Megvan az Eb első 0-0-ja, a spanyol fölény mit sem ért a svédek ellen

Ki van jobb formában, a Zlatan Ibrahimović nélkül felálló, de nagy küzdő hírében álló svédek vagy az elmúlt 15 évben három nagy tornát is beseprő, ugyanakkor a Sergiókat, így a védőlegenda Ramost és a koronavírusos Busquetset nélkülöző spanyolok? Ez volt a kérdés az E csoport második meccsén, amin a világranglistán 6. spanyolok és a 18. svédek találkoztak, de a játék képe alapján eleinte inkább nagyobbnak tűnt a differencia.

Spanyol helyzetek futószalagon

A mérkőzés ugyanis annak rendje és módja szerint jelentős spanyol fölénnyel kezdődött, a labda csak másodpercekig volt a svédeknél, igaz, túl sok helyzetet egy ideig még nem dolgoztak ki a spanyolok.

A 16. percben aztán Dani Olmo hatalmas helyzetben fejelhetett, de a közel 30 fokos sevillai hőségben Robin Olsen, a svéd kapus bravúrral védett. Ebben a szakaszban egészen elképesztő, 90 százalékos labdabirtoklást értek el a spanyolok. Aztán hat percen belül kétszer is gólt szerezhetett volna Koke, a 23. percben a lövése mellément, a 29. percben pedig fölé.

A 38. percben súlyos svéd védelmi hibából Moratának volt egy ajtó-ablak ziccere, de valahogy ő is kihagyta. A játék a mérkőzés ezen szakaszában kifejezetten élvezetes volt, de a ritkán látott mezőnyfölényt a spanyolok továbbra sem tudták gólra váltani.

Sőt, a nagy nyomás majdnem megbosszulta magát, a svédek ifjú titánja, az egyébként éppen Spanyolországban, a Real Sociedadban játszó Alexander Isak harcolt ki helyzetet, Llorente mentett hősiesen – és némi szerencsével – kapufára. A hírek szerint a fiatal Isak amúgy az egyik legkelendőbb portéka a focipiacon, állítólag már szemet vetett rá a Real Madrid, a Barcelona és a Dortmund (ahol egyébként már játszott) is.

Utána a félidő végére visszaállt a „rend,” és megint a spanyolok veszélyeztettek, Olmo 25 méteres lövése majdnem beakadt, de Olsen megint jól helyezkedett, és hárított.

Az első félidőben összesen négyszer annyit volt a spanyoloknál a labda, mint a svédeknél (végül is gólból is négyszer annyit szereztek, de ez csak a nullával való szorzás szépségeiből adódik).

Az első félidő tehát gól nélkül, ugyanakkor passzrekorddal (545) zárult, állítólag még soha egyetlen Eb-félidőben nem volt ennyi passz (vajon ezt régen is számolgatták?). Ettől a gólínségtől persze még nem kellett elmennie a kedvünknek, a spanyol–svéd előtti Eb-meccseken mindössze 6 gól született az első félidőkben és 18 a másodikban.

Szünet után

A második félidőben a spanyolok kicsit bennragadtak az öltözőben, a svéd Lustig a 48. percben akár gólt is rúghatott volna, de olyan ügyetlenül találta el a labdát, hogy összevissza pattogott a két lába között, komikus jelenet volt.

Morata válaszul az 50. percben már-már üzemszerűen mellélőtt egy közepesen ígéretes lövőhelyzetben. A 61. percben megint Isak villant, három spanyol védő között trükközött a spanyol tizenhatoson belül, valahogy be is kotorta, de az érkező Berg valójában nem is érkezett.

Hamarosan Moratát és Isakot is lecserélték, előbbi elég kellemetlen füttyszó kíséretében vonulhatott le, utóbbival pedig eltűnt az egyetlen szín a svéd csapat játékából (Isak eritreai származású, de bizisten csak arra gondolok, hogy az ő mozdulatai voltak a legizgalmasabbak).

A 73. percben a változatosság kedvéért ismét Olmo veszélyeztetett, de a svéd védők remekül blokkoltak. Aztán úgy is járt, mint Morata, már a következő percben mehetett a kispadra, helyére az új spanyol közönségkedvenc, Gerard Moreno állhatott be.

A svédek az utolsó tíz percben már nem tűntek acélkeménységűnek, folyamatosan tördelték a játékot. A spanyolok a második félidőben már nem voltak igazán veszélyesek, a cserejátékosaik nem tudtak új lendületet adni a csapatnak.

Gerard Moreno aztán a rendes játékidő utolsó percében majdnem meghálálta a közönség előzetes bizalmát, előbb a meccs utolsó percében nagy helyzetben fejelt, de Olsen lábbal parádésan mentett, utána pedig egy tekeréssel próbálkozott. A 93. percben Sarabia is ziccerbe került, de a remek napot kifogó Olsen valahogy megint odaért.

Összegzés

Az előzmények nagyon a spanyolok mellett szóltak, a játék képe is igazolta ezt, így a gól nélküli döntetlen a svédekre nézve hízelgő, de azt nem lehet mondani, hogy nem lenne megérdemelt. A svédek megint igazolták a hatalmas akaraterejükről szóló legendákat. A két válogatott már a selejtezőkörben is ugyanabban a csoportban, az F-ben vitézkedett (Spanyolország akkor otthon 3-0-ra nyert, míg Svédországban 1-1 lett az eredmény).

Ha a Transfermarkt alapján a csapatok összértékét vesszük figyelembe, Spanyolország 915 millió eurós összértékű gárdával rendelkezik, Svédország csak 215 millió euróssal, ám az északiak igazolták, hogy nagyon kellemetlen, szívós ellenfelek (erről mi, magyarok is beszélhetnénk, az elmúlt 25 évben ötször voltunk egy Eb- vagy vb-csoportban velük, a tíz meccsből hetet ők nyertek).

Érdekességek

Valószínűleg nem sokan hitték volna, hogy ezt a csoportot a szlovákok vezetik majd az első játéknap után.

Érdekesség, hogy a jelenkor focimultikultijára jellemző, hogy három olyan játékospáros is volt a két keretben, akik a két különböző válogatott tagjai, de ugyanabban a csapatban játszanak. Ráadásul egyik érintett csapat sem volt se svéd, se spanyol klub, hanem a Manchester United, a Juventus és a Leipzig voltak ezek a csapatok, utóbbi párosa, vagyis Dani Olmo és Emil Forsberg kezdők voltak.

Előzetesen jó volt olvasni, hogy a nemzetközi fogadóirodák sokkal jobb esélyeket adtak a magyaroknak a portugálok ellen ellen, mint a svédeknek a spanyolok ellen. Legyen igazuk a bukiknak!

Ha pedig a magyarok szóba kerültek, nagyon drukkoltam, hogy pályára lépjen a svédek között Filip Helander (Glasgow Rangers), mert nagyon viccesnek találtam, hogy szinte teljesen ugyanaz a neve, mint Holender Filip magyar válogatott játékosnak. Nem állt be, de azért végül ez sem gátolt meg, hogy ezt leírjam. De jó lenne, ha ebből még a későbbiekben zavar támadna egy magyar–svéd meccsen.