Kanada végleg megelégelte az amerikai energiafüggőséget
A Kanada és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi mérleg értelmezése már önmagában is tanulságos. Ha csak az árukereskedelmet nézzük, az Egyesült Államoknak 2024-ben 62 milliárd dolláros deficitje volt Kanadával szemben. De ha a szolgáltatásokat is beleszámítjuk, a különbség mérséklődik, és ha az energiahordozókat kivesszük az áruforgalomból, a mérleg már az USA javára fordul, 63 milliárd dolláros többlettel.
Ez jól mutatja, hogy a két gazdaság kapcsolatának kulcsa az energia. Kanada olaj- és gázexportja döntő részben az amerikai piacra irányul, ami hosszú időn át kényelmes, de egyben kiszolgáltatott helyzetet is jelentett.
Mark Carney kormányának egyik deklarált célja éppen ezért az energiaexport földrajzi diverzifikációja, vagyis az amerikai függőség lazítása.
Ennek a stratégiának az egyik legfontosabb eleme a Trans Mountain (TMX) csővezeték, amely 2024 májusában indult el, és a Brit Kolumbiával szomszédos Albertából a csendes-óceáni kikötők felé nyit új exportútvonalat. A projekt ugyan messze nem oldja meg Kanada függőségét az amerikai piactól, de egyértelműen jelzi az irányt: Ottawa hosszabb távon több vevőre és nagyobb alkupozícióra törekszik az energiapacon.
A kanadai Western Canadian Select (WCS) olajjal általában 10–20 dolláros diszkonton kereskednek az amerikai WTI-hez (West Texas Intermediate-hez) képest, bár a múltban ennél jóval nagyobb kilengések is előfordultak. Az alacsonyabb ár egyik oka a minőség: a WCS nehezebb típusú olaj, amelynek feldolgozása drágább, így a finomítók alacsonyabb árat hajlandók fizetni érte. A WCS tartós diszkontját azonban egy másik tényező is magyarázza, ez pedig Kanada exportfüggőségéből adódik. Ha egy exportőrnek csak egy domináns vevője van, az korlátozza az alkuerejét.
Alberta Kanada olajtermelésének több mint 84 százalékát adja, napi mintegy 4 millió hordóval. Ha a TMX vezeték teljes kapacitáson működne (jelenleg körülbelül 87 százalékon áll), a kitermelés nagyjából ötödét lehetne az amerikai piac megkerülésével értékesíteni. Ez önmagában nem elég ahhoz, hogy Kanada teljesen függetlenné váljon az amerikai piactól, de a hatása érzékelhető, a WCS–WTI spread a vezeték indulása óta csökkent.
A TMX azonban inkább csak az első lépés, egyre több fejlesztési terv jelenik meg. A Canada Energy Regulator szerint a TMX további bővítését is vizsgálják. Az első lépcső akár 10 százalékos kapacitásnövekedést hozhat már 2027 elejére, míg egy második fejlesztési szakaszban a teljes kapacitás napi 1,25 millió hordóra emelkedhet. Az ilyen projektek megvalósítása évekig tarthat, de a tőkepiac jellemzően már korábban árazza őket.
Albertai választás
A kanadai befektetési történetnek van egy alacsony valószínűségű, de potenciálisan földrengésszerű következményekkel járó kockázata is. Albertában, részben amerikai politikai támogatás mellett, napirendre került egy függetlenedési kezdeményezés. Ha ez sikerrel járna, Kanada elveszíthetné leggazdagabb tartományát.
2026. október 19-én Albertában több kérdésben általános népszavazási napot tartanak. A függetlenség kérdése egyelőre nincs a napirenden: ehhez a választásra jogosultak 10 százalékának érvényes aláírására lenne szükség. Az, hogy ez összegyűlik-e, májusban derülhet ki.
Egy nyári Bloomberg-cikk az Angus Reid Institute felmérésére hivatkozva azt írta, hogy a válaszadók 52 százaléka szeretné, ha a tartomány Kanada része maradna, míg 19 százalék biztosan a függetlenséget támogatná. További 17 százalék inkább a kiválás felé hajlik, míg 8 százalék inkább a maradás felé, de bizonytalan. A számok alapján a kiválás nem tűnik valószínűnek, ugyanakkor az már önmagában is figyelemre méltó, hogy a kérdés egyáltalán felmerülhet a népszavazás témái között.
A kanadai politikai térképet nézve három tartományban dominálnak a konzervatívok: Manitobában, Saskatchewanban és Albertában. Fontos azonban, hogy a kanadai konzervativizmus nem azonos az amerikai republikánus politikával. Egy 2022-es Environics Institute-felmérés szerint Albertában például a válaszadók 70 százaléka támogatja az abortuszhoz való jogot, miközben 44 százalék ellenzi a fegyvertartás liberalizálását. Amerikai viszonylatban Alberta politikai attitűdje inkább Kaliforniához áll közelebb, mint Texashoz.
Amerikai elfordulás
A nyáron sokat lehetett olvasni arról, hogy a kanadaiak miként bojkottálják az amerikai termékeket, hogyan rejtették el őket az alsó polcokon, miközben a hazai termékek saját nagy juharleveles címkével a legjobb helyekre kerültek. A Bank of Canada felmérése szerint a kanadaiak 63 százaléka fogyasztási kosarában tudatosan csökkenti az amerikai termékek arányát. A többség még akkor is a kanadai terméket részesíti előnyben, ha az 10 százalékkal drágább az amerikainál. Megnövekedett azoknak a száma is, akik a nyaralásukat országon belül tervezik, a válaszadók harmada mondta, 55 százalék pedig nem hajlandó az USA-ban nyaralni.
A pénzügyi kapcsolatok ugyanakkor továbbra is szorosak. A nyolc legnagyobb kanadai nyugdíjalap több mint 4000 milliárd dollárnyi vagyont kezel, amelynek több mint fele amerikai befektetésekben van. Ez nem a lokálpatriotizmus hiányát jelzi, hanem inkább azt, hogy a kanadai piacon nincs elegendő méretű és likvid eszköz, amely ekkora tőkét fel tudna szívni.
Az amerikai piac mélyebb, sokszínűbb, és a két ország közötti stabil viszony sokáig nem indokolta az elfordulást. Érdemes azonban figyelni, hogy az elkövetkező években megjelennek-e új kanadai befektetési lehetőségek, például tőzsdei bevezetések, állami vállalatok privatizációja vagy nagy infrastruktúra-projektek, amelyek növelhetik a hazai eszközök arányát a nyugdíjalapok portfóliójában.
Legutóbb írtuk, hogy Mark Carney legnagyobb eredménye az lehet, hogy 150 év után leépítik a kanadai államok egymás közti kereskedelmi korlátozásait. Ez a kanadai GDP 7–8 százalékos növekedését eredményezheti középtávon. Erre jó proxy a bankszektor, ami a kanadai index 37 százalékát teszi ki. A most tárgyalt energiapolitikai fordulat lehet a másik fontos történet, amely az indexben 18 százalékos súlyú energiacégeknek kedvezhet.
A változások talán leginkább a kanadai dollár árfolyamában jelenhetnek meg, amit mindkét folyamat támogathat. Ezért érdemes szorosan figyelni, különösen, ha az albertai referendum körüli politikai feszültség erősödik.
