Magyarországon is minden adott ahhoz, hogy Tour de France-győztest adjon

2021. május 19. – 05:06

Másolás

Vágólapra másolva

A Giro d’Italián idén két magyar bringás is teker, Valter Attila már másodszor, míg Dina Márton most debütált, ahogy olasz bejegyzésű csapata, az EOLO-Kometa is. A klub két legendás bringáshoz köthető, a mindhárom nagy körversenyt megnyerő Alberto Contadorhoz és a kétszeres Giro-győztes Ivan Bassóhoz, míg az egyesületet Fran Contador, a spanyol biciklis bátyja irányítja főigazgatóként. Vele a múlt heti Tour de Hongrie-n ültünk le beszélgetni.

Szabadkártyásként először indulhatott a csapata a Giro d'Italián, hogy élik ezt meg?

Természetesen nagy öröm, de ugyanakkor komoly kihívás is. Már az is az volt, hogy új kategóriába léptünk. Egy olyan nagy versenyen szerepelni, mint a Giro d’Italia nagyon kemény dolog. Eddig jól sikerült megoldanunk, az eredmények kezdenek jönni, de mivel ilyen szinten nincs tapasztalatunk, egy kicsit mindig készülünk arra, hogy beüthet a ménkű.

Hogyan jutottak el addig, hogy létrehozzanak előbb egy fiataloknak szóló alapítványt, majd egy kerékpáros csapatot is? Alberto Contador állt elő ezzel, vagy inkább ön?

Végül is mind a kettő az én ötletem volt. Amikor felvetődött az alapítvány és csapat létrehozása, Alberto még profi volt, a felkészülés és a versenyek elvitték minden idejét, nem tudott ezekkel foglalkozni ez elején. 2010-ben kezdtük az alapítványi munkát, majd 2013-tól lett csapatunk is. Mondtam neki: „Figyelj, Alberto, mi lenne, ha egy ificsapattal kezdenénk, aztán ezt felvinnénk U23-ba, majd profi szintre is eljuttatnánk? Ha jól csináljuk, akkor még a Tour de France is összejöhet, és a legvégén meg is nyerhetjük.” Kinevetett, de aztán megtetszett neki az ötlet. Kellenek a nagy célok az életben, úgyhogy belevágtunk.

Francesco Contador
Fotó: Anthony Vos/Cor Vos © 2021

Mennyire volt szükségszerű, hogy profi csapatuk is legyen, hiszen az elején önök is inkább utánpótlás nevelő műhelyként határozták meg magukat, több fiatal szerződött el a csapatuktól nagyobb csapatokhoz.

A profi csapat benne volt az elképzelésünkben, ahogy említettem, de időközben tényleg elveszítettünk olyan nagy versenyzőket, akik nálunk nevelkedtek, például Matteo Moschettit. Mostranra viszont felépítettük az egész struktúrát, reméljük, hogy nem csábulnak majd el a jó bringásaink, tudunk olyan feltételeket biztosítani, amiért érdemes velünk maradniuk. A World Tour-kategóriába készülünk, folytatjuk a munkát.

A World Tour elég sok kötöttséggel és költséggel jár, rengeteg távoli versenyen is kötelező a részvétel. Előnyös, ha gyorsan ebbe a kategóriába kerülnek?

Ez a csúcs, ezért akarunk oda kerülni. Ezt nézi a legtöbb ember, mi minél jobban szem előtt akarunk lenni. Egyelőre kicsik vagyunk a kategóriához, nem is tudom megmondani, hogy mikor léphetünk feljebb, de mindent megteszünk azért, hogy vonzók legyünk a szponzoroknak

Ha már a pénz szóba került, beszéljünk egy kicsit a kerékpársport finanszírozásáról. Nem tűnik nagyon stabilnak a helyzet, időről-időre megszűnnek csapatok vagy szállnak ki a sportágból nagy szponzorok. Hogyan tehető egészségesebbé az anyagi helyzet?

