Sok átlövés és kevés kidolgozott helyzet, de a válogatott veretlensége megmaradt

Kedd este lejátszotta idei ötödik meccsét a magyar labdarúgó-válogatott, a Szusza Ferenc Stadionban megrendezett utolsó felkészülési mérkőzésen Írország volt az ellenfél, amely utoljára 2019 novemberében nyert Új-Zéland ellen.

Megint Kleinheisler volt a legaktívabb

Az esélyesebb magyar válogatottnál a megszokott 3-5-2-es felállás tengelyébe visszakerült Willi Orban, Nagy Ádám és Szalai Ádám is. Feljebb kezdtük a védekezésünket, már korán próbáltuk megzavarni az írek labdakihozatalát, mely több labdaszerzést is eredményezett a középpályán. Ezúttal bátrabban zárkózott fel a baloldalon Fiola mellett Szalai Attila is, valamint Bolla Bendegúz is aktívabban próbálta segíteni felfutásaival a támadásokat. Ismét Kleinheisler László volt az, aki a legnagyobb kedvvel játszott középen, sokat változtatta pozícióját, labdákat szerzett, és volt három távoli próbálkozása is, igaz, ezek közül egy sem jelentett veszélyt Bazunu kapujára.

Az első igazán nagy lehetőség mégis a vendégeké volt, abból, amiből általában egy beszorított, védekezésre kárhoztatott csapat leginkább eredményes tud lenni, pontrúgásból. Az Anderlecht középpályása, Cullen kanyarintott jobbról középre, lemaradtak védőink, és a csapatával a Premier League-től búcsúzó sheffieldi John Egan zavartalanul fejelhetett a felső lécre. A félidő hátralevő részében leginkább a védekezéssel voltak elfoglalva az írek, sokszor 5-4-1-es felállásban a kapujuk elé tömörülve. Támadásban aztán váltottak 3-4-3-ra, gyorsan próbálták átjátszani a középpályát, de ezeket a kísérleteket a magyar csapat gyorsan elfojtotta lesre állítással, vagy azonnali visszatámadással. Kétszer jutottak még el Gulácsi kapujáig a vendégek, ekkor az Aston Villa-játékos Hourihane labdái, beadásai jelentettek veszélyt a tizenhatosunkon belül.

Sajnos sokszor mi sem jutottunk el az írek kapujáig, egyszer kellett bravúrral védenie Szalai Ádám fejesét a Manchester City 19 éves kapusának.

A második félidőt is jobban kezdtük, egyre többet támadtunk, melyből ezúttal csapatkapitányunk, Szalai Ádám vette ki leginkább a részét. Az 54. percben egy lecsorgó, elé pattanó labdát talált el jól szögből, a tizenhatoson kívülről, majd egy gyönyörű támadás végén, Lovrencsics, Kecskés kombináció után bólinthatott újra, de a második félidőre pályára lépő, idén a Bajnokok Ligájában és a Premier League-ben is bemutatkozó liverpooli Kelleher mindkét alkalommal nagyot védett. Szalai még háromszor próbálkozott távolról is, de nem járt sikerrel.

Átlövés átlövés után

Feltűnően sok volt az átlövés a magyar csapat részéről. Már az első félidőben is többször próbálkoztak, sokszor előkészítés nélkül is játékosaink, és a második félidő is leginkább a távoli kísérletekről szólt. Természetesen egy betömörülő védelem ellen az egyik leghatékonyabb fegyver az átlövés, de magyarázható lehet a kreatív, helyzeteket kialakítani tudó, minőségi utolsó passzokban jó játékosaink hiányával is a sok messziről leadott lövés.

Ugyanezen játékosok távollétének számlájára írható a sok magas labda, hátulról felívelt indítás, mely lehetett taktikai elem is, hiszen a nagy, magas, nehezebben forduló ír védők mögé beemelt labdák akár eredményre is vezethettek volna. Az előzetesen négyvédős rendszerben várt vendégek ezt a hibafaktort plusz hátsó ember beállításával próbálták kiküszöbölni, így szembetűnő volt a sok sikertelen indítás.

A végére kellett még egy bravúr, egy reflexmozdulat Kellehertől az utolsó 10 percben, amikor Szalai Attila szöglet utáni kavarodásból leadott löketét mentette a kapus, és egy távolival még az első válogatottságát ünneplő Schön Szabolcs is tesztelte őt.

2012 után azonban megint nem volt gól a két csapat meccsén. A 17 kísérlet és a 6 kaput eltaláló lövés dicséretes mutató, de a rengeteg távoli kísérlet és a Szalai Ádám két fejesén kívül elmaradó nagy, kidolgozott helyzetek hiánya árnyékolja egy picit a képet. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy ezzel az eredménnyel egy újabb kapott gól nélküli mérkőzést hoztunk le fegyelmezett játékkal, és 11 mérkőzés óta veretlen Marco Rossi csapata. Ezzel a második leghosszabb veretlenségi sorozat a magyar válogatotté az Európa-bajnokság résztvevői között, Olaszország óriási szériát produkálva 27 mérkőzés óta nem kapott ki.