Lehet tisztességes az az olimpiai súlyemelőverseny, ahol transznemű sportoló indul a nők között?

„Hubbard indulásának engedélyezése az olimpián olyan, mintha a doppingolást is hagynák”

– hozott erős párhuzamot a Szamoai Súlyemelő Szövetség elnöke, Tuaopepe Jerry Wallwork. A szakember aggodalma részben annak is szól, hogy Hubbard az ő tanítványa, Feagaiga Stowers éremszerzési esélyeit csökkenti az olimpián szupernehézsúlyban, de az új-zélandi versenyző szereplése nem csak szubjektív okokból aggodalmas. Szakértők szerint behozhatatlan előnyökkel indul Hubbard a versenytársaival szemben.

Az új-zélandi nem most került be a női mezőnybe, már évek óta ott versenyez (2013-ban váltott nemet), és 2015-ben teljesítette a NOB előírásait is.

Ami szerint egy transznemű sportoló akkor versenyezhet a nők között, ha nőnek vallja magát, és legalább négy évig kitart emellett, és tesztoszteronszintje első versenye előtt legalább egy éven át 10 nanomol/liter, és amíg versenyez, tartja is ezeket az értékeket.

Orvosok egy csoportja szerint a férfi nemi hormonok kordában tartása önmagában még nem biztosítja a fair viszonyokat. Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor történt a nemváltás és a hormonkezelés. A serdülőkoron átmenő fiúknak nagyobb lesz a csontsűrűségük és fejlettebb az izomzatuk, nagyobb egy csomó szervük, és ezek gyógyszerekkel alig visszafordítható folyamatok. Egy olyan erősportban, mint a súlyemelés, pedig különösen jól jönnek ezek a biológiai előnyök. Emma Hilton és Tommy Lundberg egy friss tanulmányában azt állítja, hogy a legalább 12 hónapig folytatott hormonterápia körülbelül ötszázalékos teljesítménycsökkenéssel jár, ami közel sem képes ellensúlyozni a férfi pubertáson való átesést, ami a súlyemelésben 30-40 százalékos előnyt is jelenthet a nőkkel szemben. Ekkora különbséget doppingszerek szedésével sem lehet áthidalni.

Ellenfelei szerint Hubbard ráadásul nemcsak fizikai adottságával, hanem a férfiak között szerzett versenyrutinjával is előnyben van: megtanulhatta, milyen az igazán nehéz súlyokkal megküzdeni. Még úgy is, hogy Hubbard férfiként elég távol volt a nemzetközi elittől.

Mark House, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség egyik tisztségviselője szerint a NOB által megállapított tesztoszteronérték is erősen megkérdőjelezhető. House azt írta elemzésében, hogy az élsportoló nők tesztoszteronszintje általában 0,26 és 1,73 nanomol/liter között mozog,

így a NOB azt engedi meg, hogy a nők között egy minimum ötször magasabb hormonszinttel rendelkező versenyző induljon.

House szerint, ha Hubbardnak 10 nanomol/literes a szintje, az nagyjából egyenlő egy vele egykorú férfi szintjével.

A most 43 éves Hubbard, aki minden idők legidősebb súlyemelője lesz az olimpián – persze nem emiatt vetül rá elsősorban a figyelem – , eddig nem volt legyőzhetetlen a nők között, a 2017-es világbajnokságon második, a 2019-es pedig hatodik lett, igaz, szerzett aranyakat is, kétszer megnyerte az Óceánia-bajnokságot és a Pacific Gamesen is győzött 2019-ben. 2018-ban a nemzetközösségi játékok egyik nagy esélyese volt, de ott egy durva könyöksérülés miatt kiszállt a versenyből, és még azon is elgondolkodott, hogy egyáltalán folytassa-e a súlyemelést.

A már említett szamoai Wallwork már a nemzetközösségi játékokon is tiltakozott Hubbard indulása ellen, és most az olimpia előtt a női súlyemelőket is arra kérte, hogy álljanak ki és kényszerítsék a NOB-ot arra, hogy foglalkozzanak a kérdéssel. Korábban nem sokan álltak bele nyilvánosan az ügybe, csak májusban beszélt nyíltan először a problémás szabályokról az egyik versenytársa.

