Szex, technológia, pénzügyek, Covid és a szép új világ

Van néhány olyan üzleti modell, termék és szolgáltatás, amelynek a koronavírus-járvány kifejezetten jót tett, de ritkán esik szó arról, hogy a szexualitás megélésének kiterjesztését szolgáló technológiákat és termékeket előállító iparág is a nyertesek listáján szerepel. Az iparág technológiai trendjeiben, finanszírozásában, befektetői megítélésében egyaránt döntő fordulatot hozhatnak ezek az évek, ugyanakkor az emberi szexualitás technológiai alapú átformálása alapvető társadalmi kérdésekre és etikai dilemmákra fog válaszokat követelni.

Mivel a témát tabuk sokasága rejti el a köznapi beszédmód világa elől, talán nem felesleges nyelvi, szóhasználati kérdésekkel kezdeni az iparág trendjeinek rövid áttekintését. Angolul a „sextech”, illetve a „sexual wellness” kifejezések határozzák meg azon termékek és szolgáltatások körét, amelyeket a szexualitás gyakorlásával, megélésével közvetlen összefüggésben vesz igénybe a felhasználója. Fontos, hogy a tartalomszolgáltatás és a kommunikációs vagy közösségi média jellegű platformok alapesetben nem értendők a „sextech” fogalma alá, tehát például a pornómegosztó weboldalak vagy a különféle partnerkereső alkalmazások forgalma, üzleti adatai nem képezik részét az alább ismertetett trendeknek – bár vannak határterületek, de ezekről később.

Magyarul elég nagy bajban vagyunk. Ami a termékeket illeti, még csak-csak vannak szavaink, beszélhetünk szexuális játékszerekről és segédeszközökről, még ha ez utóbbi elég rettenetesen hangzik is, de a gyorsan fejlődő iparágat csak körülírni tudnánk, ahogy például az első mondatban kísérletet tettem rá. Ezért a továbbiakban jobb híján az angol „sextech” magyarítását fogom használni – némileg megnyugtat, hogy nem én leszek ebben az első. Ebben a cikkben tehát a „sextech” magyarul szextech.

Koronavírus-járvány – felívelés egy amúgy is szépen emelkedő trendben

Rögtön a járvány elején beköszöntött egy új aranykor a szextech iparágban, az első karanténok idején valósággal kilőtt a termékei iránti kereslet. A szexuális játékszerek legnagyobb gyártói 2020 februárjában és márciusában a szokásoshoz képest 30-40-60 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, és a vásárlóik szokásaiban és – a visszajelzések alapján – a motivációiban is gyors változásokat tapasztaltak. Felerősödött a kísérletező kedv, az újdonság iránti igény, a párok által használható eszközök forgalma és a stressz csökkentésének szándéka.

A megnövekedett forgalom természetesen nem egyenletesen oszlott el a piacon, így a korán szigorú karantént bevezető országok legügyesebb online kereskedői közül sokan ebben az időszakban megtöbbszörözték az árbevételüket. A karantén első hónapjaiban az első alkalommal szexjátékot vásárlók aránya is megugrott, volt olyan felmérés, amely szerint a kiugró forgalom közel 40 százaléka származott az életükben először ilyen terméket beszerzők költéseiből. Ennek ismeretében ugyan ki merné állítani, hogy a kormányok és a jegybankok stimuláló mozdulatai nem ott érintették meg az embereket, ahol a leginkább feszített a szükség?!

Nem ez volt az első eset, hogy a súlyos, társadalmi méretű stressz fellendítette a szexjátékok iránti keresletet.

Az Egyesült Államokban és több nyugat-európai piacon a 2008–2009-es gazdasági válság idején ugyancsak ugrásszerű növekedés mutatkozott a forgalomban, ezáltal körvonalazódni kezdett az iparág „recesszióálló” imidzse, amit a koronavírus-járvány tovább erősített. A jelenleg hozzávetőleg 35 milliárd dollárosra becsült globális szextechpiac ráadásul egyáltalán nem nélkülözi a növekedési potenciált, piackutatók 8–13 százalék közötti éves átlagos növekedéssel számolnak az évtized végéig.

