Ez itt a Névérték, a Telex gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Az OECD szeptember 8-án hozta nyilvánosságra a 2025-ös PISA-teszt eredményeit. A PISA (Programme for International Student Assessment) háromévente végzett nemzetközi felmérés, ami a 15–16 éves tanulók matematika, szövegértési és természettudományi készségeit vizsgálja. A PISA 2025 magyar vonatkozású főbb eredményeit már részletesen bemutatta a Telex, az OECD pedig a PISA oldalán foglalta össze a fő nemzetközi fejleményeket. Ez az írás a hosszabb távú magyar trendet a releváns országcsoportokhoz viszonyítva tekinti át, illetve a gazdasági következményeket és a gazdaságpolitikai következtetéseket tárgyalja.
2009-ben megszakadt a hetvenes években megindult felzárkózás
A nemzetközi tanulói teszteken Magyarország teljesítménye az 1970-es és az 1980-as évek közepe között meredeken javult. Az addigi lemaradás gyakorlatilag eltűnt. Az eredmények az 1980-as évek második felétől az 1990-es évek közepéig visszaestek, majd 2009-ig ismét javultak. Azóta viszont az irány egyértelműen lefelé mutat. A magyar teljesítmény 2025-ben már az 1980-as szint alatt van.
A romlás nem csak magyar jelenség. A matematika, a szövegértés és a természettudomány PISA-eredményeinek egyszerű átlaga alapján az OECD-országok teljesítménye 2009 és 2025 között megközelítőleg 25 ponttal csökkent. Magyarországon ugyanebben az időszakban a visszaesés mintegy 30 pont volt. Míg 2009-ben a magyar eredmény az OECD átlaggal volt egy szinten, 2025-re mintegy 5 ponttal az alá került. Magyarország tehát nemcsak egy általános OECD-szintű romlás részese volt, hanem valamelyest tovább csúszott vissza az OECD-átlaghoz képest. A legutóbbi három évben a visszaesés az OECD-ben és Magyarországon is döntően a szövegértésből jött. A nem OECD országokban a romlás kisebb mértékű volt, de ott a kiindulási szint is jóval alacsonyabb volt.
A változás nagyságrendjét segít érzékeltetni, hogy az OECD legújabb becslései szerint a 15 év körüli tanulók eredménye egy tanév alatt átlagosan mintegy 20 PISA ponttal javul. Ezt durva viszonyítási pontként használva az OECD-átlaghoz képest 5 ponttal nagyobb magyar visszaesés így nagyjából három havi tanulási előrehaladásnak felel meg.
Magyarország a fejlettebb OECD-országokhoz és régiós társaihoz viszonyítva
A PISA országrangsora félrevezető lehet, mert sok esetben több ország között csak néhány pont a különbség és az egyes országokra vonatkozó becsléseknek is van statisztikai bizonytalansága. Ehelyett nézzük inkább meg, hogyan áll Magyarország a világ többi országához képest fejlettségi kategóriákra lebontva. Eszerint a következő kép rajzolódik ki:
- Magyarország továbbra is messze a feltörekvő OECD-országok és a nem OECD-országok átlaga felett teljesít.
- A fejlettebb OECD-országok és a kelet-közép-európai OECD-országok átlaga is magasabb a magyarnál. Ugyanakkor ez jelentős különbségeket takar. A dél-európai országok (Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország) átlaga például valamivel Magyarország alatt van. Az északi országok átlaga is nagyjából a magyar szintre kerül, ha Izlandot is beleszámítjuk. Ezzel szemben Japán és Korea messze kiemelkedik az OECD-ből. Az angol nyelvű országok (Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Írország) is kifejezetten erősen teljesítenek.
- Kelet-Közép-Európa is meglehetősen színes képet mutat. Észtország a régió éllovasa (csillagos ötös), Lengyelország is egyértelműen Magyarország előtt jár. Csehország és Litvánia is jobb eredményt ért el. Magyarország szinte pontosan Szlovákia, Szlovénia és Horvátország szintjén helyezkedik el. Lettország valamivel gyengébben teljesít, míg Románia, Szerbia és Bulgária nagyon jelentős lemaradásban vannak.
A mai rossz PISA-eredmények évtizedekre velünk maradnak
A PISA azért különösen fontos, mert a ma 15–16 éves korosztályok néhány éven belül belépnek a munkaerőpiacra, majd évtizedeken keresztül a munkaképes korú népesség részét alkotják. Az általuk megszerzett készségek ezért hosszú időn át befolyásolják a gazdaság humántőke-állományát. Ez a folyamat lassú, ezért a ma gyengébben teljesítő kohorszok hatása akár négy–öt évtizeden keresztül is érzékelhető lesz.
A PISA természetesen nem mér mindent, ami a munkaerőpiacon fontos. Nem ragadja meg például a szociális és más nem kognitív készségeket, a továbbtanulás során megszerzett tudást vagy a munkavégzés közben felhalmozott tapasztalatot. A szövegértés, a matematikai készségek és a problémamegoldás ugyanakkor olyan alapvető képességek, amelyek a legtöbb munkakörben közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a teljesítményt.