A belga Anna Vanbellinghen azt mondta, hogy Hubbard olimpiai indulása igazságtalan a sportággal és a sportolókkal szemben is. „Megértem, hogy a sporthatóságok számára semmi sem olyan egyszerű, mint a józan eszüket követni, és hogy egy ilyen ritka jelenség tanulmányozásakor rengeteg a gyakorlatlanság, de a sportolók számára az egész dolog egy rossz viccnek tűnik. Néhány sportoló életbevágó lehetőségekről marad le, érmekről és a olimpiai kvalifikációról, mi pedig tehetetlenek vagyunk.

Vanbellinghen számára az is érthetetlen, hogy ha a sporttudomány szerint az évekkel korábbi szteroidszedés később is jótékonyan hat, akkor

miért kérdés, hogy előnyben van-e egy olyan sportoló, aki 35 éves koráig férfi hormonrendszerrel élt.

A belga súlyemelő azt is elmondta, hogy ő támogatja a transzneműek sportban való részvételét, de szerinte szigorúbb jogi kereteket kellene felállítani a versenyzésüket tekintve. „Mindenkinek hozzáférést kell biztosítani a sporthoz, de nem mások kárára” – mondta.

Hubbardnak jó esélye van rá, hogy érmet is szerez. Ha csúcsformában lesz Tokióban, csak egy-két versenyző lehet rá veszélyes – főleg, hogy a súlycsoport sztárja, az orosz Tatyjana Kasiriana doppingügye miatt nem vehet részt az olimpián. House nem vitatja, hogy Hubbard minden előírásnak megfelelve szerzett kvótát, de ő azt tanácsolná, hogy inkább ne induljon, mert a verseny nem lesz tisztességes a fentebb említett biológiai okok miatt, és szerinte a transznemű sportolók elismertetésének sem tenne jót, ha a nézők azt jegyeznék meg, hogy egy nagydarab férfi nyert érmet a nők között.

Az okozható kár nemcsak erkölcsi lehet, hanem könnyen kifejezhető pénzben is, ha például Hubbard leszorítja a dobogóról a brit Emily Campbellt, akkor nemcsak maga az emelő eshet el jutalomtól, de akár a sportága is nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen Nagy-Britanniában az olimpiai eredmények alapján szabják meg az állami támogatást.

A tokiói olimpián már jó megoldást nem tudnak találni, de a transzneműek versenyeztetése egy olyan területe a sportnak, amit biztosan körültekintőbben kell szabályozni, mint most.

A biológiai nemet és a társadalmi nemet nem túl szerencsés keverni a sportban, ha a tisztességes verseny a cél.

A legkézenfekvőbb megoldás az lehetne, hogy a transzneműeknek külön kategóriát létesítenének, de az olimpián a már így is nagy versenyzői létszámok miatt pont ellentétes az irány, több sportágban redukálják a versenyszámokat és a kiadható kvótákat. Egy adott sportág különálló világversenyén persze még így is járható út lehet a transznemű kategória, de egyrészt ez nagyon kevés versenyzőt érinthet, másrészt a nemváltott emberek további szegregációjához vezethet. Olyan ötlet is felmerült már, hogy nőiségüket megélve a nők között induljanak, de az eredményeiket ne értékeljék.

Az olimpia után várható, hogy a NOB megváltoztatja a férfiból nővé vált sportolókra vonatkozó biológiai határértékeket, de ha alacsonyabban határozzák meg a tesztoszteronszinteket, még azzal sem küszöbölhető ki a férfipubertás előnye. Így más paraméterekre is szükség lehet. Ne legyenek kétségeink, hosszú menet lesz, mire mindenki számára elfogadható megoldás születik, hiszen ahogy láttuk, a hiperandrogenizmussal élő nőknél sem sikerül igazán jó szabályokat hozni.

Hubbardot még sok támadás fogja érni, de csalóként senki nem tekinthet rá, hiszen minden előírásnak megfelelt, ő pedig csak élt a lehetőséggel, hogy megvalósítsa az álmát.