapat az olyan játékosokat szereti, akik már ismerik az adott nyelvet, a bírókat, az ellenfeleket, őket könnyebben bele tudja illeszteni a rendszerébe. Mindig az volt a vágyam, hogy jöjjön velem szembe egy másik magyar az Euroligában. Most Filipovity Márkó is Spanyolországba igazolt, és szurkolok is neki, hogy sikeres legyen itt, de biztos vagyok benne, hogy lesznek még hamarosan követői. Az elmúlt években is voltak páran, akik nemzetközi kvalitású játékosok, de nem akarok mások életével okoskodni. Az a legfontosabb, hogy az adott játékos jól érezze magát. Kinek jó az, ha egy játékos nem boldog?
Az elmúlt években ön is tartott több nyári tábort, idén a magyar akadémiákra is ellátogatott. Mit gondol, mire juthat a hazai utánpótlás?
Nagyon reméljük, hogy jó pályára állt a kosárlabda, az elkövetkező egy-két három évben látni kéne. Én is nagyon kíváncsian várom, mi jön ki ebből. Ezen a nyáron körbementem, a pécsi és debreceni akadémiákon is jártam. Elképesztő körülmények között készülnek a fiatalok, nagyon hasonlóak, mint a Realnál. Minden adott számukra, edzői stáb, pszichológus, megfelelő étkezés. Ezek után úgymond a gyerekek oldalán pattog a labda. Arra van most szükség, hogy az utánpótlás-válogatottak tudják vinni a magyar kosár hírét, mint most a vb-harmadik U19-es lányok, vagy a Falco, amelyik folyamatosan indul a Bajnokok Ligájában.
A férfi válogatott 18 évnyi szünet után, 2017-ben játszhatott újra Európa-bajnokságon, ahol a legjobb 16 közé is bejutott, és már az is biztos, hogy 2022-ben ott lesz a csapat az Eb-n. Rendkívül erős a csoport, a franciák, németek, litvánok, szlovénok és bosnyákok ellen kell játszani. Mit vár az Eb-től?
Az 1989-90-es korosztályt rengeteg kudarc érte, soha nem nyertünk semmit, soha sehová nem jutottunk ki. Nekem is elment tíz nyaram a felkészülésekkel, és valamin, vagy pár ponton vagy egy meccsen mindig elment a dolog. Ezért is volt óriási élmény a 2017-es Eb. A jövő évi tornát is nagyon várjuk. Nagyon kemény a csoportunk, de ha egy kicsit a jövőbe nézünk, még pont jó is ahhoz, hogy eladhatóbb termék legyen a magyar kosárlabda. A francia, a német vagy a szlovén csapatban NBA-sztárok vannak, és azzal sok gyereket be lehet vonzani, ha az látják, hogy a mi magyar srácaink ellen játszanak. Megfordulhat a fejükben, hogy esetleg én is eljuthatok oda. Nagy lehetőség ez nekünk, a szívünket, lelkünket ki fogjuk tenni, de ezzel sosem volt probléma Ivkovics Sztojan kapitány alatt.
