Egy évtizede szart lapátolt, most az NBA legirigyeltebb figurája

„Elnézést a kifejezésért, de szó szerint szart lapátoltam, hogy idáig jussak. Nem sok ember csinálta meg előttem, de én tényleg megtettem”

– mondta előéletéről Jon Horst, az NBA-döntőbe jutott Milwaukee Bucks általános igazgatója (GM), aki 2017-es kinevezésekor 34 évesen a legfiatalabb GM volt akkor a ligában. Gyakorlati hasznát ugyan nem veszi pályafutása első munkakörének, ám az, hogy innen jutott az NBA egyik legirigyeltebb állásáig, jól mutatja az eltökéltségét.

Mondhatnánk, hogy Horst az NBA egyik legtitokzatosabb embere, de ez valójában nem igaz, egész egyszerűen csak kevés, jól elszórt információ van róla – bár a helyzetet jól példázza, hogy még friss NBA-bajnok vezetőként is csak hét mondatból áll a Wikipedia-adatlapja. Horst nem titokzatoskodik, nem bujkál, csapata sem rejtegeti, mint az NFL-es dinasztia, a New England Patriots tette a saját, már visszavonult agytrösztjével, Ernie Adamsszel. Horst egész egyszerűen a munkájára koncentrál, és mivel ez jórészt egy irodához köti, ritkán kerül a figyelem középpontjába.

Nem meglepő módon fiatalon is közeli kapcsolatban volt a kosárlabdával, egy nem túl nagy michigani egyetem, a Rochester College csapatában játszott, amivel 2004-ben és 2005-ben is megnyerték a kisebb egyetemeket tömörítő egyetemi szervezet, az USCAA (United States Collegiate Athletic Association) bajnoki címét, Horst viszont nem sokat tett ezért, ugyanis alig állították be a cserepadról. Viszont már ahhoz is küzdenie kellett, hogy egyáltalán az egyetemen és a csapatban maradhasson. Előbbi miatt diákhitelt vett fel, utóbbi miatt pedig az egyetem campusára kellett költöznie, ehhez viszont állást kellett vállalnia: egy közeli lakókocsiparkban lett mindenes 10-12 dolláros órabérért. 2005-re már ő is a lakókocsiparkban lakott, és minden munkát elvégzett, amit kellett:

„El lehet képzelni, mivel jár ez. Fűnyírás, betonozás, festés, tetőfedés, a lakókocsik kitakarítása és kirámolása, ha valakit kilakoltattak onnan” – sorolta Horst a munkákat még 2020 januárjában, az NBA-bennfentes Adrian Wojnarowski podcastjében, hozzátéve, hogy a családjával farmon éltek gyerekkorában, tehát hozzá volt szokva ahhoz, hogy keményen kell dolgozni, és hogy elég sokféle munkát el kell végezni. De szintén munkakörébe tartozott a lakókocsik alatt futó csatornacsövek karbantartása, de rá hárult a szennyvíztartályok kiürítése is.

Eközben már az volt a dédelgetett álma, hogy egyszer valahogy eljusson az NBA-be, úgyhogy óriási volt az öröm, amikor egyetemi edzője 2005-ben őt ajánlotta be a Detroit Pistons egyik gyakornoki állására, ami egyébként a diploma megszerzéséhez is kellet Horstnak szakmai gyakorlatként. A munkáért semmit nem fizettek, és igen, pontosan az a klasszikus gyakornoki állás volt, ami erre a kifejezésre a fejünkben megjelenik – borítékokat nyaldosott, telefonokra válaszolt, mások aláírását másolva kezelt kevésbé fontos papírmunkát, vagy épp elvitte az autószalonba a vezetőedző régi kocsiját, és elhozta az újat.

„Egy fiatal srác volt, aki egyszer csak megjelent nálunk. Láttam, hogy csak egy gyakornok, egy a sok közül” – emlékezett vissza az első találkozásra John Hammond, aki akkoriban a Pistons segéd-általános igazgatója volt, ma pedig már az Orlando Magic háttérstábját vezeti. Hamar kiderült viszont, hogy Horst nem egy a sok közül. Hammond és főnöke, Joe Dumars arra lettek figyelmesek, hogy a fiatal gyakornok az égvilágon mindent megcsinált, azt is, amit nem kellett, az irodai adminisztrációtól kezdve a játékosok átmozgató edzésén át a különböző, fejben végzett csereügyletek forgatókönyvének áttekintéséig. Egy ideig csak betáplálta ezeket egy programba, hogy megnézze, a kitalált csereügylet megfelel-e a liga kollektív szerződésében foglalt minden szabálynak, majd egy idő után már kommenteket is fűzött a programban elbukó cserékhez, hogy milyen módosításokkal lehetne azokat megvalósítani.

