Hátradőlhetnék, de ha ennyien küldik az erőt, megérdemlik, hogy felhasználjam a nagy löketet

2021. május 18. – 20:44

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Valter Attila a múlt héten többször is sporttörténelmet írt a Giro d'Italián. Ő lett az első olyan magyar kerékpáros, aki megkülönböztető mezt viselhetett valamelyik háromhetes körversenyen, ezt a legjobb 25 év alattinak járó fehér trikóval érte el. De még ezt is fölülmúlta, amikor az összetett első helyezettnek járó rózsaszín trikót is megszerezte. Ebben három napig tekerhetett, rendkívül nehéz szakaszokon tudta megvédeni. A Groupama-FDJ kerékpárosa a Giro első pihenőnapján tartott online sajtóbeszélgetésen számolt be háromnapos álomutazásáról.

„Nehéz kiválasztani a legszebb pillanatot, ez a három nap olyan volt, mintha három év lett volna. Csak jó emlékeim vannak, nagyon élveztem a rózsaszín trikóban hajtani a mezőnyben, ez volt az egyik legjobb, és amikor először pódiumra léphettem a maglia rosában, az is hihetetlen volt, még a Covid-helyzet ellenére is, ami miatt magamnak kellett felvennem a trikót.

Amikor a mezőnyben tekertem, mindenki tekintetét magamon éreztem. Nézték, ki ez a srác, honnan jött? Arra is büszke vagyok, hogy a mezőnyben már tudják, hogy ki vagyok, remélem, a nevemet is megtanulták, és azt, hogy honnan jöttem”

– mondta Valter Attila.

Két éve Valter Attila még egy harmadosztályú csapatban tekert, ahol szintén kapott támogatást, de azért az egy kicsit más, mint amikor a rózsaszín trikót viseli a Girón, ahová eredetileg nem is őt jelölte meg az FDJ kiemelt emberként. „Számomra is furcsa helyzet volt, mert eredetileg azért jöttem, hogy Rudy Molard-t segítsem, aztán abban a helyzetben találtam magamat, hogy én vezetem a csapatot. Ez nem is olyan könnyű, mert segítséget kell kérned a társaidtól, három nappal korábban pedig még nekem kellett segítenem. Szerencsére nem voltak ebből problémák. Azt akartam éreztetni a jó tíz éve a World Tourban versenyző Molard-ral és Sebastien Reichenbachhal, hogy nekik is jó, hogy segíthetnek. Nagyon jó tanácsokat kaptam tőlük, és én vigyáztam, hogy ne kérdezősködjek túl gyakran vagy használjak erős szavakat. De ezt még majd tanulnom kell. Persze a csapatnak is másfajta nyomást jelentett ez, nem sűrűn volt nálunk trikó korábban.”

Valter Attila a Giro d'Italiák történetének első magyar rózsaszín trikósa lett
Fotó: Luca Bettini/AFP

Az FDJ-bringás azt mondta, nemcsak az a célja innentől, hogy befejezze a Girót, de még jó eredményeket is akar letenni, még úgy is, hogy már a saját várakozásait is felülmúlta eddig. Nem szeretné, hogy ha azt hinnék, hogy csak az első héten volt jó, a továbbiakban csatázni akar majd a nagy nevekkel, meg akarja lepni őket.

Eredetileg arra számított, hogy egy-két nap lehet majd harcban a legjobbakkal, és esetleg egy szökésből érhet el szakaszgyőzelmet.

„Azt nem tudtam elképzelni, hogy rajtam lesz a trikó, és még tíz nap után is az ötödik helyen állok, nagyon messzinek tűnt ez. Ebben az évben összetettben nem is végeztem sehol a legjobb tízben, és most pont a Girón van rá a legnagyobb esélyem, ez elég nagy előrelépés. Már a fehér trikó is hihetetlen volt, de elhittem, hogy lehetséges, és hiszem, a jövőben ez még többször elő fog fordulni.”

Azt mondta, gyerekkora óta elég tudatosan készült arra, hogy a legjobbak között legyen, önmagával szemben is nagyok az elvárásai hosszú távon.

„Semmiképpen nem lehet úgy eljutni a csúcsra, hogy egy közepes szintet célzunk meg, és aztán onnan ugrunk fel a csúcsra. Mindig azért edzettem, hogy a legjobb legyek, de nem kapkodtam el soha, bízom a fokozatosságban. Ezért is érzem, hogy hamar érkezett ez a siker nekem, de benne volt, hogy egyszer háromhetes összetett menő legyek, vagy ne adj isten, olimpia bajnok vagy világbajnok. De erre se próbálok rástresszelni. Ha csak ez lett volna a célom, hogy a magyar körversenyt megnyerjem, akkor a Girón semmi esélyem sem lett volna soha rózsaszín trikós lenni,

éppen ezért mondom, hogy szeretnék sárga trikós is lenni, vagy az olimpiát is megnyerni. Ha csak kijutni akarnék, nyerni sohasem fogunk.”

