Miért éri meg 160 milliót adni Mbappéért, ha jövőre ingyen is megszerezhető?

Josep Pederol spanyol televíziós újságíró számolt be először saját műsorában, hogy a Real Madrid kedden 160 millió eurót kínált a francia PSG-nek Kylian Mbappéért. Az ajánlat tényét később a spanyol klub is megerősítette, hozzátéve, hogy Mbappé eddig hat szerződéshosszabbítási ajánlatot utasított vissza, mely a párizsi klubtól érkezett hozzá. A franciák továbbra sem akarnak hallani a 22 éves játékos eligazolásáról, még akkor sem, ha egy év múlva ingyen távozhat a labdarúgó.

Mbappé tehetségét, zsenialitását, kivételes gyorsaságát, robbanékonyságát, technikai tudását senki sem kérdőjelezi meg. A tavalyi szezonban is vezéregyénisége volt a csapatának, 47 mérkőzésen 42 gólt és 11 gólpasszt termelt, de az elmúlt 3 szezon egyikében sem állt meg 30 találat alatt. A francia pontvadászat elmúlt három évének gólkirálya, világbajnok, 4-szeres francia bajnok, 2018-ban az év játékosa hazájában, 22 éves korára szinte mindent elért, amiről nagyon sok játékos csak álmodozik. A szerződéséből viszont már csak egy év van hátra, ilyenkor a labdarúgók ára már nem felfelé rohan, sokkal inkább a felét éri annak, melyet egy hosszabb távú kontraktus alatt fizetnének érte. Akkor miért ajánl érte mégis csillagászati összegeket a vírushelyzet által nehezebb helyzetbe került, évek óta mínuszokat termelő, az idei és a tavalyi szezonban nulla eurót költő Real Madrid?

Nehéz körülmények ide, elmaradó bevételek oda, a topkluboknak ki kell szolgálniuk a közönségüket, eladhatóvá kell tenniük a terméküket, hívószavakat, ismert márkákat kell találniuk céljaik eléréséhez. Olyan márkákat, amelyek a szakmai megkérdőjelezhetetlenségen túl már önmagukban nagyobb ismertséggel, követői bázissal rendelkeznek, mint a kenyéradóik.

Melyek ezek a játékosok, kik azok a nevek, akiknek játéktudása, ismertsége, elismertsége a legnagyobb, olykor az abnormalitás határát súroló összegeket is megmozgat? Mely labdarúgókért versengenek leginkább 2021-ben a topklubok?

A svájci székhelyű kutatóintézet, a CIES Football Observatory július elején közzétette a futballvilág legértékesebb labdarúgóinak rangsorát a top 5 európai bajnokságot (angol, spanyol, német, olasz, francia) nézve. A különböző értékelési szempontok és algoritmusok Phil Fodent, a Machester Cityvel már számtalan bajnoki címet, angol kupát, ligakupát bezsebelő 21 éves sztárt rangsorolták az első helyre, értékét 190,2 millió euróban határozva meg. Őt a Manchester United fiatalja, Mason Greenwood (178 millió euró), és csapattársa, Marcus Rashford (159,1) követik. Kylian Mbappé nem szerepelt a tízes listán, amiben nagy szerepet játszott az a nem elhanyagolható tény, hogy a szerződéséből már csak egy év van hátra.

A szakmai alapokon felállított sorrenden azonban már a legtöbbször túlmutatnak az egyéb szempontok. Ha valaki teljesítményt, márkát, egy bevezetett kész terméket kíván venni, akkor nem feltétlen a legfiatalabbakra esik a választása. Ebből a megközelítésből pedig kevés márkán osztozhat csak a piac: a legnagyobb sztárok között meg kell említenünk Ronaldót, Messit, Neymart, Mbappét, Haalandot, Lewandowskit, Harry Kane-t vagy az olyan egyéniségeket, mint Zlatan Ibrahimovic.

Ha innen közelítjük meg a futballpiacot, akkor a PSG felborította az erőviszonyokat.

Három olyan labdarúgó szerepel a keretükben, akikkel garantált a szakmai siker, könnyen meghódíthatók új piacok, és tervezni lehet eddig nem kalkulált bevételekkel is. A Messi, Mbappé, Neymar trión túl a csapathoz érkezett az elmúlt évek védőlegendája, Sergio Ramos is. Az ő brandje is helyet követel a legjobbak között, hiába kérdőjelezik már meg páran a 35 éves labdarúgó gyorsaságát, képességeit.

Mi marad a gondokkal, fizetésekkel, átigazolásokkal küzdő Barcelonának, a Real Madridnak vagy Ronaldo esetleges távozása után a Juventusnak? Hogyan fogják tudni tartani a lépést a Manchester Cityvel és a PSG-vel?

Az említett topjátékosokért, koruktól függetlenül, megtelnek a lelátok, sorban állnak a szponzorok, többet fizetnek a tévétársaságok, rohamosan emelkednek az ajándéktárgy-értékesítésből származó bevételek – Messi a meccsnapi eladások 80%-át jelentette a Barcelonánál. Hatalmas a verseny ezekért a márkákért. A Real Madridnál, a Barcelonánál is megszokhatták a szimpatizánsok, hogy egy, de inkább több toplabdarúgó is erősítette a keretet. Számtalan jó játékos játszik jelen pillanatban is ezekben a csapatokban, csak az ő szereplésüket nem kíséri ilyen mértékű figyelem és bevételnövekedés. Az új területek, a keleti régió, a fiatalabb generáció meghódítása pedig sztárokat, eladható márkákat igényel.

A kialakult helyzetről Kui Roland brandmenedzser, kommunikációs szakember az alábbiakat mondja:

„A Messi-üzlettel a PSG megalkotta a saját Szuperligáját. A gyakorlatban a régi, Galaktikusokhoz [a Real Madrid álomcsapata a 2000-es években, a szerk.] hasonló szintre lépett, csak most nem csupán játékosállomány tekintetében, hanem gazdasági értelemben is. Egy rendkívül nehéz (gazdasági) időszak után, ez kialakíthat egy olyan lépéskényszert a többi, gigaklub oldaláról is, amit már nem feltétlenül csak a teljesítmény és eredménykényszer vezérel.

A színtéren már szponzorok, sportszergyártók, közvetítésjogok és a merchandising részleg harcolnak egymással, ehhez pedig kellenek azok a topkategóriájú játékosok, akikből egyre kevesebb van manapság. Így könnyen előfordulhat az, hogy felgyorsulnak azok a folyamatok, amik eddig több évig elhúzódtak, gondolunk itt bármilyen korábbi, nagyobb átigazolásra. A klubok listája pedig tovább fog szűkülni, kevesebben lesznek, akik fel tudják építeni ezt a gazdasági erőt maguk körül. A Real Madrid és a Barcelona csatája kifejezetten érdekesnek ígérkezik ebből a megközelítésből.”

Ez a helyzet pedig segíthet azoknak a labdarúgóknak, akik közvetlen a topjátékosok után következnek, trónkövetelők. Ebbe a kategóriába tartozik Szoboszlai Dominik is, így nem lennénk meglepve, ha a megszokott fejlődési ív és a nagycsapatok lépéskényszerének köszönhetően hamarosan a legjobb csapatok valamelyikében láthatnánk a Lipcse fiatal középpályását.