Egy ausztrál programban napi 3 óra ingyen áramot kapnak a résztvevők, ebből pedig Magyarország is tanulhatna
Ez itt a Névérték, a Telex gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Egyre több országban jelenik meg ugyanaz az egyszerű felismerés: amikor a nap süt, a szél fúj, és rengeteg megújuló áram termelődik, nem sok értelme van annak, hogy közben a fogyasztók ugyanúgy fizessenek az energiáért, mint amikor szűkös a kínálat. Az olcsó áramot ráadásul nem feltétlenül azok kapják, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, így ideje újragondolni, mit jelenthet a rezsicsökkentés.
A rezsicsökkentésről szóló vita hosszú ideje arról szól, hogyan lehet az emberek villanyszámláját alacsonyan tartani, de keveset beszélünk arról, hogy mikor használjuk az áramot, pedig az energiapiac és az energiarendszer változásával ez egyre fontosabb kérdés.
A napelemek értelemszerűen napközben termelnek a legtöbbet, bizonyos időszakokban emiatt sok villamos energia áll rendelkezésre, miközben a fogyasztás alacsony, máskor viszont, például az esti órákban, megugrik a kereslet, pont akkor, amikor a nap már nem süt. Ilyenkor az energiarendszernek nehezebb dolga van. Ez a háztartások számára is különbséget jelenthet abban, hogy mennyit fizetnek az áramért.
70 óra ingyen áram
Közben már vannak országok, ahol a fenti „egyenlőtlenségre” nem elméleti válaszokat adnak, hanem konkrét programokkal kísérleteznek. Ausztráliában például a kormány bevezette a Solar Sharer Offer nevű szabályozott energiacsomagot, ennek keretében a jogosult háztartások mindennap három órán keresztül ingyen használhatnak bizonyos mennyiségű villamos energiát. Nem kell hozzá saját napelem, a program éppen azt szeretné elérni, hogy több háztartás részesedjen abból az olcsó és bőséges napenergiából, amely a nap közepén rendelkezésre áll.
A háromórás ingyenes időszak Új-Dél-Walesben és Délkelet-Queenslandben 11 és 14 óra között, Dél-Ausztráliában pedig 12 és 15 óra között érvényes. A háztartások naponta legfeljebb 24 kilowattóra ingyenes villamos energiához férhetnek hozzá ebben az időszakban. (Összehasonlításként: ma Magyarországon a kedvezményes áramtarifa éves 2523 kilowattóra mennyiségig, vagyis napi átlagban 7 kilowattóráig jár.) Az ezen felüli fogyasztásért és a napi alapdíjért természetesen továbbra is fizetni kell. A konstrukció mögött egyszerre több cél van: csökkenteni a háztartások számláját, igazságosabban megosztani a bőséges megújuló energia előnyeit és a fogyasztást olyan időszakokra áthelyezni, amikor kevésbé terheli a hálózatot. A programhoz okosmérő kell, a háztartások (bérlők vagy lakástulajdonosok) maguk dönthetnek arról, hogy csatlakoznak-e.
Hasonló irányba indult el Romániában a PPC kísérleti programja. A Zero Active Electricity programban az arra jogosult, okosmérővel rendelkező ügyfelek bizonyos, előre bejelentett időszakokban 0 lej/kilowattóra áron kapják az aktív villamos energiát. A szolgáltató legalább 12 órával korábban jelzi, mikor lesznek ezek az időszakok, a programban részt vevők így előre megtervezhetik, mikor indítják el a mosógépet, mosogatógépet, mikor töltenek elektromos autót vagy mikor használnak más nagyobb fogyasztású berendezést. A résztvevők júniustól szeptemberig havonta körülbelül 70 órányi ingyenes aktív villamos energiát kaphatnak.
Fontos részlet, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden költség eltűnik a villanyszámláról, a fogyasztó továbbra is fizeti a szabályozott adókat és tarifákat, beleértve az áfát is. Az ingyenesség az aktív villamos energiára vonatkozik, a kedvezmény automatikusan, kereskedelmi bónuszként jelenik meg a számlán. Vagyis a modell nem egy általános, mindenkinek járó áramár-csökkentés, hanem az olcsóbb energiához való hozzáférést köti ahhoz az időponthoz, amikor az valóban bőségesen rendelkezésre áll.