Az OECD becslései alapján egy tartós, 30 PISA pontos visszaesés nagyjából 4–5 százalékkal alacsonyabb hosszú távú termelékenységi szintet jelenthet, ha a gyengébb eredmények egymást követő kohorszokat érintenek és idővel teljesen beépülnek a munkaképes korú népességbe. A 2009 óta romló PISA-eredmények hatása már fokozatosan megjelenik a munkaerőpiacon, de a teljes gazdasági hatás még évtizedeken keresztül csordogál bele a magyar gazdaságba. Éves növekedési veszteségként ez nem drámai, konzervatív becsléssel nagyságrendileg néhány tized százalékpont, de évtizedeken keresztül velünk maradhat. Ha sikerül megfordítani a tendenciát, a veszteség mérsékelhető. Egy erőteljes oktatási reform pedig hosszabb távon érdemben gyorsíthatja a termelékenység növekedését.
Az OECD felmérésében több lehetséges magyarázat is felmerül. Iskolán kívüli digitális eszközhasználat, mesterséges intelligencia, a szülői és tanári támogatás hiánya. Az adatok nem alkalmasak az ok-okozati összefüggések kimutatására. A digitális tényezők például szerepet játszhatnak, de Magyarország nem tűnik kiugró felhasználónak, a mesterséges intelligencia pedig nem magyarázhat egy jóval korábban kezdődő folyamatot. A mobiltelefonok iskolai használatának 2024 szeptemberében bevezetett korlátozása jó ötlet, ha a telefonhasználat rontja a koncentrációt és kiszorítja a tanulást, de a reform hatását később adatokon kellene majd értékelni.
A családi háttér meghatározza a tanulási eredményeket
A magyar oktatási rendszerben három olyan strukturális probléma rajzolódik ki, amely különösen fontos lehet a gyenge PISA-eredmények szempontjából. Az egyik az, hogy az oktatási teljesítmény erősen függ a családi, társadalmi háttértől. A 2025-ös PISA-ban a társadalmi-gazdasági szempontból legkedvezőbb helyzetű magyar diákok természettudományból 103 ponttal teljesítettek jobban, mint a leghátrányosabb negyedbe tartozók, szemben a 85 pontos OECD-átlaggal. A természettudományos teljesítménykülönbségek varianciájának több mint fele az iskolák közötti eltérésekhez kötődik. Finnországban és Norvégiában ez az arány 10 százalék, míg Észtországban 20 százalék alatt volt. A magyar tanulók negyede nem érte el a PISA alapvető, 2-es készségszintjét 2025-ben. Észtországban ez az érték 10 százalék körül volt. Romániában a diákok majdnem fele ebbe a kategóriába esett.
Ez azt is jelenti, hogy jelentős tartalékok vannak az alulteljesítő tanulók eredményeinek javításában.
A PISA eredményeket emelheti, ha kevesebb gyerek marad nagyon alacsony készségszinten, és az iskola jobban képes ellensúlyozni a családi háttérből hozott hátrányokat. De Norvégia esete azt is megmutatja, hogy egy viszonylag egalitárius iskolarendszer is tud átlagosan rosszul teljesíteni. A cél tehát nem csupán a különbségek csökkentése, hanem a rosszul teljesítő diákok felzárkóztatása.
A nemzetközi tapasztalatok segíthetnek az iskolai egyenlőtlenségek visszaszorításában
A kérdés az, milyen reformok javíthatják a hátrányosabb helyzetű tanulók eredményeit. Ilyen lehet a korai szelekció csökkentése, a közös általános képzés meghosszabbítása, a tanítás minőségének javítása, valamint a jobb tanárok és más oktatási erőforrások célzottabb irányítása a hátrányos helyzetű iskolák felé. Magyarországnak érdemes lenne szisztematikusan megvizsgálnia azokat az országokat és reformokat, amelyeknek sikerült csökkenteniük a családi háttér és az oktatási eredmények közötti kapcsolatot.
Több biztató nemzetközi tapasztalat is van. Norvégiában a jó minőségű és széles körben hozzáférhető bölcsődei és óvodai ellátás bővítése különösen a hátrányosabb helyzetű gyermekek későbbi eredményeit javította. Lengyelország és Finnország tapasztalatai azt mutatják, hogy a tanulók túl korai szétválasztásának elkerülése és az általános képzés meghosszabbítása javíthatja a gyengébben teljesítők eredményeit. Észtországban a késői szelekció, az erős óvodai rendszer és a tanárképzés szelektivitása függhet össze a jobb eredményekkel.
