A walesi Gerwyn Price néhány év alatt eljutott a darts csúcsára. Vasárnap Gary Anderson legyőzésével lett a PDC világbajnoka, és ezzel a világranglista első helyére is ugrott. A rögbiből érkező, 35 éves játékost sportszerűtlen megnyilvánulásai tették hírhedtté, de hiába van ellene a közönség, kiemelkedő a teljesítménye.
Ha megnézünk egy dartsversenyt, a legtöbb játékos külseje alapján igazolva látjuk, hogy a darts igazi kocsmasport: többségében sörhasú, kicsit vagy nagyon túlsúlyos, bőven középkorú férfiak dobálnak a legjobbak között. A bikanyakú Gerwyn Price viszont már a megjelenésével is kilóg a sorból, inkább olyan, mint egy futballhuligán, aki éppen dartsszal lazít két gyúrás között. Price fizikumára persze az a magyarázat, hogy hosszú éveken át profi rögbijátékos volt, és csak 2014-ben döntött úgy, hogy inkább a dartsból próbál megélni.
Price 16 évesen hagyta ott az iskolát, hogy csak a rögbire koncentrálhasson. Ebben a sportágban is elég tehetséges volt, nem maradhatott ki a walesi korosztályos válogatottakból, és több profi klubban is megfordult. Játszott a Neath-ben, a Cross Keysben, a South Wales Warriorsban, és néhány meccsre feltűnt a skót Glasgow Warriorsban is. Nem tudta teljes mértékben kiaknázni tehetségét, sokszor sérülések hátráltatták. Közel a harminchoz már nem volt túl sok lehetősége, döntenie kellett, merre folytatja karrierjét, és végül afféle menekülőútként a dartsot választotta.
A walesi rögbis elég későn kezdett dartsozni, iskolásként nem is találkozott a játékkal. A helyi rögbiklub bárjában kezdett dobálgatni csendes reggeleken, ahol kisegítőként dolgozott. Később aztán már eljárt azokba a pubokba, ahol péntekenként versenyeket rendeztek. Elég gyorsan fejlődött, és ennek köszönhetően legyőzte a helyi veteránokat, természetadta tehetsége volt a játékhoz. A walesi profi, Barrie Bates javaslatára nevezett be a Professional Darts Corporation (PDC) egyik selejtezőtornájára 2014-ben, ahol saját magát is meglepve kiharcolta azt a licencet, amivel két évig a PDC-tornák résztvevője lehetett. Mindez lehetőséget adott neki arra, hogy a sportág legnagyobbjaival küzdjön meg. Ez elég gyorsan összejött neki, meccselt Michael van Gerwennel és Gary Andersonnal is. Tőlük kikapott, de néhány nevesebb játékost azért elcsípett, például le tudta győzni James Wade-et vagy Vincent Van der Voortot is. Tornagyőzelmeket még nem hozott össze, de így is gyorsan berobbant az elitbe. Ezek után nem volt kérdés, hogy teljesen felhagy a rögbizéssel, és csak a dartsra koncentrál, még ha az nem is volt kezdetben igazán jövedelmező számára.
Sokszor kérdezték tőle, hogy hozott-e valamit át a rögbiből, de igazán specifikus dolgot nem talált, csak annyit mondott, hogy a győzni akarás maradt meg másik sportágából. Persze az sem árt, hogy jó a fizikuma. „A kisebb tornákon nem nagyon számít. De amikor eljönnek a nagy tévés események, és a hosszabb formátumok, akkor már számít. Nem könnyű a plusz súlyt cipelni a hőségben. Izzadsz, a tenyered nedves lesz, nem tudsz ugyanúgy dobni, mert nincs ugyanolyan fogásod. Ha túlsúlyos vagy, ezek a faktorok is tönkretehetik a játékodat” – mondta.
