Berecz Zsombor: Ez volt az utolsó esélyem valóra váltani az álmaimat

Berecz Zsombor finn dingiben ezüstérmes lett a tokiói olimpián, és ezzel a magyar vitorlázás történetének legjobb olimpiai eredményét érte el. Az utolsó pillanatig harcban volt az aranyéremért, de ahhoz most a futamgyőzelem sem volt elég – hiányérzete azonban így sincs.

„Éremért ment ki, a hajóosztály utolsó futamát az olimpián ő nyerte, óriási versenyzés volt, katartikus élmény volt, nekünk vitorlázóknak is, akik jobban látjuk az apróságokat, ki, mikor, mit húzott, hogyan kerülte a bóját, hogyan szorította ki az egyik a másikat. Zsombinak is az utolsó bójánál egy belső hellyel sikerült visszaszereznie az első pozíciót, fantasztikus taktikai küzdelem zajlott végig. Ahogy az elindult a verseny elindult, már kiélezett volt, az argentin fiú és az első helyen álló Giles Scott is visszament a rajtnál. Ez meghatározta későbbiekben is a futamot, azért vált ennyire izgalmassá” – mondta Holczhauser András, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára felvezetésként a Magyar Olimpiai Bizottság által szervezett online sajtóbeszélgetésen.

„Baromira izgultam, de bíztam abban a munkában, amit ideáig beleraktunk a vitorlázásunkba. Tudtam, hogy ezzel a munkával eredményesek lehetünk, és azok is lettünk. Nagyon büszke vagyok az egész csapatomra, hogy ezt elértük. Tudtam, hogy ha az érmet meg akarom őrizni, akkor valószínűleg az ötben kell lennem, és ha még előbb akarok kerülni, akkor meg kell nyernem a futamot. Arra fókuszáltam, hogy jól helyezkedjek a mezőnyben és jól olvassam a szelet, ami kiválóan sikerült ezen a futamon. Csak a végén nézelődtem” – mondta Berecz arra a kérdésre, hogy mennyire figyelte, hol helyezkedik brit vetélytársa.

„Scott nagyon jó vitorlázó, természetesen megfordult a fejemben, hogy nyerhetek, de amikor visszanéztem, láttam, hogy olyan helyen van, hogy ez nem lesz meg. Nagyon nagyot küzdött és szépen visszajött. Abszolút megérdemelte az aranyérmet,

de nekem igazából ez az ezüst fehérarany.”

A brit versenyző a rajt után rögtön visszafordult, úgy érezte, hogy előbb ment át a rajtvonalon, és ezzel rögtön hátrányba került. A magyar vitorlázó fejében is megfordult egy pillanatra, hogy hibázhatott, de aztán ment tovább. „Bíztam a megérzésemben, talán ez volt az első alkalom, hogy ennyire hittem magamban. Tudtam, ha visszamegyek, akkor minden esélyem el fog szállni. Ahogy már egy interjúban is említettem, sokan fogták ekkor is a kezem, hogy ne menjek vissza.”

Berecz Zsombor 2012-ben váltott hajóosztályt, azt mondta, nem igazán passzolt hozzá a lézer, jó döntés volt, hogy finn dingire állt át, amelyben pár év alatt a legjobbak közé került.

„Óriási megkönnyebbülést és elégedettséget éreztem, amikor befutottam. Nem volt könnyű az út, amit bejártam közösen a csapatommal.

Én nem egy rendszer szülötte vagyok, hanem ezt a rendszert mi alakítottuk ki. Bebizonyítottuk, hogy precíz munkával és megfelelő emberekkel nincs olyan, hogy lehetetlen. Nem lehetetlen Európa kellős közepéről megszorongatni a nagy vitorlás nemzeteket.

Hogy ilyen közel kerültünk hozzájuk, bebizonyítottuk, hogy bármire képesek vagyunk. Tudtuk, hogy ez lesz az utolsó esélyem valóra váltani az álmaimat, hiszen ez a hajóosztály kikerül az olimpiáról. Erre koncentráltam végig, futamról futamra vitorláztunk. A nagy cél az első naptól a szemem előtt lebegett, úgy gondolom, elég higgadtan sikerült lehozni ezt a versenyt” – értékelt Berecz.

A vitorlázó többször kiemelte, hogy a sikere csapatmunka eredménye, Tokióban is öten álltak mellette, de ennél sokkal többen segítették.

„Rengeteg ember van, aki most nincs is itt, de ennek a sikernek a részese. Aki bármit hozzátett ehhez a pályafutáshoz vagy eredményhez, azoknak szeretném üzenni, hogy nyugodtan érezze a magáénak, mert nem sikerült volna nélkülük. Kelemen Tamással nagyon hosszú időt töltöttünk együtt, főleg a lézeres éveimben és az előző olimpiára is együtt készültünk fel, ő biztosította nekem a hátországot otthon. Nenad Bugarin nélkül sem sikerült volna, gyakorlatilag három éve sülve-főve együtt vagyunk. Ez egy edzőpartneri kapcsolatként indult, de ma már szinte testvéremként szeretem. Mateusz Kusznierewiczcel két éve dolgozunk együtt, 1996-ban olimpiai bajnok lett ebben a hajóosztályban. Ő volt az igazából, aki plusz erőt adott, tudtam, hogy ha el akarom érni a céljaimat, akkor kell egy olyan ember is a csapatba, aki egyszer már járt ott, ahová én igyekszem. Nap mint nap megerősített, és fejlesztette a vitorlázásunkat. Matics Zsolt és csapata a fizikai felkészülésemben segített, és nekik köszönhetem, hogy kibírtam ezt a versenyt. Nyolc hónapja komoly térdproblémám jelentkezett, most is voltak olyan napok, amikor alig tudtam kihúzni a hajómat, de Zsolt minden este rendbe rakott. Talán a legnehezebb egy ilyen felkészülésben az, hogy megtaláld a megfelelő embert az adott munkára, és ez nekem maximálisan sikerült. Nagyon büszke vagyon arra, hogy ezek az emberek kitartottak mellettem a egészen a végéig, ami most van, hiszen ezzel vége az olimpiai pályafutásomnak” – mondta Berecz, aki azért természetesen azért marad a sportágban.

„Hiszek abban, hogy a magyar vitorlázásnak van jövője. Frissiben szeretném átadni a következő generációnak a tudásomat. Ha találunk erre partnereket, akkor bízom benne, hogy még fényesebb érmekkel is tudjuk gazdagítani a magyar sportot és vitorlázást.”