2020 óta sokat rontott a kormány az amúgy versenyképes magyar adórendszeren
2024. július 15. – 05:01
Egy ország adórendszerének megítélésekor a stabilitás és a kiszámíthatóság elsődleges szempontnak számít. Évek óta ezzel megy szembe a magyar kormány, amikor visszamenőleges hatállyal alkot adójogszabályokat, adótörvények helyett rendeleti szinten szabályoz vagy amikor a költségvetési hiány kezelésére szektorspecifikus különadók sorát veti ki, mint amilyen a nemrég bejelentett védelmi hozzájárulás. A felsoroltakon kívül súlyos bizalomromboló hatása van annak is, amikor az ideiglenesen bevezetett adónemek a korábbi ígéretekkel szemben mégsem tűnnek el a rendszerből. Többek között erre hívja fel a figyelmet az Amerikai Kereskedelmi Kamara nemrég publikált gazdasági javaslatcsomagjában.
A magyar adórendszer 2010 óta íródó története a fejlődés szempontjából alapvetően két, egymásnak ellentmondó fejezetre osztható. Míg a 2020-ig terjedő időszakot elsősorban a koherencia erősítésével, az adózói bázis szélesítésével és a digitalizációval lehet jellemezni, addig az elmúlt évek inkább a perspektíva hiányáról, a kapkodásról és a kiszámíthatatlanságról szóltak.
A magyar adórendszer 10 jó éve
A 2010 utáni magyar gazdaságpolitika egyik fő törekvése az volt, hogy az adóbevételek súlypontját a közvetlen adókról fokozatosan a közvetett jellegű, fogyasztást terhelő adókra helyezze át, mert azok kevésbé fogják vissza a gazdasági növekedést. Ezt a célt szolgálta többek között az általános forgalmi adó mértékének 2 százalékos emelése 2012-ben (az addigi 25-ről 27-re). Az így realizált többlet adóbevétel elegendő költségvetési mozgásteret biztosított a munkát és a jövedelmeket terhelő adóterhek mérséklésére, valamint a társasági adó csökkentésére.
A súlypontáthelyezéssel párhuzamosan a korábbiakhoz képest nagyobb sebességi fokozatra kapcsolt az adórendszer modernizálása és digitalizációja is. Online pénztárgépek, EKAER-rendszer, online számlaadat szolgáltatás – néhány kiemelt fejlesztés az elmúlt bő egy évtizedből, amelyek jól érzékeltetik ennek a munkának a dimenzióit. Ezeknek a valós idejű adatgyűjtést megvalósító rendszereknek és eszközöknek a segítségével jelentősen javult az adóhatósági ellenőrzések pontossága. A fejlesztések emellett lehetővé tették az adóhivatali szolgáltatások színvonalának emelését és a segítő adóhatóság koncepciójának megvalósítását is.
Vitathatatlan, hogy nagyrészt a felsoroltaknak köszönhetően a magyar adórendszer az előző évtized végére versenyképesebbé és hatékonyabbá vált. A gazdaság fehéredett, megindult az adónemek számának csökkenése, szélesebbé vált az adózói bázis, és annak ellenére nőttek meredeken az adóbevételek, hogy az adóelvonás összesített szintje mérséklődött.
2020 óta inkább csak futunk az események után
2020-tól, a Covid-járvány okozta gazdasági válság kirobbanása után egyfajta paradigmaváltásnak lehettünk tanúi. Új folyamatok indultak el és a gazdaság irányítói többször is visszatértek a korábban alkalmazott rossz gyakorlatokhoz, aminek következtében a magyar adórendszer elveszítette semlegességét, szabályozása hektikussá vált és letért addigi fejlődési pályájáról.
Az egyik legnagyobb problémát a világos koncepció és a perspektíva hiánya okozza. Az adójogszabályok gyakran ellentmondásosak, éven belül akár többször is változnak és sok esetben inkább politikai, mint gazdasági célokat szolgálnak. Adótanácsadói szempontból az utóbbi évek tapasztalata az, hogy futunk az események után, és a világgazdasági folyamatok okozta kihívásokra szinte kizárólag rövid távú intézkedésekkel reagálunk.
A bürokrácia diszkrét bája
A magyar adórendszer jelenlegi állapotában túlzottan bonyolult és bürokratikus, és ez mind az állam, mind a vállalatok oldaláról hatékonyság-csökkenést eredményez.
Talán a leginkább szembetűnő a visszalépés e tekintetben a 2020 előtti időszakhoz képest, hogy korábban egyértelmű törekvés volt az adónemek számának csökkentése összevonás, a szabályok összehangolása vagy egyes adónemek teljes megszüntetése révén. 2020-tól kezdve azonban ez a trend (is) megfordult, így jelenleg több mint 60 különböző adót és járulékot tartunk számon Magyarországon, ami rekordnak számít.
A 2024 januárjában hatályos adónemek között ráadásul 14 olyan szerepel, amelyet az elmúlt két évben vezettek be, köztük pl. a biztosítási pótadót, a kiskereskedelmi pótadót, a gyógyszergyártók különadóját vagy a távközlési pótadót. Ezen felül érdemes idevenni az olyan adójellegű kötelezettségeket is, mint a 2023-ban bevezetett gyártói felelősségi rendszer (EPR) keretében fizetett díjakat és a karbonvámot (CBAM), amelyek szintén bonyolító tényezőnek számítanak és amelyek a fent említett számban nincsenek is benne.
