A magyar filmipar globális pozícióját veszélyezteti hosszú távon, ha a kormány a külföldi filmeken spórol
Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
2024 októberében jó hírrel jelentkezett Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos Los Angelesből: 2030-ig biztosítottá vált a 30 százalékos adókedvezmény a Magyarországon forgató filmes produkciók számára. A hosszú távú elköteleződés azonban már 2025 nyarán elkezdett repedezni. Bár a támogatásokra meghatározott keretösszeget megemelték (81 milliárd forintra), egyúttal korlátozták a regisztrálható alkotások összesített gyártási költését (407 milliárd forintban), amely vélhetően már a júniusi kormányrendelet kihirdetésekor betelt. A bizonytalanságot tovább fokozta, hogy a felső határt a kormányzat 2026-ra is fenntartotta, sőt csökkentette mind a befogadható produkciók költségvetési keretét (az első félévben legfeljebb 140 milliárd forint), mind a támogatás maximális összegét (70 milliárd forint).
Így annak ellenére, hogy a 30 százalékos adókedvezmény jogilag továbbra is érvényben van, a jogalkotó adminisztratív eszközökkel próbálja lassítani az állami támogatások igénylését. A filmipari döntések azonban nem elsősorban jogszabályi ígéretekre, hanem kiszámítható ütemezésre, előfinanszírozhatóságra és tervezhető kifizetésekre épülnek.
Egy nagy költségvetésű produkció esetében már önmagában a bizonytalanság – hogy a támogatás mikor és milyen feltételekkel válik elérhetővé – elegendő lehet ahhoz, hogy alternatív forgatási helyszínek kerüljenek napirendre.
A 2004-ben bevezetett filmtámogatási rendszer, valamint annak a 2010-es években végrehajtott finomhangolása kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar filmipar felkerüljön a nemzetközi térképre. Mára Budapest Európa második legnagyobb filmes bázisává vált, ahol az elmúlt években olyan szuperprodukciók adták egymásnak a kilincset, mint a Szárnyas fejvadász 2049, a Dűne vagy az Alien: Romulus. Ennek hatására a magyar filmipar szerkezete gyökeresen átalakult: 2012 és 2024 között az ágazat mérete csaknem megtízszereződött, növekedésének motorjai pedig döntően a külföldi produkciók voltak. Ma már a filmgyártási költések több mint 90 százaléka hozzájuk köthető, ennek köszönhetően a magyar filmipar ma sokkal inkább hasonlít egy nemzetközileg integrált üzleti szolgáltatásra, mint klasszikus kulturális ágazatra. A külföldi produkciók így közvetlenül több ezer hazai filmes szakembernek adnak munkát, ugyanakkor jelentős kitettséget is jelentenek a döntően hollywoodi stúdiók felé.
Ez a sérülékenység 2023-ban vált kézzelfoghatóvá, amikor – nagyrészt az amerikai író- és színészsztrájknak köszönhetően – mintegy felére zuhantak az iparági költések. Bár a filmipar GDP-hozzájárulása önmagában nem kiemelkedő, a visszaesés így is mintegy 0,33 százalékponttal járult hozzá az ország gazdasági teljesítményének csökkenéséhez. Mindez ráadásul nem tartalmazza azokat a járulékos hatásokat, amelyek a külföldi produkciók révén a hazai szolgáltató szektorban – a szálláshelyeken, vendéglátásban és egyéb kapcsolódó ágazatokban – jelentkeznek.
Belátható, hogy a támogatási rendszer akadozása hasonló negatív hatásokkal járhat. Mivel egy-egy produkció csupán néhány hónapig tartózkodik az adott országban, a külföldi döntéshozók lényegesen sűrűbben mérlegelik az alternatív forgatási helyszíneket, különösképp a termelővállalatok telephelyválasztásához képest. Ez fokozza a versenyt az országok között, és arra ösztönzi az ágazati szereplőket, hogy folyamatosan fenntartsák a külföldi produkciók bizalmát és elégedettségét. Intő példa lehet Románia esete, ahol a támogatások kifizetése évekre elakadt, és ezzel megrendült a filmgyártók bizalma az ország iránt; az elveszett reputációt pedig hosszú időbe telhet visszaépíteni.
Nem véletlenül merült fel, hogy a korlátozások hatására a külföldi produkciók a környező országokba vihetik a forgatásokat. Közép-Kelet-Európa önmagában is jelentős filmes hub: számos ország kínál adókedvezményeket, rendelkezik stúdiókkal és képzett szakembergárdával, ráadásul az ár- és bérszínvonal sok esetben kedvezőbb a nyugat-európai átlagnál.
