Az angolok összesen két lőtt góllal nyerték a csoportjukat

Érdekes előzetes matematikája volt az utolsó kör előtt a D csoportnak. Mivel Csehországnak és Angliának egyaránt 4-4 pontja volt, Horvátországnak és Skóciának pedig 1-1, az biztos volt, hogy előbbi kettő gárda továbbjut (legrosszabb esetben is egy biztos továbblépést eredményező harmadik hellyel).

Ám az is biztos volt, hogy aki a két egypontos meccsét megnyeri, az marad, aki veszít, csomagolhat. Döntetlen esetén pedig teljesen fix volt, hogy egyik válogatott sem játszik több meccset.

Az angol–cseh két patinás csapat csatájának tűnhet előzetesen, de valójában a két válogatott mindössze négyszer találkozott korábban (két angol győzelem, egy döntetlen és egy cseh siker a mérleg), igaz ebben szerepe volt annak, hogy Csehországgal a legtöbb válogatott még keveset játszott, mert főleg az egykori Csehszlovákiával lehetett meccselni az elmúlt hetven év nagyobbik részében.

A két csapat amúgy egy selejtezőcsoportban volt, otthon nyertek is mindketten, igaz, az angolok 5-0-ra, így nekik ez talán jobb emlék lehetett, azt a meccset amúgy ugyanaz a portugál bíró vezette, mint ezt.

A meccs különlegessége volt még, hogy a csoportelső vélhetően itt nehezebb ellenfélre számíthatott, mint a második (a mi csoportunk második helyezettje vár ugyanis az itteni elsőre, és itt minden reményem ellenére, nem a magyarokkal akartam megfenyegetni a csoportgyőztest.) Szerencsére a csapatok nem a második helyre hajtottak, bár érdekes lett volna egy olyan meccs, ahol két csapat küzd folyamatosan az öngólokért (ezen el lehetne merengeni, kapusok a másik kapuban, de hopp, lesszabály).

Sterling itt, Sterling ott

A meccs azonban a megfelelő irányba, és majdnem angol góllal kezdődött. Az angolok addigi összes (1) 2021-es Eb-gólját szerző Raheem Sterling ugrott ki, át is emelte a labdát a cseh kapus felett, de pechére a kapufáról kijött a labda.

A 12. perc végén már az is kiderült, hogy tényleg Sterling az angol gólok gazdája, úgy vált jogossá a többes szám használata, hogy a Manchester City csatára két méterről bólinthatott egy jó beadást a kapuba.

A meccsről szerencsére hamar kiderült, hogy ez nem lesz gijóni bunda. Emlékeznek? A magyar futballnak is vannak „Mohácsai”, Bern, Marseille, Irapuato, nagy leégések, sorsfordító vereségek. De a nemzetközi futball egyik legemlékezetesebb gyászvárosa, a spanyol Gijón, ahol 1982-ben az egész foci veszített, és ami után örökre megváltoztak a nagy tornák szabályai (azóta van egyszerre kezdett utolsó kör).

Szóval akkor egy borzalmas mérkőzésen az NSZK-nak egy, vagy legfeljebb két góllal kellett legyőznie Ausztriát ahhoz, hogy mindkét csapat továbbjusson és kiejtse Algériát. 1-0-s eredmény született, Horst Hrubeschék és Bruno Pezzeyék pedig örökre beírták magukat a futballt csaló, a nézőket átvágó futballisták szégyenkönyvébe. Itt egy döntetlennel mindkét gárda biztosíthatta volna az első két helyet a csoportban, azonban a csapatok hajtottak, és ebben baromira igazuk volt.

Hiszen azóta annyi nagy tornán kiderült, hogy amikor egy csapat a csoportmérkőzések utolsó körében a továbbjutás biztos tudatában leereszt, például a második sorára vált, nem tudja felpaprikázni magát a következő, a kieséses mérkőzésre sem. Szóval itt, az első félidőben az angolok pörgették, de olykor a csehek is átvették a kezdeményezést.

Helyzetek sokasága

A 26. percben a világ egyik legjobbja, rengeteg gólkirályi cím boldog tulajdonosa, Harry Kane majdnem megkezdte itt is a gólgyártást, Vaclik kapus azonban hárított. A 28. percben fordított volt a leosztás, vagyis a cseh Hales lőtt remekül, Pickford, az angol kapus volt résen. Szóval, aki egy kicsit is békés játszadozásra gondolt, pozitívan csalódhatott, az angolok, akik már annyiszor bizonyították, hogy a kemény, de tiszta foci hívei, tisztességesen fociztak, a csehek meg mit tehettek volna, szaladtak utánuk.

