Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Szerdai, az amerikai Kongresszusból származó hírek szerint hamarosan olyan új eszközöket kaphatnak az ukrán fegyveres erők, amelyek esélyt jelenthetnek a városok elleni gyilkos orosz tüzérségi támadások megnehezítésére. Két kisméretű, hátizsákban hordozható, egyszer használatos csapásmérő drónról van szó, amelyek saját szenzorokkal, GPS-vevővel, szofisztikált irányítást lehetővé tevő adatkapcsolattal és robbanófejjel vannak ellátva. Az eszközök tehát becsapódnak a célba, vagy beállítástól függően felette robbannak fel, megsemmisülnek, így bár technikailag drónok, az amerikai haditechnikai rendszertanban irányított lövedékekként tartják nyilván őket.
A két szóban forgó típus a Switchblade 300 és a Switchblade 600. Az előbbi több mint egy évtizede használatban van az amerikai légierő különleges műveleti egységeinél, később használatba vették a szárazföldi erők és a tengerészgyalogság csapatai is, Afganisztánban jelentős tapasztalatok halmozódtak fel az alkalmazása során.
A kisebb, könnyebb 300-as típus mindössze 2,5 kg tömegű, 60 cm hosszú, az indítás helyétől 10 km-re repül el, utazósebessége hozzávetőleg 100 km/h, a célba csapódás szakaszában mintegy 160 km/h-ig gyorsul. A robbanófeje egy 40 mm-es gránátvetőből kilőhető gránátéval azonos hatóerejű, de a robbanásának az energiája az öngyilkos drón repülési irányába összpontosul. Erősen védett célpontok ellen ezzel együtt nem sokat vagy éppen semmit sem ér, de vontatott csöves tüzérségi eszközökben, sorozatvetőkben, aknavetőkben és ezek kezelőiben, a mellettük tárolt lőszerben, tűzvezető pontként működő, nem páncélozott járművekben, lőszert, üzemanyagot szállító tehergépjárművekben éppen elég kárt tehet.
Az operátor a kis elektromos meghajtású drón repülése közben is válogathat a célpontok között, lecserélheti a már kiválasztottat egy másikra. Nagy variálásra, a célkörzet feletti körözgetésre ugyanakkor nincs mód, ugyanis az akkumulátora maximum 10 perces repülést tesz lehetővé. Az irányító berendezései azonosak a gyártója által szállított felderítő, célmegjelölő drónokkal, amelyek hosszabb ideig képesek a célkörzet felett maradni.
Az ukrán fegyveres erők kezében ennek sok jelentősége nem lesz, de a Switchblade 300 képes ellenséges drónok levegőben való megsemmisítésére is, bár az azok elleni védekezésben a technológia mai állása mellett fontosabb az elektronikai hadviselés, az irányító modullal való adatkapcsolat megzavarása vagy megszakítása.
A nagyobb, Switchblade 600-as típust csak tavaly tavasszal kezdte el rendszeresíteni az amerikai haditengerészet Különleges Hadviselési Parancsnoksága. Ez jóval nagyobb, 23 kg tömegű, de szintén hátizsákban hordozható. 40 km-re repül el a motorjával, mintegy 20 perc alatt, de további maximum 40 kilométert vitorlázni is tud az akkumulátora lemerülése után. A robbanófeje harckocsik megsemmisítésére is alkalmassá teszi a körülbelül 185 km/h-val a célba csapódó eszközt.
Mindkét drón/irányított lövedék céladatokkal való kiszolgálása komoly kihívás, de a felderítő drónokkal való együttes alkalmazásán túl az ukrán haderő vélhetőleg számíthat amerikai felderítési adatokra is, sőt, a legújabb hírek szerint az ukrán lakosság telefonon, és Viberen keresztül látja el információkkal a területvédelmi erőket és a reguláris hadsereget. Jelentősebb készletek inkább a kisebb, 300-as típusból lehetnek, valószínűleg ebből többet kapnak az ukránok, ha megszületik a döntés.
Ukrajnának most sajnos pontosan erre van szüksége
Az orosz hadművelet logisztikai katasztrófája, a gyenge morál, a rossz vezetés, az érthetetlenül gyenge elektronikai hadviselési produkció, a légierő harmatos szereplése, a lakosság és az ukrán fegyveres erők hősies ellenállása mind abba az irányba löki az orosz hadsereg vezetőit, hogy a városok terrorbombázásával próbálja megtörni a védekezés értelmébe vetett hitet. Vagy egyszerűen csak csinálják azt az egy dolgot, ami „megy”, és amiben vitathatatlan gyakorlat szereztek a parancsnokaik Groznijban és Aleppóban.
A légicsapások jórészt az éjszakára szorítkoznak, alig 100 körüli bevetést hajt végre naponta az orosz légierő. A több száz kilométer hatótávolságú, nagy robbanófejjel rendelkező, sebészi pontosságú ballisztikus rakétákat és csapásmérő robotrepülőgépeket jórészt katonai célok és a kritikus infrastruktúra (pl. üzemanyag- és gáztározók, a városok fűtési rendszerei) ellen vetik be, ezekkel spórolni is kell, nagyon drágák, korlátozott számban állnak rendelkezésre, lassan pótolhatók. Így a lakóövezetek pusztítására, népirtásra, iskolákra, óvodákra, gyerekkórházakra marad a jó öreg tüzérség, csöves tüzérségi eszközök és sorozatvetők osztják a halált a védtelen civilek között.
