Az idei Tour de France összetett harmadik helyezettje, az ecuadori Richard Carapaz győzött férfi országúti kerékpárban a tokiói olimpián. A rendkívül nehéz pályán Valter Attila ugyan végigment, de helyezési számot nem kapott.
Az olimpián megszokott pályákhoz képest Tokióban jóval durvábbat jelöltek ki a szervezők, a hosszú és meredek emelkedőkkel tűzdelt 234 kilométer egyértelműen a hegyimenőknek kedvezett, így az esélyesek között is a Tour de France-ok és Giro d'Italiák dobogósait lehetett említeni. Két szlovén, a friss Tour-győztes Tadej Pogačar és Primož Roglič számított nagy favoritnak, de számolni kellett Wout van Aerttel, aki a Touron újra bizonyította sokoldalúságát, Remco Evenepoellel, olasz, brit és kolumbiai hegyi specialistákkal. A mezőny egyetlen magyar indulója, Valter Attila is jól megy a hegyeken, így a terep neki is feküdt.
A táv elején egy ötfős szökevénycsoport alakult ki, amely elsőre ijesztően nagy, 20 perces előnyt harcolt ki, de az első bő száz kilométert lazábbra vevő főmezőny nem számította el magát, jól beosztotta az erejét. Az első igazán komoly emelkedő a Fudzsira vezetett (természetesen nem a csúcsig), és itt kezdődött igazán a verseny. A szlovénok vették kezükbe az irányítást, és látványosan csökkenni kezdett a szökevények előnye, ami az utolsó 50 kilométerre el is fogyott. Nagyjából ekkor szakadt le Valter Attila is a főmezőnytől.
Az már a verseny előtt világos volt, hogy az igazi vízválasztó a Mikuni-hágó lesz, amelyre a céltól 40 kilométerre kezdődött a kemény hegymenet. A 6,8 kilométeres, 10,2 százalékos átlagmeredekségű emelkedő elején a belgák diktálták a tempót, és rendesen meg is rostálták a mezőnyt. Három kilométer után Pogačar robbantotta be a versenyt, a szlovén ritmusváltására csak az amerikai Brandon McNulty és a kanadai Michael Woods tudott reagálni, el is tempóztak a többiektől, de a hegytetőig aztán elfogyott az előnyük, többen felzárkóztak hozzájuk. A lejtmenetben még pár bringás jött fel, 13-an kezdték meg az utolsó 30 kilométert.
Ezután egymást érték az akciók, amelyek közül McNulty és az ecuadori Richard Carapaz kísérlete ígéretes is volt, 25 másodperc előnyt szedtek össze az utolsó 23 kilométerre. Ezt aztán meg is duplázták tíz kilométer alatt, mikor beindultak az üldözők Van Aert vezetésével. Gyorsan közelítettek, de 15 másodperce maradt az élen álló párosnak az utolsó 6 kilométerre. Ekkor robbantott Carapaz, kihasználva egy kisebb emelkedőt. Az ecuadori bringás nagyon erős tempót diktált, a nem egységes üldözőcsoport nem tudott közelíteni, három kilométer után eldőlt, hogy Carapazé az arany, és a második helyért lehet csak sprintelni.
A végül 1 perc 7 másodpercet kapó csoportból a brit Simon Yates indította meg először a hajrát, de ő nem számít igazán gyorslábúnak. Néhány tíz méter után Van Aert került előnybe, és ugyan Pogačar nagyon közelített, végül célfotóval a belgát hozták ki győztesnek.
Az olimpia hivatalos honlapja szerint Valter Attila nem tudott célba érni, ennek azonban ellentmond, hogy a magyar bringás egy kisebb csoport élén, a célvonalra már felépített dobogót kikerülve megérkezett.