Az iparágat egyelőre sok kis szereplő versenye jellemzi, a téma szakértői közül sokan elkerülhetetlennek látják a konszolidációt, elsősorban az innovációs kényszer tőkeigénye miatt. Kérdés, hogy a konszolidáció úgy valósul-e meg, hogy a jelenleg kizárólag vagy elsősorban szextech profilú vállalatok olvadnak-e össze, vásárolják fel egymást, vagy más, valamilyen szempontból rokon iparágak már létező nagyvállalatai vásárolják fel a kis specialistákat.

Társadalmi hajtóerők

A piac növekedését biztosító tényezők között valószínűleg a kulturális változások a legfontosabbak. A szexualitáshoz kapcsolódó tabuk ereje a legtöbb nyugat-európai és észak-amerikai országban évtizedek óta fogyatkozik, miközben ugyanezen társadalmak többségének elöregedése egyáltalán nem fékezi a folyamatot, sőt. Az egyre hosszabb élettartam és az egészségben leélt életévek számának növekedése a szexuális aktivitás felső életkori határait és a minőségével kapcsolatos elvárásokat is feljebb tolta, ebben pedig eszközök és technológiák is komoly szerepet kaphatnak.

A szexualitás megélése egyre inkább az általános jóllét, illetve az egészség fogalomkörébe tartozik az értékváltozások révén, ez az iparág marketingkommunikációs aktivitásában is főszerepet kap, aminek a finanszírozás tekintetében is fontos szerepe van, amint arról alább még szót ejtünk.

A párválasztással kapcsolatos életmódminták változásai ugyancsak a szextech iparág növekedését segítő tényezők. Az Egyesült Államokban ezekben az években történt meg először, hogy a felnőtt korú nők körében a nem házasságban élők száma meghaladta a házasságban élőként, ami egyáltalán nem jár együtt azzal, hogy a fiatalok nagyobb arányban élnének felszabadult és intenzív szexuális életet, ellenkezőleg.

A friss amerikai felmérések szerint a 18–24 éves korcsoportban a férfiak közel egyharmada nem élt meg partnerrel szexuális élményeket a kérdésre adott választ megelőző egy évben, márpedig ez az inaktivitás az ezredfordulón még csak a korcsoport kevesebb, mint 20 százalékát érintette.

Mindeközben gyorsan bővül a kifejezetten férfiaknak készült eszközök kínálata – a két tendencia alighanem találkozik, talán össze is függenek. A fiatal nők körében jóval kisebb arányban fordul elő a partnerrel értelmezett szexuális aktivitás teljes hiánya, de az inaktivitás a nőknél is lényegesen gyakoribb lett az elmúlt két évtizedben, ugyanebben a korcsoportban 15 százalékról 19 százalékra nőtt.

Változnak a krónikus betegek, fogyatékkal élők, egyedül élő idősek elképzelései, elvárásai is, ami a szexuális élményeket és szükségleteket illeti, ennek következtében olyan élethelyzetű emberek sokasága válik nyitottá a szextech iparág termékeinek megvásárlására, amely élethelyzetekben évtizedekkel korábban még magától értetődött a szexuális aktivitásról való lemondás. A kulturális változások közé sorolandó a kifejezetten párok által használt eszközök iránti igény növekedése is, amely mind a heteroszexuális, mind a nem heteroszexuális vásárlók körében megfigyelhető.

A technológiai természetű innováció pedig maga is új keresletet teremt, hisz ezen a téren már messze nem arról van szó, hogy a vibrátorokból egyre többféle méretű, alakú, színű változatot rendelnek a fröccsöntő üzemektől a tervezők.