A szponzorokkal nehéz a kapcsolat, mert hiába írok alá velük egy hosszútávú szerződést, ha közben történik valami az iparággal, az adott cég simán visszamondja a támogatást. Folyamatosan bennünk van a görcs, nehogy a szponzorunk kihátráljon a szerződésből. Mi minden szponzornak felajánljuk a lehetőséget, hogy szociális témákban is együttműködjenek velünk. Az alapítványunknak két fő célja van, az egyik sztrók megelőzéséről és rehabilitációjáról szól (Alberto Contadornak is volt sztrókja még fiatal versenyzőként – a szerző) , a másik, hogy a kerékpározást, mint életstílust népszerűsítsük, olyanoknak biztosítunk bicikliket, akik ezt nem tudják megengedni maguknak. Ebben például az egyik autógyártó is a partnerünk.

A tévéjogokból befolyó bevételek elosztása régóta terítéken van, sokan gondolják úgy, hogy mint a futballban, itt is kéne pénzt kapniuk ezekből a csapatoknak. Azt hiszem, a miénk az egyetlen olyan népszerű és nézett sportág, amelyikben nem kapnak anyagi részesedést a csapatok a tévéjogokból. Pedig szükség lenne rá, jóval kiszámíthatóbb lenne az életünk, nyugalmat hozna a sportágba. Sajnos eddig nem sikerült egyezségre jutni, de bízom benne, hogy mindenki számára megnyugtató eredmény születik.

Dina Márton a Giro d'Italia első szakaszán teker
Fotó: Vincenzo Izzo/Getty Images

Már ön is többször járt Magyarországon és a Tour de Hongrie-n is, mennyire lát bele a kerékpársportunkba? Jó piac lehetünk mások számára is, szerződtetnek még innen kerékpárosokat?

Olaszország és Spanyolország mellett Magyarország a legfontosabb számunkra, egyrészt mert az egyik főszponzorunk, a Kometa ide kötődik, rajtuk keresztül ismertük meg a magyar valóságot. Ha már itt voltunk, kerestünk kapcsolatot a magyar kerékpárélettel is. Jó szakembereket ismertünk meg, és rajtuk keresztül fiatal tehetségeket. Ma nálunk van Dina Márton és Fetter Erik, Magyar Gergő pedig az ificsapatunkban teker. Egyre nagyobb szerepet is játszanak a csapatunkban. Szeretnénk itt nagy bajnokokat találni. Nézzük meg Szlovéniát, jóval kisebb, mint Magyarország, de ugyanakkor olyan csodálatos bicikliseik vannak, mint a tavalyi Tour de France-t nyerő Tadej Pogacar. Úgy gondolom, hogy Magyarországon is adott minden ahhoz, hogy legalább ugyanekkora bajnokokat találjunk. Szerintem a Tour de Hongrie sokat segített az itteni kerékpársporton. Előtérbe kerül vele ez a sportág, úgy látom, egyre többen kerékpároznak is itt. Fontos eseménnyé vált, ami abból is látszik, hogy mennyi World Tour-csapat vesz rajta részt. Ezáltal Magyarország is jobban szem előtt van.

Mennyire tud belefolyni a csapat életébe igazgatóként? Egyáltalán feladata-e, hogy elkísérje a csapatot a versenyekre?

A beosztásom adminisztratív jellegű, nem kéne követnem a versenyeket, de szeretek a csapattal utazni, szeretem látni, hogy minden rendben van-e. Azt is szeretném, hogy a csapat érezze, hogy a vezetőség velük van, gondoskodunk róluk. Érezzék azt, hogy nemcsak úgy magasról leszólunk, hanem közel állunk hozzájuk. Ha látják, hogy mi mindent beleadunk, akkor ők is így tesznek. Azért is jobb, ha ott vagyok a versenyeken, mert otthonról tévén nézem őket, nagyon ideges vagyok, és már a családom mondja, hogy menj el a versenyre, mert így szinte használhatatlan vagy. A versenynaptárt felosztottuk Ivan Bassóval, a versenyek egyik felére ő, a másik felére én megyek.