Az Egyesült Királyságban ugyanez a gondolat egy másik oldalról jelenik meg. A Demand Flexibility Scheme keretében az energiarendszer működtetője, a NESO arra ösztönözheti a fogyasztókat, hogy akkor használjanak több áramot, amikor a kínálat különösen nagy, a kereslet pedig alacsony. Ennek egyre nagyobb jelentősége van, mert a megújuló energia termelése növekszik. A napsütéses időszakokban például előfordulhat, hogy több villamos energia áll rendelkezésre, mint amennyire éppen szükség van. Ilyenkor a háztartásokat arra lehet ösztönözni, hogy mossanak, mosogassanak vagy töltsék az elektromos autójukat. A jutalom többféle lehet: ingyenes vagy olcsóbb áram, illetve más kedvezmény. A brit tapasztalat rámutat arra, hogy nem mindig az a probléma, hogy nincs elég energia, néha éppen az a probléma, hogy túl sok termelődik egyszerre, a fogyasztás szempontjából rossz időben. A megújuló energia terjedése ezért nemcsak új erőműveket és hálózatokat jelent, hanem azt is, hogy a fogyasztásunkat valamennyire hozzá kell igazítanunk ahhoz, amikor az energia rendelkezésre áll.
Spanyolországban az energiaszegénység elleni küzdelemben egy másik fontos szempont jelent meg: nem elég átmenetileg olcsóbbá tenni az energiát, strukturális megoldásokra van szükség. A spanyol CECU egy olyan szociális tarifa bevezetését javasolja, amely automatikusan, jövedelmi és egyéb szempontok alapján járna a rászorulóknak. A javaslat szerint a tarifa mentesülne az áfa és bizonyos hálózati díjak alól, bármely szolgáltatónál igénybe vehető lenne, az energia ára pedig a szabályozott PVPC tarifához igazodna. A cél az, hogy az energiaszegénység kezelése ne segélyszerű, hanem rendszerszintű megoldás legyen, hiszen a magas energiaárak nem pusztán pénzügyi problémát jelentenek, az energiaszegénység közegészségügyi, jogi és társadalmi igazságossági kérdés is.
A négy példa ugyanabba az irányba mutat
Ausztrália, Románia, Nagy-Britannia és Spanyolország nem ugyanazt a modellt használja, de mindegyikük esetében az a fő szempont, hogy az energiához való hozzáférést és annak árát jobban hozzá lehet igazítani ahhoz, hogy mikor és mennyi villamos energia áll rendelkezésre.
Ez a rezsicsökkentésről szóló magyar vitát is új megvilágításba helyezheti.
Mert miért kellene ugyanannyiba kerülnie annak az áramnak, amelyből egy adott pillanatban bőségesen van, mint annak, amelynek előállítása és rendszerbe illesztése sokkal nagyobb terhet jelent? És miért ne lehetne a háztartásokat arra ösztönözni, hogy akkor fogyasszanak többet, amikor a megújuló energia éppen rendelkezésre áll? Ezzel egyszerre lehetne csökkenteni a háztartások költségeit, jobban kihasználni a megújuló energiát és enyhíteni a hálózatra nehezedő csúcsokat. Ez egészen más logikájú rezsicsökkentés lenne, mint amit eddig megszoktunk, mert nem a kilowattórát próbálnánk mesterségesen olcsóbbá tenni – függetlenül attól, hogy mikor és milyen körülmények között használjuk fel –, hanem azt mondanánk, hogy ha tiszta és bőséges energia áll rendelkezésre, annak előnyeiből a fogyasztók is részesüljenek.
Az energiaválságok idején érthető igény, hogy az állam megvédje a háztartásokat a megfizethetetlen számláktól, de a hosszú távú megoldás nem lehet pusztán az, hogy minden helyzetben ugyanazt az árat próbáljuk fenntartani. A megújuló energia térnyerésével egyre többször lesz olyan időszak, amikor nagyon sok olcsó villamos energia áll rendelkezésre. Ezekben az órákban a fogyasztás növelése nem feltétlenül probléma, sőt a rendszer szempontjából kifejezetten hasznos lehet, de fontos szempont, hogy ki részesül ennek az előnyéből.
