„Volt pár percünk átrendezni az életünket” – Dóri másfél évesen küzdötte le a betegséget (x)

2021. március 17. – 11:18

„Volt pár percünk átrendezni az életünket” – Dóri másfél évesen küzdötte le a betegséget (x)
Fotó: Bátor Tábor Alapítvány

Másolás

Vágólapra másolva

Délelőtt 10-kor tudták meg, miért lett rosszul a kislányuk, délután pedig már jött a sebész, megkezdték a kemoterápiát is. Ennyi időt kaptak Dóri szülei, hogy átszervezzék az életüket. A Rafael család legmosolygósabb tagja még csak hét éves, de már egy szívműtéttel és egy daganatos betegséggel is megküzdött.

„Bejött a főorvos úr, közölte, hogy leukémia. Van pár percünk átszervezni mindent, mert mostantól sokkal több időt fogunk a kórházban tölteni, mint otthon.” Szilvi és Kálmán azt hitte, a Down-szindrómával született Dóri harca a fél éves kislány szívműtétjével lezárult. Alig egy évvel később sokként érte őket az újabb diagnózis, de kétségbeesésre nem volt idejük.

„Az ember mindig hajszol valamit, de amikor megtörténik a tragédia, minden átértékelődik. Tényleg az a probléma, hogy kidurrant az autó kereke, az a fontos, amin reggel mérgelődtem? Nem, az a fontos, hogy a gyerekem egészséges legyen.” Kálmán azonnal telefonált a munkahelyére, hogy másnap már nem megy be. Hónapokig váltották egymást a kórházban: ha Dóri éppen anyás volt, Kálmán cumisüvegekkel ingázott a kórterem és az otthonuk között, ahol nagyfiuk, Zsombi és a két hónapos Anna várta őket. „A pszichológus szerint egy ilyen kihívás vagy megerősíti a családokat, vagy szétszakítja őket. Mi elhatároztuk, hogy össze fogunk tartani. Emlékszem, amikor meghallottuk a betegség nevét, Kálmán első szava az volt: megoldjuk” – meséli Szilvi, aki szerint az újrakezdéshez a Bátor Tábor rengeteg erőt adott nekik.

Forrás: Bátor Tábor Alapítvány

Rafaeléknek az osztályon dolgozó nővér ajánlotta a súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak ingyenes élményterápiás programokat nyújtó alapítványt. Az időközben hatfőssé bővült család többször is visszatért a hatvani csodaország családi turnusaiba. „Ha minden ember csak egy napot eltöltene a Bátor Táborban, sokkal jobb lenne a világ. Olyan figyelmet, törődést kaptunk, ami a hétköznapokból általában hiányzik.” Kálmán szerint nem csak a kikapcsolódás, hanem a sorstársakkal való találkozás is segítséget jelent a hasonló cipőben járó családoknak. „Végre nincsenek tabuk. Teljesen természetesen kezdesz el beszélni a betegségről, a nehézségekről, mert tudod, hogy a másik pontosan érti, ő is átment rajta.”

Dóri közben iskolás nagylány lett, bár most mindannyian otthon vannak, Dóri zongoraleckéi is elmaradnak. „Mindenkinek nehéz ez a helyzet. Szürreális, hogy megint egy pillanat alatt megváltozik az élet, ami tegnap még normális volt, ma már nem az. A szünetnek egy picit örülök, mert féltem Dórit a vírustól. Senki nem tudja, milyen hatással lenne rá. Most sokat játszunk az udvaron, biciklizünk, társasozunk. A gyerekeknek azért hiányzik, hogy újra elmehessünk kirándulni, a Bátor Tábort is szokták emlegetni. Reméljük, hamarosan megint újrakezdhetjük” – bizakodik Szilvi.

A Bátor Táborban évente 2000 érintettnek adnak bátorságot, erőt a gyógyuláshoz. Online is.

Segíts adó 1%-oddal, hogy még több család életét indíthassák újra!

Ez a cikk egy fizetett promóció, úgynevezett PR-cikk, aminek a megrendelője a Bátor Tábor Alapítvány.