Érvényes kísérlet nélkül esett ki az olimpiák történetének első nyíltan transznemű sportolója
2021. augusztus 2. – 14:03
frissítve
Laurel Hubbard kétszeresen is történelmet írt a tokiói olimpián, egyrészt az új-zélandi a maga 43 évével minden idők legidősebb súlyemelő olimpikonja lett, másrészt ő az első nyíltan transznemű sportoló, aki olimpián indulhatott. Bár korábban világbajnokságon is nyert érmet, Tokióban végül nem jutott el érem közelébe, egyetlen érvényes fogása sem volt a női plusz 87 kilósok között.
A női plusz 87 kilóban néhányan száz kiló alatti súlyokkal kezdték a szakítást, de az esélyesek 118 kiló körül szálltak be a versenybe. Hubbard először 115 kilóban jelölte meg a kezdősúlyát, de ellenfelei eredményét látva kétszer is emeltetett rajta, végül a 120 kilóhoz állt oda. Ez soknak bizonyult számára, érvénytelen lett az első kísérlete. Amikor másodjára pódiumra lépett, már 125 kilónak állt neki, és ugyan nagy nehezen felállt a súllyal, de a zsűri szerint nem volt szabályos a gyakorlata. Harmadjára már nem emeltetett, de újra sikertelen lett, elvitte a súly, nem tudott vele felállni, a háta mögött dobta le. Az éremszerzésre is esélyes új-zélandi így érvényes kísérlet nélkül búcsúzott. Akinek nincs érvényes kísérlete szakításban, lökésben már nem is próbálkozhat.
A súlycsoportban az esélyeknek megfelelően a kínai világcsúcstartó Li Ven-ven vezet, 130 kilón szállt be, majd a 135-öt és a 140-et is kiszakította, utóbbi olimpiai rekordot is jelentett. A lökés előtt így máris 12 kilós volt az előnye a második Sarah Robles előtt. Li előnye csak nőtt a másik fogásnemben, a kínai akkor szállt be a versenybe, amikor mindenki más kiszállt. A brit Emily Jade Campbell 161 kilót teljesített, ez volt a legtöbb a mezőnyben, míg Li 162-vel kezdett. Utána a 173 és 180 kilót is kinyomta, ezzel szakítás után lökésben és összetettben (320 kg) is új olimpiai rekordot állított fel. Az ezüstérmet Campbell szerezte meg 283 kilós összteljesítménnyel, egy kilóval megelőzve Roblest.
Mire jó a tesztoszteronkorlát?
A férfiként született, de 2015 óta már nők között szereplő Hubbard indulását sok vita és rosszallás is övezte a támogató és bátorító üzenetek mellett. Azzal a legtöbb ellenfele is egyetért, hogy a sport egyetemességét és általános hozzáférhetőségét szem előtt tartva transzneműek is versenyezhessenek, de eközben sokan támadják is az új-zélandit, hogy olyan biológiai előnyei vannak, amelyeket a hormonkezelések sem tüntethetnek el. Ezután pedig nehéz fair versenyről beszélni. Hubbard nem nagyon szállt bele ebbe a vitába, a súlyemelő nagyon ritkán szólal meg, szándékosan kerüli a médiát, pár napja azonban egy közleményben üdvözölte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, amiért befogadónak mutatkozott. „Az olimpia reményeink, eszményeink és értékeink globális ünnepe” – mondta Hubbard
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) feltételei szerint a nők között azok indulhatnak, akiknek 10 nanomol/liternél kisebb a tesztoszteronszintjük, és ezt a szintet legalább 12 hónapig hozzák az első versenyük előtt is. Hubbard természetesen megfelelt ennek a szintnek, de sokak szerint rosszul lőtték be ezt a küszöbértéket, túl magasnak találják, de leginkább azt kifogásolják, hogy Hubbard átment a férfi pubertáson, így fejlettebb vázizomrendszere van, ami elég nagy előny lehet. Minderről itt írtunk bővebben.
Persze még abban sincs egyetértés, hogy nem egyenlítik-e ki esetleg a hormonszedéssel okozott hátrányok az előnyöket. „Az átmenet első hónapjaiban 10 kilót híztam. Nem tudok úgy enni, mint korábban. Vérszegény lettem, alacsony a hemoglobinszintem, mindig fázom, nincs meg ugyanaz a fizikai erőm, az alvásom sem olyan, mint volt, hangulatingadozásaim vannak” – mondta a BBC-nek Valentina Petrillo olasz transznemű sprinter.
A NOB tudományos igazgatója, Richard Budgett is arról beszélt, hogy sok tényezőt kell figyelembe venni egy transznemű sportolónál, mielőtt kimondanánk, hogy egyértelműen előnyben van azzal, hogy átesett a férfi pubertáson. Szerinte a fiziológiai, anatómiai oldal mellett a mentális aspektust is figyelembe kell venni.
Új szabályokat alkothatnak a transzneműekre
Hubbard indulása a jelenlegi keretrendszerben teljesen jogos, de a NOB éppen a napokban ismerte el, hogy egy olyan új feltételrendszer kidolgozására van szükség, amely nem a tesztoszteront helyezi mindenek fölé. „Elfogadom, hogy tovább kell lépni. Akkoriban azért állapítottuk meg a 10 nanomol per litert, mert azt gondoltuk, ez a férfi szint alsó határa. De ma már tudjuk, hogy ez hét is lehet, miközben a nőké is lehet magasabb. Egy másik számban megállapodni szinte lehetetlen és valószínűleg semmitmondó lenne. Végtelen vita kezdődne. Az új keretrendszerben a méltányosságnak és a biztonságnak is fontos szerepet kell kapni. Amikor a biztonságról beszélünk, óvatosabbnak kell lennünk. Felelősséggel tartozunk minden sportolóért” – mondta Budgett.
A NOB alapvetően a nemzetközi sportszövetségekre bízná, hogy milyen feltételekkel engedik indulni a transznemű sportolókat, de azért egy tudományos és emberi jogi szempontokat figyelembe vevő sorvezetőt átad majd nekik. Budgett szerint ugyanakkor sokan túlbecsülik a transzneműek által jelentett fenyegetést a női sportra.
„Az egész nemzetközi sportmozgalom és főleg a nemzetközi szövetségek feladata, hogy gondoskodjanak a női sport védelméről, de nem szabad elfelejteni, hogy a transz nők is nők. Minden nőt be kell vonni, hacsak lehet. Úgy gondolom, hogy a tudomány és a tapasztalat segíteni fog abban, hogy minden nőnek esélye legyen arra, hogy a legmagasabb szinten versenyezzen” – mondta a tudományos igazgató, aki szerint, ha nem vállalnák azt a kockázatot, hogy valaki előnybe került transzneműként, akkor mindenkit le kéne állítaniuk.