A következő évben sem tudott igazán áttörni, a nagy tornákon még a döntőig sem tudott eljutni, bár továbbra is szedte a skalpokat, például legyőzte Simon Whitlockot és a kétszeres világbajnok Adrian Lewist is. Utóbbival aztán elég feszült lett a viszony. A 2016-os World Matchplay-en is összekerültek, Lewis pedig kóstolgatni kezdte a meccs előtt a walesit. Azt mondta, hogy egy évvel korában csak szerencséje volt Price-nak, amikor kikapott tőle. „Csak egy szájhős, aki még semmit sem nyert eddig, és nem is fog soha” – írta Lewis, aki azóta rájöhetett, hogy tévedett. Az viszont ezen a meccsükön is kiderült, hogy miért megosztó figura Price. Az exrögbis bár az Icemen (Jégember) beceneve higgadtságra utalhat, nem nagyon fogja vissza érzelmeit, gyakran túláradóan ünnepel, és eléggé lekezelően viselkedik az ellenfeleivel, testbeszéde sokszor árulkodik szuperegójáról. Védjegyévé vált, hogy az őt szapuló közönség felé fordulva ordít és befeszít. Lewist is próbálta ezzel idegesíteni, aki azért nem maradt adós ilyen trükkökkel.
Arról sok dartsos beszél, hogy csak látszólag szól annyiról a verseny, hogy ki tud pontosabban dobni, az ellenfelek között folyamatosan megy a pszichikai háború is, igyekeznek nyomasztani egymást. Sok eszközük nincs erre, de egy nem túl szimpatikus ünnepléssel, vagy azzal, hogy hogyan mozog a dobóhely körül a játékos, ki tudja billenteni a másikat. Price-nak pedig már a megjelenése is félelmetes. Ahogy egyre eredményesebb lett, úgy lett egyre több balhéja is a meccseken.
A 2018-as Grand Slam of Darts negyeddöntőjében Whitlockot vette szinte semmibe, miután egy kiélezett meccsen megverte. Ugyanezen a versenyen Gary Andersonnal mentek egymás idegeire a döntőben. Price itt sem volt túl sportszerű, folyamatosan hergelte a skótot ünnepléseivel. Price megnyerte ezt a versenyt, ezzel ő lett az első walesi, aki tévé által közvetített nagy PDC-tornát nyert. De egy másik rekordot is elkönyvelhetett: sportszerűtlensége miatt addig nem látott összegű, 21 500 fontos büntetést szabtak ki rá, és három hónapos eltiltást is kapott (hat hónapra felfüggesztve). A pénzbírságon végül tudott 10 ezer fontot faragni.
2019-re is jutottak felforrósodott hangulatú meccsek, veresége után nem volt hajlandó kezet fogni James Wade-del, az egyik Premier League-fordulóban pedig kis híján megütötték egymást Daryl Gurney-vel a meccsük végén, és Price a világbajnokság elődöntőjében Peter Wrighthoz is elég fenyegetően lépett oda. Nem véletlen, hogy Price felé is áradt az agresszió, a tornákon szinte mindig kifütyüli őt a közönség, a darts hírhedt rosszfiújává vált.
„Engem a darts gazembereként festettek le. Bizonyos mértékig el is fogadtam ezt, de túllőttek már a célon” – nyilatkozta a Guardiannak, és azt mondta, hogy a színpadias megmozdulásait nem az ellenfeleinek szánja, egyszerűen ki kell magából adni az érzéseit.
A balhék ellenére egyre magasabb szinten játszott, a Grand Slamet 2018-ban és 2019-ben is megnyerte, idén pedig a World Series döntőjében is döntött, és a World Grand Prix-ben is nyert. Már a tavalyi világbajnokságon is ő volt az egyik favorit, és harmadik kiemeltként idén is a legnagyobb esélyesek közé sorolták, amit aztán világbajnoki győzelmével igazolt is.
Gerwyn Price és Gary Anderson világbajnoki döntőjéről itt írtunk >>>
A sikereihez arra is szüksége volt saját bevallása szerint, hogy megváltozzon. Hiába tűnik nagyon ijesztőnek megjelenésével és ordításaival, az igazi nagy ászoktól legbelül ő is félt, ezt a félelmet sikerült mostanra legyűrnie. És persze az is számított, hogy megváltoztak a céljai. „Évekkel ezelőtt csak pénzt akartam, most már a trófeákat hajtom, és nem gondolok a pénzre. Kezdetekben száz font volt a nevezési díj egy tornára, amihez még hozzájön az utazás és a szállás – 450 fontot kidobtál, és még el sem hagytad a házadat. Így gondolkodsz a játékról. Ezért olyan jó Michael van Gerwen (háromszoros világbajnok, korábbi világelső). A bankszámlája elég jó állapotban van, így nyugodt lehet és dartsozhat. De már nem félek többé tőle. Néhány éve még aggódtam volna, de ma már nem lennék zavarban, ha vele játszanék” – mondta a BBC-nek Price.
