Valter Attila: A magyar szurkolók miatt szenzációs élmény volt a Zoncolanon tekerni

„Elég gyors nap volt végig tempót ment az Astana, nem akarták, hogy hazaérjen a szökés. A Zoncolan előtt lejtmenetben kettészakadt a csoport, megszakította egy Ineos-bringás. Ez brutál sok energiát emésztett fel, viszont nem tudtam vele mit csinálni. Nem voltam rossz helyen, de túlságosan az elején szakadt meg a sor. Utána következett egy kisebb hegy ahová vagy 5 percet kellett mennünk, hogy felérjünk. Ez nagyon hiányzott a végéről, nem csak nekem, de a többieknek is” – mondta Valter a Zoncolan előtti részről.

„Nibali is utalt a tempóra, ami szerintem is durva volt, majdnem 40km/h átlag egy ilyen szakaszon. Sokat kivett ez a tempó, de mindenkinek ez jutott, máshogy birkóztunk meg vele. Nem hiszem, hogy sokkal gyorsabban tudtam volna felmenni a Zoncolanra, ha egész nap lassan mentünk volna. Az biztos, hogy fáradt voltam, mire odaértünk az elejéhez. Én is áttértem a saját tempóra 6 km-rel a vége előtt, onnantól két csapattársammal, Matteo Badilattival és Sebastian Reichenbach-hal nyomtuk meg a végét. Nem rogytunk meg, nem kellett leállnunk, pihenni, egyszerűen saját tempót választottuk, hogy csökkentsük a hátrányt” – mondta a bringás.

A Zoncolan legnehezebb része az utolsó három kilométer volt, ahol az átlagmeredekség 13 százalék felé ment, néhány szakaszon pedig a 20-27 százalékot is elérte.

„Hosszú volt az utolsó 3 kilométer, én azt hittem valamivel hullámosabb lesz, meredekkel és lankásabb részekkel. Úgy éreztem, mintha végig 20%-on mennék felfele, de próbáltam tartalékolni, hogy nehogy ott rogyjak meg, mert ott nagyon-nagyon sokat lehet kapni. Sok versenyző, aki tovább bírta az élmezőnyben, végül lassabban ment, mint én, és rajtuk tudtam hozni, azzal, hogy a végén saját tempóval mentem. Kaptam azért sokat, nyilván ennél kevesebbet szerettem volna, viszont tényleg nem úgy készültem, hogy összetettre jövök, nem készültem ilyen nagy hegyeken. Az eredmény biztató a jövőre nézve megítélésem szerint, de természetesen még ennél is sokkal jobban szeretnék menni.

Tavaly már egyből 30 között végeztem, idén már top 10 közelében vagyok. Nem terveztem egyből a csúcsra érni, hiszek benne, hogy lesz ez még jobb is, nem akarom elkapkodni.”

Aki a közvetítést is nézte a versenyről, feltűnhetett neki, hogy az utak mellett sok magyar zászló is lengett, és a két magyar giróst, Dina Mártont és Valtert az aszfalton feliratok is köszöntötték. A Zoncolanra normál helyzetben százezer szurkoló is felmászik, de idén csak ezret engedtek fel a csúcs közelébe.

„Azt nem vettem észre, hogy nem lehettek fent olyan sokan, mert végig állták a két oldalt már a hegy aljától.

Nekem végig olyan érzés volt, mintha emberfal közt mentünk volna. A magyar szurkolók miatt ez nagy élmény volt, sokan voltak kint, és nagyon örülök, és köszönöm nekik. Nagyon jó volt, hogy szurkoltak, teljesen meg voltak bolondulva, amikor odaértem.

Még egyszer köszönöm a biztatást és, hogy eljöttek külföldre szurkolni nekem, egészen szenzációs élmény volt. Próbáltam csak a teljesítményemre figyelni, és a hátrány csökkentésére, de sokat jelentettek a molinók, az integetésen kívül volt, akinek kulacsot is dobtam” – foglalta össze élményeit a kerékpáros.