Az ellentmondásos szabályok miatt extra magas tesztoszteronszintjük ellenére is döntőzhettek a férfias namíbiai futónők

2021. augusztus 03. – 15:34

frissítve

Az ellentmondásos szabályok miatt extra magas tesztoszteronszintjük ellenére is döntőzhettek a férfias namíbiai futónők

Másolás

Vágólapra másolva

Semenya után megint középpontban a tesztoszteron a női atlétáknál: két namíbiai futónő is bejutott a keddi 200 méteres döntőbe, ahol a jobbikuk, Christine Mboma brutális hajrával ezüstérmet is nyert. Az afrikaiakat annak ellenére engedték indulni, hogy a szabályosnál magasabb a tesztoszteronszintjük. Ez egyértelmű előny a riválisaikkal szemben, 400-on nem is lehettek ott a rajtvonalon, a rövidebb távon azonban a Nemzetközi Sport Döntőbíróság nem engedte a kizárásukat.

Két namíbiai sprinter, Beatrice Masilingi és Christine Mboma is ott volt a döntőben a keddi 200 méteres női síkfutás döntőjében, ami nagy siker a délnyugat-afrikai országnak. A jamaicai Thompson-Herah nagyszerű idővel megszerzett második aranyát hozó versenyen Christine Mboma remek hajrával a hatodikról a második helyre jött be az utolsó ötven méteren – a kritikusai szerint nem véletlenül.

Masilingi és Mboma indulása azonban már a rajt előtt is erősen megosztotta a nemzetközi közvéleményt, és újra előhozta az interszexuális sportolónők, vagy ha úgy tetszik, a biológiai nem és a sportszabályok problematikáját.

A helyzet a két olimpián is 800-on aranyérmes Caster Semenya révén lehet ismerős. A dél-afrikai középtávfutó ritka rendellenességgel született: női testben XY-kromoszómája van, ezért az XX-kromoszómás nőknél jóval több tesztoszteront termel a szervezete. Így jóval izmosabb is, ami hatalmas előnyt jelent számára a női futómezőnyhöz képest, ezért a Nemzetközi Atlétikai Szövetség arra kötelezte, hogy mesterségesen szállítsa lejjebb a hormonszintjét. Semenya az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult amiatt, hogy nem engedik női versenyeken indulni, az ügyben még nincs ítélet.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség általában is el akarta tiltani a női versenyektől a túl magas tesztoszteronszinttel rendelkezőket, ezért már tíz éve kizárta a hiperandrogenizmusként ismert biológiai sajátossággal bírókat a női versenyekről. Semenya azért indulhatott mégis Rióban, mert a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (CAS) időközben felfüggesztette a kizáró szabályt. Az eredmény, hogy a 2016-os játékokon Semenyával együtt három interszexuális atléta állt a dobogón női 800-on, az XX-kromoszómájú versenyzők pedig a futottak még között végeztek.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség attól tartott, hogy ezzel a biológiai születési előnnyel nem fognak tudni versenyezni a többiek, ezért újabb beadvánnyal fordultak a CAS-hoz. A 400 méter és egy mérföld közötti női futószámokban bizonyítékokat hoztak, hogy a magasabb tesztoszteronszint mérhető versenyelőnyt jelent, és ezt a Sportdöntőbíróság is elfogadta, így ezeken a távokon áldását adta az érintettek kizárására.

Ennek köszönhető, hogy a két 18 éves namíbiai nem is indulhatott Tokióban 400 méteren, ahol talán még jobb esélyeik lettek volna, mint a rövidebb távon. 200 méteren azonban szabad volt előttük a pálya, ott ugyanis az atlétikai világszövetség egyelőre nem adott bizonyítékokat a tesztoszteron és a teljesítmény összefüggésére, annak ellenére sem, hogy ez a kapcsolat laikusként is egyértelműnek tűnik.

Beatrice Masilingi és Christine Mboma így elindulhatott, és ha már ott voltak, be is jutottak az olimpiai döntőbe, ahol szintén nem vallottak szégyent. A 21,53-mal, minden idők második legjobb idejével győztes Elaine Thompson-Herah mögött Christine Mboma nagy hajrájával 21,81-gyel, új U20-as világcsúccsal lett második, és a hatodik helyen végző honfitársa is megdöntötte az egyéni csúcsát. A következő évek női sprintje róluk is szólhat, már ha a nemzetközi sporttestületek továbbra sem veszik evidensnek, hogy a tesztoszteron és a sebesség síkfutásban összefügg egymással.

A dobogó harmadik fokára az az amerikai Gabrielle Thomas (21,87) fért fel, aki nem mellesleg neurobiológus és járványszakértő is.