Valter Attila hétfő Facebook-posztjában arról írt, hogy a sikere nem fogható ahhoz a reakcióhoz, amit Magyarországon kiváltott az első helye. Nem gondolta volna ő sem, hogy a Puskás Aréna majd rózsaszín kivilágítást kap, vagy hogy róla nevez el egy cukrászda süteményt. Most is kitért rá, hogy milyen fontosak neki a szurkolóktól jövő visszajelzések.

„Mondták, hogy ne telefonozzak annyit, én meg, hogy de hiszen ebből merítem az erőt. Látom a sok képet, üzenetet, jelölést. Azért írtam a posztomban, hogy ez a mi trikónk, és nem az enyém. Nekünk az az életünk célja, hogy jól menjünk, és egy ilyen trikót fel tudjunk húzni, mi akkor is csinálnánk ezt, ha ez senkit nem érdekel. De abba belegondolni, hogy ez így megváltoztathatja pár napra az emberek életét, elfelejtik gondjukat-bajukat, az egészen elképesztő. Nem gondoltam, hogy ennyi embert érdekelni fog, és hogy ennyien boldogak lesznek. Emiatt is szeretném jó eredménnyel zárni a Girót.

Hátra is dőlhetnék, de ha már ennyien küldik az erőt, akkor megérdemlik, hogy felhasználjam ezt a nagy löketet.”

A magyar bringás a nemzetközi médiában is népszerű lett, rózsaszín trikósként egymás után adja az interjúkat, de az még számára is szürreális, hogy még a kolumbiai szurkolóknak is üzennie kell, akiknek olyan sztárjaik vannak, mint Nairo Quintana vagy Egan Bernal. A rózsaszín trikó sok kötelezettséggel jár, legalább két órát elveszít a pihenőidejéből.

„Úgy fogtam fel, mint tapasztalat, hogy ha elvesztem a trikót, mert fáradtabb leszek, vagy valami történik, azzal nem dől össze a világ. Azért sikerült jó egyensúlyt találni. Amikor elvesztettem a trikót, nem azon múlt, hogy milyen extra dolgokat kellett csinálnom előző nap, hanem az tényleg egy brutális szakasz volt.”

Valter Attila a Giro d'Italia 9. etapján
Fotó: Luca Bettini/AFP

A Giro a felénél jár, még 11 szakasz van hátra. Valter a verseny előtt azt mondta, a második-harmadik hét lehet az övé, és úgy érzi, az intenzív tíz nap ellenére még előreléphet.

„Elég jók az adataim, az ébredési pulzus, a hidratáltság is azt mutatja, mintha nem is versenyeztem volna le tíz napot. Ettől a maglia rosától fejben is úgy vagyok vele, hogy menni fog ez a tíz nap. Végül mindig a lábak döntenek, de úgy érzem, hogy sokkal jobban állok erőnlétileg és fejben is a tizedik szakasz után, mint mondjuk tavaly. Akkor volt legalább negyedóra hátrányom, most meg 40 másodperc. Attól, hogy ilyen jól sikerült az első hét, nekem szerintem még mindig a második és harmadik hét lehet az erősségem. De olyan szakaszok vannak, ahol egy izotóniás ital vagy egy energiazselé elmulasztása is döntő lehet. Jó úton haladok, nem lefelé megy a forma, még tudok javulni.”

A 14. szakaszon jön például a kerékpársport legendásan nehéz hegye, a Zoncolan. Valter nem járta be, de képeket, videókat nézett róla, fejben készen áll rá. „Ha Dobogókőre nagyon sokszor felmegy az ember, az majdnem olyan, mint a Zoncolan. Az brutál lesz, egy egyórás szenvedés vár rád, háromórás közepes szenvedés után.

A Cyclingnews szakportál egyik elemzője már Valtert is megemlítette azok között, akik harcban lehetnek a dobogóért az összetettben. A bringást meglepte, hogy ott van, de rosszul is esett volna, ha 40 másodpercnyi hátrány után nem számolnak vele. Azt mondta, a csapat nem helyezett rá nyomást, de továbbra is segíteni fogják a jó eredményhez.

Azt tudja, hogy bármi történik, a rózsaszín trikó megváltoztatta az életét. ”Teljesen más lesz az életem, ehhez hozzá kell szoknom, és el kell fogadnom. A menedzsment terén is új kapuk nyílnak, ezt is okosan akarom kezelni. Nem kell minden lehetőségre ugrani. Fontos a privátszférám, nem szeretnék a celebvonalon elindulni.

A hírnév nem mozgat meg, a kerékpár és a teljesítmény van 100 százalékban előtérben. Jól esik, hogy ennyien követnek és szeretnek, de ezt inkább a kerékpársport javára fordítanám, mintsem a sajátomra.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!