Na, nem is csak szaladtak, szaladgáltak, veszélyeztettek is néha, a 35. percben Soucek elé pattant egy labda, de mellé durrantott, ekkor már 5-5 érdemi kísérlete volt a két válogatottnak. A 37. percben egy megpattant leadást kellett szögletre tolnia a cseh kapusnak, tényleg nagyon változatos volt ekkor a játék. Talán hatóságilag kellene betiltani a középpályát, ez a két csapat hosszú percekig lemondott erről a játékelemről, amitől nagyon pörgős lett a foci. Kane a 43. percben megint veszélyeztetett, valószínűleg, ha gól nem adják meg, mert a cseh kapus kilátását egy lesen leskelődő angol zavarta, de azért Vaclik inkább védett.

Az angolok talán az első félidőben fociztak eddig a legjobban az Eb-n, ezzel a másik meccs eredményétől függetlenül csoportelső helyre ugrottak.

Aztán nagyon leültek

A második félidőnek csak az eleje volt valamennyire lendületes, de valahogy ekkor igazi veszély nem alakult ki. Ha nem lett volna az első játékrész, jogosan elővehettem volna a gijóni analógiát, mert a második félidő, kapura veszélyes jelenetek nélküli dögunalom volt.

Jutott idő némi visszaemlékezésre. Például arról, hogy a csehek amúgy igazi Eb-specialisták. Amióta az ország önálló, a cseh csapat minden Eb-re kijutott, Angliának sem sok maradt ki, de 2008-ban megesett ez a csúfság.

Még egy kis érdekesség: az angolok amúgy (akárcsak a belgák) igazi selejtezőkirályok, általában rendkívül meggyőzően jutnak ki a nagy tornákra, aztán ott már nem jön össze a nagy eredmény. 2019-ig például 43 Eb- és vb-selejtezőt vívott meg veretlenül az angol csapat, amikor 2019 októberében éppen a csehek ellen szakadt meg a díszes sorozat.

Mennek tovább

Anglia azon kevés csapat közé tartozik, Svédország és Olaszország mellett, amely nem kapott még gólt (olyan, aki nem rúgott, egy sem maradt, miután végre az utolsó gól nélküli, vagyis Skócia is betalált).

A csoport első köre némileg előrevetítette, hogy ez a meccs sem lesz gólgazdag, hiszen a csoport az utolsó kör előtt nagyon erős gólínségben szenvedett, csak 5 gól született négy meccsen. A két csapat mégis fel tudott vonultatni egy-egy többszörös gólszerzőt, a már méltatott 2 gólos Sterling mellett a cseh Patrik Schick, a Bayer Leverkusen kiválósága 3-at lőtt.

Az angol keret ugyan egyáltalán nem a legmeggyőzőbb a tornán, de meglepő módon ez a legértékesebb Eb-csapat, a franciákat és a németeket megelőzve (kár, hogy a háromból kettő nekünk jutott).

Maradt idő merengeni

A második félidő nagyon unalmas volt, az első negyedórában egy kisebb cseh helyzet miatt kellett volna csak felemelni a hangom, ha nem írásban, hanem szóban tudósítottam volna. A Sterling–Grealish ékpárost a félidő közepén lecserélte Southgate mester, helyükön a Bellingham–Rashford kettős bizonyíthatott volna, de nem nagyon tette. Henderson bekotort ugyan még egy angol lesgólt, de mivel les volt, ezt nem is adták meg.

Így viszont elmerenghettem azon, hogy korábban mindig irigykedve figyeltem a sportújságírókat, valamiért ebben az ágazatban lehetett viccelni a nevekkel is. Bezzeg én mint gazdasági újságíró mindig elbuktam a szigorú korrektorokon. Amikor Farkas Istvánt Farkas Ádám váltotta a pénzügyi felügyelet élén, nem írhattam azt, hogy Farkas lett Farkas farkasa, vagy a Rába részvényeinek tőzsdei bevezetésénél sem maradhatott az, hogy tőzsdén van a Rába-stock.

Szóval alig vártam, hogy végre sportról írhassak. Ráadásul pont a csehek, micsoda nevek voltak egykoron, Ivo Viktor, Pavel Nedved, Zdenek Nehoda. Igazi csemegék lehettek volna (például evő Viktor). Szóval nagyon fentem a fogamat, de aztán csak hallgattam a neveket, és semmi sem jutott eszembe, hát ez is egy kihagyott ziccer volt. Vagyis ez egy kihagyott ziccer volt, mert a sok néző életéből ellopott második 45 percben egyetlen érdemi helyzet sem adódott.

Mint ahogy a csehek számára is kihagyott ziccer volt a meccs, a vereségükkel, és a 3-1-es horvát győzelemmel együtt ugyanis a biztos továbbjutás annyira elkényelmesítette őket, hogy végül csak a csoport harmadik helyén jutottak tovább a nyolcaddöntőbe, így még nem tudni, ki és mikor lesz az ellenfelük. Anglia jövője ennyiben biztosabb, ők június 29-én, kedden fogadják majd a magyar csoport második helyezettjét.