Az innováció főbb irányai

A szextech iparág innovációs potenciálja nem a hagyományos eszközök továbbfejlesztésében a leglátványosabb, de ez sem lebecsülendő. Az elmúlt néhány év talán legfontosabb technológiai innovációja, amely új eszközök beszerzésére indítja a rutinos felhasználókat is, az ingerlés fizikai elvének alapvető megváltozásában lényegül. A hagyományos mechanikus vibráció helyett egyre több eszköz precízen szabályozott légörvények generálásával stimulálja a nemi szervek legérzékenyebb pontjait, és ezzel megkönnyíti az orgazmus elérését, és megnövelheti annak intenzitását is.

Egyre fontosabb tervezési szempont az eszközök zajkibocsátásának csökkentése, ugyancsak a vásárlók által honorált innováció a tökéletes vízállóság, a víz alatti használhatóság, a beépített akkumulátor, a bőrbarát és a bőrszerű tapintású bevonatok alkalmazása. Az ökológiai fenntarthatóság igénye a felhasznált anyagok terén úgyszintén megjelent ebben a termékkörben is, egyre növekszik azoknak a vásárlóknak az aránya, akik ennek alapján választanak a kínálatból.

Az igazi nagy dobás azonban az eszközök „okosításának” a folyamata. Az a megoldás is gyorsan terjed, hogy telefonos applikációról akár éppen a világ másik végén lévő partner irányíthassa az eszközt, de ennél még nagyobb ugrást jelentenek a szenzorokkal ellátott megoldások, amelyek mesterséges intelligencia alkalmazások segítségével képesek „tanulni” a felhasználó reakcióit, igényeit, így egy vibrátor képessé válhat szoftveresen alkalmazkodni a tulajdonosa szexuális működésének egyedi sajátosságaihoz.

Ami az egyediséget illeti, a szenzorokkal gyűjtött, mesterséges intelligenciával feldolgozott adatok azt is lehetővé teszik, hogy a gyártók 3D nyomtatás révén anatómiai értelemben is alkalmazkodjanak a felhasználóhoz, a szó legszorosabb értelmében testreszabott darabokat készítve számukra.

Az egyedi opciók gazdaságos megvalósíthatósága, az elektronikai, mechatronikai alapok és a vezérlés fejlődése, a mesterséges intelligencia kiterjedtebb alkalmazása pedig egy sokunk számára bizarr, de nagy piaci potenciállal rendelkező termékkategóriában, a szexrobotok világában is új korszakot teremt. Ami a potenciális felvevőpiac nemi megoszlását illeti, a szexrobotok gyártói egyelőre pontosan az ellenkezőjét tapasztalják annak, mint amit a hagyományos szexjátékok terén láthattak. Míg ez utóbbiakban meghatározók a nők vásárlásai, illetve a férfi vásárlók jelentős része is nőknek szánt eszközöket keres valamilyen típusú páros felhasználásra, addig a szexrobotok vásárlói egyelőre szinte kizárólag – egyes adatok szerint 95 százalékban – férfiak. Ami a jövőbeni vásárlási hajlandóságra vonatkozó felméréseket illeti, hasonló a kép. Egyelőre úgy tűnik, hogy

a szexrobotok piacát a férfi vásárlók fogják dominálni, a férfiaknak viszont egyes piackutatások szerint akár 40 százaléka (!) is elképzelhetőnek tartja, hogy szexrobotot használjon.

Ez azért elég vérfagyasztóan hangzik, bár lehet, hogy maradi vagyok, és velem van a baj – mindenesetre ezek után semmiképpen sem mernék úgy fogalmazni, hogy „az én készülékemben van a hiba…”.

A szexrobotok fejlesztésének fő iránya a valósághű megjelenés és működés megközelítése, már ha lehet ilyet mondani egyáltalán. Csak hogy világos legyen: egy szexrobottól egészen mást vár el a gazdája, miután gyengéden megcirógatja annak bőrszerű tapintású bevonatát, és lecsatlakoztatja az elektromos hálózatról a tettre készre töltött ipari műremeket, mint amit a felfújható szörnyűségektől remélt egy fejletlenebb, civilizálatlanabb korban. A legfejlettebb, pláne a fejlesztés alatt álló szexrobotok nem puszta bábuk, hanem bizony akcióba lépnek, reakciókat mutatnak, „beszélnek”, egyéb hangokat adnak ki, mozgásukat komoly mechatronika támogatja, és a nemi szervek ingerlését illetően is rendelkeznek azokkal a „képességekkel”, amelyekkel a legfejlettebb, kézbe vehető játékszerek. A szexrobotok emberméretűek, és mivel ennyi mindent tudnak, komoly műszaki kihívás alacsonyan tartani a tömegüket és a működésükkel járó üzemi zajokat. Mérnöki szempontból nem játék a fejlesztésük.