Az ukrán tüzérség szórványos kivételektől eltekintve nem képes ezt elhárítani, nagy valószínűséggel az eszközei javát már elvesztette. Az ukrán ellenállás legnagyobb sikerét a jórészt gyalogosan mozgó kis kötelékek által végrehajtott rajtaütések, cselvetések adják, amelyekben jól fel tudják használni a hordozható páncéltörő eszközöket. Kiszámítható irányokban mozgó menetoszlopok, konvojok ellen ez remekül működik, jelentősen korlátozva ezzel az orosz gépesített kötelékek manőverképességét, illetve hatalmas veszteséget okozva azoknak, de a horizonton túli tüzérség tüzelőállásainak ritkán jutnak így a közelébe. A török Bayraktar drónból és a hozzá való irányított rakétából pedig közelítőleg sincs elég ahhoz, hogy az ostromgyűrűkbe települt orosz tüzérséget érdemben akadályozzák a városok pusztításában.
A Switchblade ezzel szemben tökéletesen illik a működőképesnek bizonyult harceljárásokhoz, a gyalogosan mozgó kis kötelékek rajtaütéseihez. Kisméretű felderítő drónokat már most is használnak az ukrán különleges erők, viszonylag gyorsan kiképezhetők a fenti eszközök kezelésére is. Ezek a nagyon kis méretük, az elhanyagolható zajkibocsátásuk miatt nagyon nehezen észlelhetőek, egyszer csak ott vannak a semmiből, így a lélektani hatásuk is számottevő lehet. A 600-as típus hatótávolsága az orosz nehéz sorozatvetőkével vetekszik, azaz akár még a körülzárt városokon belülről alkalmazva is hatalmas segítséget adhat. Ha az ellátási gondokkal küzdő, vélhetőleg nem kifejezetten rózsás hangulatban civileket gyilkoló orosz tüzérek mindennapjaiban megjelenik ez az újfajta kockázat, az a szó legszorosabb értelmében életeket menthet az ostromlott városok lakóinak körében.
A gyártó részvényein hamarabb segített a hír, mint az ukrán városokon
A Switchblade 300 és 600 gyártója az AeroVironment nevű, több mint 50 éve működő, viszonylag kicsi vállalat. A piaci kapitalizációja alig több 2 milliárd dollárnál, részvényként tehát ez egy kispapír. A tavalyi árbevétele nem érte el a 400 millió dollárt, az éven túli lejáratú adóssága 200 millió dollár, ebből 160 millió 2026-ban esedékes. A 2021-es adózás utáni eredménye 23 millió dollár, ami szinte felezést jelentett a korábbi évekhez képest, ennek megfelelően egy tavaly júniusi jelentésére szét is ütötték a részvényeit a NASDAQ-on. Utána is esett tovább derekasan, idén január végén volt a lokális mélypontja, azóta viszont több mint 50 százalékot emelkedett, csak tegnap majdnem 10 százalékot, de még így is majdnem 40 százalékkal van lejjebb az 52 hetes csúcsánál.
Az AeroVironment árbevételének közel 70 százaléka az amerikai kormányzattól jön, a többi külföldi államoktól, a civil felhasználású termékeik ugyanis bár vannak, de elhanyagolhatók a katonai célú drónok és azokhoz tartozó harctéri adattovábbító rendszerek súlyához képest.
A halódó Nyugat…
A Nyugat alkonyáról már több mint egy évszázada fantáziálnak nagyralátó, izzó tekintetű, rendkívül bölcs emberek. Voltak németek, japánok, kínaiak, az oroszoknál pedig ez tulajdonképpen nemzeti sport, hogy tudniillik állandóan a hanyatló Nyugattól való lemaradásuk frusztrálja őket, mindig azt hozzák be éppen a következő 20 évben. Miközben mindig van rátermett szakemberük arra is, hogy egyidejűleg a Nyugat végóráit is világosan lássák. Ebből és mindenféle misztikus hozzávalóból táplálkozik, és folyton újratermelődik az orosz különösség tudata.
De a haldokló Nyugat, elsősorban a dekadens, gyengülő Egyesült Államok a sportszerűtlen trükkjeivel újra és újra meglepi az aktuális orosz álmodókat. A technológiai innovációt támogató oktatási, tudományos infrastruktúrájával, az igazi, nem feudális struktúrák elfedésére szolgáló kapitalizmussal, a szabad versennyel, az egyéni kezdeményezéssel, egyáltalán az egyéniség tiszteletével, körülötte egy plurális politikai rendszerrel, és a jogállammal rendre keresztülhúzza a moszkvai kalkulációkat. Valahogy mindig jön egy kisebb vagy egy nagyobb cég, egy újabb innovátor, amely olyan technológiákat ad ki magából, amelyek éppen átmenetileg megnehezítik kissé az orosz birodalom dolgát a pusztuló Nyugat kimúlásának önfeledt ünneplésében.
A gyengeségük megalázó megtapasztalása azonban a brutalitásuk fokozódását eredményezheti, az elmúlt három hétben legalábbis ez történt. Csak remélni lehet, biztosra venni aligha, hogy Ukrajna ukrán és orosz lakosainak hősies védekezése a nyugati csúcstechnikával párosulva előbb-utóbb a mészárlás leállítására kényszeríti a minden szempontból szégyenletes állapotban lévő orosz hadigépezetet.