Annak megítéléséhez, hogy a produkciók elvándorlása mennyire reális opció, először Magyarország és környező országok filmiparának nemzetközi megítélését mértük fel. Ehhez a 2012 és 2024 között itt forgatott hollywoodi filmek értékelésének három dimenzióját vettük alapul: nézői elégedettség (IMDb pontszám), kritikusi vélemények (Metascore) és a szakmai elismerések, díjak száma. Az ebből képzett index alapján elmondható, hogy Magyarország kiemelkedik a mezőnyből, amiben nagy szerepe van annak, hogy kiemelkedően sok díjjal ismerik el az itt forgatott filmeket: a gyűjtött 925 elismerés másfélszer annyi, mint amit a többi vizsgált ország összesen gyűjtött, ráadásul ebből 17 Oscar, amiből kettőt magyar szakemberek vehettek át külföldi filmben nyújtott teljesítményükért (Dűne – Sipos Zsuzsanna; Szegény párák – Mihalek Zsuzsanna).
A lenti ábrán ezt vetettük össze az egyes országok uniós átlaghoz viszonyított relatív ár- és bérszínvonalával, illetve az adókedvezményekkel elérhető árszinttel (az ábrán zárójelben szerepel az adókedvezmény jelenlegi mértéke). Az alsó szegmens országai (Románia, Bulgária, Szerbia) különösen olcsó szolgáltatásokat tudnak nyújtani, itt elsősorban B kategóriás (pl. horror- és akciófilmek) készülnek. A felső szegmens országai (Magyarország, Csehország, Lengyelország) magasabban pozicionáltak, itt sokszor forgatnak nagy költségvetésű szuperprodukciókat A listás színészekkel. Azonban mindkét szegmensben jelentős az árverseny: egyedül egyik ország sem engedheti meg magának az adókedvezmények elengedését, mert jelentős hátrányba kerülne a költségek terén.
A közvetlen versenytársak akkor lennének képesek érdemben átvenni Magyarország régiós vezető szerepét, ha egyszerre rendelkeznének megfelelő infrastruktúrával, tapasztalt szakembergárdával és nagy költségvetésű produkciók lebonyolításában szerzett tapasztalattal. Magyarország azonban mindhárom dimenzióban kiemelkedik. Önmagában majdnem akkora stúdiókapacitással rendelkezik, mint a környező országok összesen, miközben a szakembergárdát tekintve (akik az elmúlt 4 évben dolgoztak amerikai produkción) csak Csehország és Bulgária képes érdemben lépést tartani, ráadásul utóbbi viszonylag kevés tapasztalattal bír a szuperprodukciók terén és jóval alacsonyabb a nemzetközi reputációja is.
Rövid távon ezért nem várható, hogy a külföldi produkciók költései drasztikusan visszaessenek Magyarországon, ami elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt húsz évben olyan mértékben fejlődött a magyar filmipar, amellyel jelenleg más régiós ország nem tud teljes körűen versenyezni Ez pedig viszonylag magas polcra helyezte a magyar filmipart a globális versenyben. A fenti ábrák azt is jól szemléltetik, hogy a magyar filmipar versenyképessége ma már nem pusztán az alacsony költségeken alapul. Ez azonban nem állandó állapot, hanem egy komplex ökoszisztéma folyamatosan teljesítményének eredménye, amelynek az adókedvezményi rendszer továbbra is fontos eleme. Ezért bárminemű változtatás nem csupán költségvetési, hanem iparpolitikai kérdés is egyben. Ugyanis, ha ez a pillér megbillen, a felhalmozott tudás és a nemzetközi megítélés jóval gyorsabban erodálódhat, mint ahogyan korábban felépültek. A cseh filmipar – ami a 2000-es évekig dominálta a régió filmiparát – példája jól mutatja, hogy a vezető pozíció hosszútávon el is veszíthető, ha a versenytársak célzott fejlesztésekkel zárkóznak fel.
Mindez azért bír különös jelentőséggel, mert a külföldi produkciók gazdasági hatása messze túlmutat a közvetlen gyártási költéseken és foglalkoztatáson. A termelőszektorhoz képest itt kiemelkedően magas a hozzáadott érték, ráadásul a külföldi stábtagok üzleti célú turistaként igénybe veszik a helyi szolgáltatásokat és szálláshelyeket, ami jelentős multiplikátorhatást generál a helyi gazdaságban; így összességében a kapcsolódó adóbevételek akár a támogatási összeget is meghaladhatják. Emellett a hazai szakemberek élvonalbeli tudáshoz, tapasztalathoz és nemzetközi láthatósághoz jutnak, ami hosszabb távon a magyar film- és tartalomgyártás minőségére is visszahat. Ez pedig jelentős különbség más iparágokhoz képest, ahol a külföldi szereplők szinte teljes izolációban működnek.