A kiemelkedően teljesítők alacsony aránya is probléma. Természettudományból a legmagasabb, 5-ös és 6-os készségszinten teljesítő magyar tanulók aránya 2025-ben 5 százalék volt. Ezzel szemben az OECD-átlag 7 százalék, az észt és finn értékek pedig 10 százalék felettiek. Ez az innovációvezérelt növekedés szempontjából különösen fontos, mert a későbbi kutatók, mérnökök és más magas képzettségű szakemberek utánpótlása nagyrészt ebből a felső teljesítményi csoportból kerül ki.
A tanári pálya vonzereje alacsony
A harmadik strukturális probléma a tanári pálya vonzereje. Varga Júlia elemzése jól mutatja be a tanári pálya kettős kontraszelekcióját. A felsőfokú tanító- és tanárképzésben nagyobb valószínűséggel vehetnek részt azok a diákok, akik nem tudnak más egyetemi képzésre bekerülni. A diploma megszerzése után pedig a frissdiplomás tanítók és tanárok egy része máshol jobb kereseti lehetőséget találva nem marad a tanári pályán. Ez a szelekció a pályára kerülők összetételét jelentősen ronthatja.
Ebből a szempontból a 2024-ben megkezdett jelentős pedagógusbér-emelés fontos pozitív változás. A relatív bérhelyzet fordulatát jól érzékelteti, hogy a nem modellváltó egyetemeken egy PhD-val rendelkező egyetemi adjunktus bére jóval az általános- és középiskolai tanárok alatt van (lásd például itt). A bérek emelése szükséges feltétele annak, hogy a tanári pálya ismét vonzóbb legyen a jól teljesítő fiatalok számára. De ennek az eredménye is csak fokozatosan lesz látható, hiszen évek kellenek ahhoz, hogy megváltozzon a jelentkezők összetétele, végigmenjenek a képzésen és megjelenjenek az iskolákban. De az egyetemi oktatók fizetésének rendezése is szükséges ahhoz, hogy jó legyen a tanárképzés.
Az iskolai reform túl lassú ahhoz, hogy csak erre várjunk. Még egy sikeres oktatási reform esetén is évtizedekbe telik, mire a jobban képzett fiatalok fokozatosan lecserélik a jelenlegi munkaképes korú népességet. Ezért a felnőttképzés az egyik leggyorsabban mozgósítható növekedési tartalék lehet, de ehhez a jelenleginél szélesebb körű és jobban célzott képzési rendszerre van szükség, ahogy azt a HVG-ben nemrég megjelent Scharle Ágotával közösen írt cikkünkben fejtettük ki részletesebben.
A munkavállalók és munkahelyek jobb párosítása
Van azonban egy harmadik csatorna is, amely talán még ennél is gyorsabban aktiválható: a már rendelkezésre álló humántőke jobb felhasználása. Az OECD 2023-as PIAAC felnőttkészség-felmérése alapján Magyarországon a munkavállalók készségei viszonylag gyengén illeszkednek a munkahelyek követelményeihez. A 4. sz. ábra jól mutatja, hogy Magyarországon a munkaerőpiaci készségilleszkedés az OECD-átlag alatt marad.
A termékpiaci verseny mértéke és az ezt meghatározó szabályozási környezet (Product Market Regulation), a munkavállalók cégek közötti mozgását befolyásoló munkajogi szabályok (EPL), valamint a fizetésképtelenségi és csődeljárások mind meghatározhatják, hogy a munkaerő milyen könnyen áramlik a kevésbé termelékeny vállalatoktól a termelékenyebbek felé. Ahogy ezt korábban itt elemeztük, Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben több területen gyengült a versenynyomás, ami fékezhette ezt az átrendeződést és hozzájárulhatott ahhoz, hogy a meglévő készségek ne mindig ott hasznosuljanak, ahol a legnagyobb termelékenységi hozamot érnék el.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak az a kérdés, milyen képességekkel rendelkeznek a munkavállalók, hanem az is, hogy ezek a képességek megfelelő munkakörökben és megfelelő vállalatoknál hasznosulnak-e. A meglévő készségek jobb hazai hasznosítása mellett fontos a képzett munkaerő itthon tartása és a külföldre távozottak visszatérését segítő feltételek megteremtése is.
Háromszintű megoldásra van szükség
Átfogó iskolai reformra van szükség, amely megfordítja a tanulói teljesítmény hosszú távú romlását és csökkenti a családi háttér meghatározó szerepét. Ennek teljes hatása azonban csak évtizedek alatt jelenik meg. Ezért ezzel párhuzamosan fejleszteni kell a már munkában lévők készségeit a felnőttképzésen keresztül és javítani kell a meglévő humántőke munkaerőpiaci allokációját. A jobb iskola a jövő munkaerejét javítja, a jobb felnőttképzés és a jobb munkaerőpiaci illeszkedést pedig azt segíti, hogy ne kelljen évtizedeket várni a termelékenységi nyereségekre.
A fenti összefoglaló és értelmezés a szerzőé, nem feltétlenül tükrözi az OECD hivatalos álláspontját.