Az adónemek számának csökkentése vonzóbb befektetési környezetet eredményezhet, emellett egy általános adótechnikai revízió alkalmat teremthet más bürokráciacsökkentő intézkedésekre is. Az egyszerűsítést már csak abból a szempontból is érdemes lenne megfontolni, mert
a költségvetés adóbevételeinek 91 százaléka mindössze 7 adónemből származik.
Ez így messze nem optimális, hiszen miért tartunk fenn több mint 50 további adónemet, ha ezek csak az állami bevételek 9 százalékát adják? Ezen felül számtalan olyan adónemünk van, amelyek fenntartása (apparátus, állami és ügyféloldali adminisztráció) messze többe kerül, mint amennyi bevételt hoznak.
A különadó rossz
Bár a különadók kivetésének gyakorlata nem új keletű, a költségvetési hiány pótlására a magyar kormány az elmúlt években rendszeresen és fokozódó mértékben nyúlt ehhez az eszközhöz. A szükséges államháztartási bevételeket a legkönnyebben és leggyorsabban valóban ezen a módon lehet beszedni, ez azonban hosszú távon az adórendszer kiszámíthatatlanságát és instabilitását okozza.
A különadók ezen felül diszruptívan hathatnak akár teljes gazdasági szektorokra, csökkenthetik a termelékenységet, eltántoríthatnak a fejlesztésektől és az újra-beruházásoktól, valamint negatív szempontként szerepelnek az új befektetők kockázatelemzéseiben is. Bizonyos iparágak, mint például az energiaszektor, a távközlés vagy a gyógyszeripar intenzív, tendenciózus megadóztatása versenyjogi aggályokat is felvet, rontja az adórendszer versenyképességét és semlegességét, emellett elriasztja a külföldi működőtőkét és csökkenti az iparágon belüli versenyt. A folyamat végső soron a magyar fogyasztók számára kedvezőtlen ár-érték arányon elérhető termékekhez és szolgáltatásokhoz vezethet.
Július 8-a óta a védelmi hozzájárulás is a különadó új szinonimájának számít. Gulyás Gergely aznap jelentette be, hogy ezen a néven plusz adóterhet kell fizetnie minden olyan multinak, beleértve a bankokat és az energiaszektor vállalatait, amelyek az orosz-ukrán háború kitörése óta extraprofitra tettek szert. A kormány az intézkedéstől 400 milliárd forint bevételt vár 2024-ben, ugyanakkor a költségvetés általános (rossz) helyzetét ez aligha fogja helyreállítani, míg hosszútávú káros hatásai nemzetgazdasági szinten ennél jóval többe kerülhetnek majd.
Jogalkotási problémák
A magyar adórendszer értékelésekor súlyos problémának és komoly kockázati tényezőnek számít a visszamenőleges hatályú jogalkotás, amelyet a különadók kivetésénél a kormány gyakran alkalmaz, amikor egy megelőző adóév meghatározott sarokszámához vagy adóalapjához köt egy tárgyévi adókötelezettséget. Ezeket az adóterheket jellemzően év közben, váratlanul vetik ki, ami lehetetlenné teszi a profitábilis gazdálkodást, az üzleti tervezést és általános bizonytalanságot okoz.
A jelenleg hatályos adórendszer másik nagy jogalkotási problémája, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozással egy sor fontos adózási kérdést immár rendeleti úton, különösebb előkészítés és felkészítési idő nélkül vezetnek be vagy éppen módosítanak. Ezek a lépések önmagukban is rendkívüli módon rombolóan hatnak egy adórendszer általános megítélése szempontjából, ezáltal erodálva az ország és azon belül a jogalkotó hitelességét, de ami a legrosszabb, hogy nincs olyan felvázolt időhorizont, hogy ez a bizonytalanság meddig marad fenn, így általánossá válik a bizalmatlanság a kormány akár jószándékú lépéseivel szemben is.
Vissza kell találni a korábbi fejlődési pályára
Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham Hungary) 2016 óta minden évben jelentkezik egy átfogó gazdasági javaslatcsomaggal („Együttműködés egy fenntartható és versenyképes Magyarországért” címmel), hogy bemutassa azokat a szempontokat, amelyek mentén a piaci szereplők és a potenciális befektetők értékelik Magyarország gazdasági, adózási és társadalmi működését. A szervezet egyik célja ezzel, hogy szakmai párbeszédet kezdeményezzen és tartson fenn a releváns döntéshozókkal az ország versenyképessége érdekében.
Fontos hangsúlyozni, hogy a legfrissebb javaslatcsomag adózási fejezetében megfogalmazott kritikák ellenére szerkezetét és alapkoncepcióját tekintve a magyar adórendszer alapvetően még mindig versenyképesnek és hatékonynak számít. Ugyanakkor látni kell, hogy a felsorolt intézkedések és rossz adózási gyakorlatok elsősorban pont azokat a belföldi és külföldi befektetőket bizonytalanítják el, illetve érintik hátrányosan, amelyek/akik a legnagyobb befolyással vannak a magyar gazdaság hosszú távú fejlődésére.