Kétévnyi ingyenmunka után végre rendes állást ajánlott neki a Pistons, a helyzete viszont ezzel is csak kicsit lett jobb, az NBA-csapattól ugyanis kisebb bért kapott, mint a lakókocsiparktól. Ott ráadásul a főnökei annyira meg voltak elégedve vele, hogy két park menedzselését is rá akarták bízni, Horst viszont kitartott az NBA-álom mellett, és a lakókocsikat hátrahagyva mindenféle állást elvállalt, hogy megéljen az NBA mellett. Volt esti munkás a FedExnél, dolgozott lakberendező üzletben, télen pedig havat lapátolt plusz pénzért. A FedEx amúgy meg is akarta tartani, évi 40 ezer dolláros fizetést kínáltak neki, de Horst a gyerekkori álmát, a kosárlabdát választotta – a Pistonsnál az első fizetést jelentő állása 27 500 dollárt jelentett nem sokkal később.

2008-ban Hammond a Milwaukee Bucks általános igazgatója lett, ahova vitte magával helyettesnek Horstot is. A korábbi sokoldalúságát náluk is villogtathatta, 2013-ban például, amikor hozzájuk került a nigériai menekültből lett görög válogatott kosaras, Jannisz Andetokumbo, ő tanította meg vezetni, rendszerint a saját kocsiját adta kölcsön. Amikor Hammond továbbállt az Orlandóhoz, Horst 34 évesen az NBA akkori legfiatalabb GM-je lett, és ott volt csapatában az NBA egyik legnagyobb tehetsége, az az Andetokumbo, akit ő vett a szárnyai alá.

Ahogy átvette az irányítást, gyorsan kiderült, hogy megérett a feladatra. A csapaton belül szinte egyből új becenevet akasztottak rá, ő lett Red Pen, vagyis Piros Toll, aki minden jelentésből vérfürdőt csinál a piros szövegkiemelőjével. Az alaposság viszont nem öncélú volt.

A kinevezése után egy évvel edzőt cserélt, és Gregg Popovich korábbi segédjét, Mike Budenholzert csábította a csapathoz, aki mellé kivétel nélkül olyan játékosokat szerzett meg, akik egyrészt tökéletesen beleillettek Budenholzer játékrendszerébe, illetve akik remekül kiegészítették a már a csapat vázát képező Andetokumbót és Khris Middletont. Ahogy Brook Lopez Milwaukeeba került, karrierje legjobb dobószázalékát hozta össze a hárompontosokat nézve, a mostani, bajnoki címet jelentő idényben pedig a büntetővonalról volt minden korábbinál hatékonyabb.

Amikor az idei NBA-döntő előtti, az Atlanta Hawsk elleni párharcban Andetokumbo megsérült, Middleton és Jrue Holliday vitték a hátukon a csapatot, de az elmúlt években végig látszott, hogy bár Andetokumbo a szupersztár, a többiek nélkül biztosan nem ment volna. Kicsit talán erre is utalt a Görög Szörny, amikor a döntő után odaszúrt a szupersztárokat halmozó csapatoknak (Lakers, Nets és társaik).

„Könnyű elmenni valahova, és egy másik sztárral nyerni egy bajnoki címet. Én is mehetnék egy szupercsapathoz, ahol teszem a dolgom, és nyerünk egy címet. Amit mi csináltunk, ez a nehezebb út, de mi megcsináltuk így is.”

Miután Horst átvette az irányítást a Bucksnál, 44 győzelemről 60 győzelemre ugrott a csapat a 2018-19-es szezonra, sorban kétszer a Bucks volt az alapszakasz legjobb csapata, az idei szezonban 50 év után újra bajnoki címet nyertek. Andetokumbo két MVP-címet, egy év védőjátékosa címet, egy döntő MVP-je címet nyert, míg 2019-ben Mike Budenholzer lett az év edzője, Horst pedig az év igazgatója.

Tudja persze, hogy mindez – a játékosok, a vezetőedző, a háttérstáb – együtt juttatta őket a csúcsra, és azzal is tisztában van, kinek volt ebben a legnagyobb szerepe. „Persze, volt ebben szerepünk, páran azt is mondanák, hogy fontos szerepünk. Nem is akarom kisebbíteni ezt. De Jannisznak köszönhetően nagyon jó igazgatónak tűnök most. Ő minden tekintetben fantasztikus játékos, vezérként, a csapatunk középpontjaként, egyszerű játékosként is.”

Horst alig múlt 38 éves, de máris az NBA egyik legfontosabb alakja. De még mindig azt vallja, hogy

„Ha egy nap vissza kell menjek szart lapátolni, hát visszamegyek. Addig meg csinálom minden nap, amit imádok.”

Források: Yahoo Sports | AP | Washington Post