A mesterséges intelligencia és a beszédgenerátorok révén a szexrobot tanulja a felhasználóját, és nem előre programozott nyelvi panelekkel szórakoztatja azt, hanem valamilyen szinten „társalog”. Ez a sajátossága pedig a szexualitás testi, fizikai megélésén messze túlmutató pszichés szükségletek „kielégítésére” teszi alkalmassá – a téma ezen a ponton lassan azt követelné meg, hogy minden második szót idézőjelbe tegyünk, de ettől megkímélem az olvasót. A teljes megőrülésnek nem lehet határokat szabni.

Szintén fontos innovációs terület a VR (mesterséges vagy kiterjesztett valóság) alapú szexuális természetű élménykeresés támogatása. Itt tehát nem pornót néz a felhasználó a civilizáció legnagyobb dicsőségére, hanem három dimenzióban lát, „benne van” a szituációban. Ezen a ponton tehát összekapcsolódhat a klasszikus pornóipar a legújabb technológiával, azaz a szextech a fizikai eszközök felől elmozdulva ki fog terjedni a speciális médiatartalmak előállítására is.

A metaverzum néven futtatott kollektív digitális megbolondulási projektben pedig elavult fizikális szexuális tevékenységünket kiszervezhetjük majd a tetszőlegesen kialakított, romantikus avatárjainknak, és akkor végre minden jó lesz. Illetve azt is mondhatnánk, hogy a vége mindig jó lesz, hiszen ha az avatárunk VR szemüvegen követett aktivitása össze lesz hangolva a szintén fejlesztés alatt álló, digitálisan vezérelt, testbe ültetett (!) orgazmusimplantátumokkal, akkor végképp nincs miért aggódnunk, ha a gyerekeink és az unokáink boldogságára gondolunk. Borzalmas? Hát persze. Ennek ellenére meg fog valósulni? Hát persze.

Világos, hogy az ilyen irányú fejlesztések egyre tőkeintenzívebbé teszik a szextech iparágat. Ha az a forgatókönyv valósul meg, hogy létező, más profilú nagyvállalatok terjesztik ki erre a tevékenységüket, saját fejlesztésekkel, akvizíciókkal, illetve ezek kombinálásával, akkor a finanszírozás nem jelent majd problémát. Egyelőre azonban még nem ez a helyzet, a finanszírozás jelentős kihívást jelent, bár a változások első jelei már látszanak.

Nem piacot nehéz szerezni, hanem intézményi befektetőt

Mivel a szextech iparág nagyon fiatal és egyelőre nagyon széttagolt, a vállalatok jellemző mérete önmagában is behatárolja a finanszírozás, elsősorban a tőkebevonás lehetőségeit, de van ennél nagyobb gond is. Intézményi befektetőket a legutóbbi időkig nem lehetett bevonni olyan vállalatok finanszírozásába, amelyek nevében vagy prezentációin megjelent a „szex” szó. A szextech iparág ezért nyelvileg igyekszik álcázni magát, amikor befektetőt keres, erre szolgál a „femtech” kifejezés, amely a nőiség megélésének technológiai támogatását hívja elő a képzeteinkben. De ha nem lehet elkerülni a „szex” szót, akkor a „sexual wellness” vagy a „sexual health” szókapcsolatok próbálják kihozni a fényre az iparág még mindig gyanús árnyékokkal küzdő imázsát.

Tőzsdén ennek nyomán egyelőre csak elvétve jelentek meg a kifejezetten a szextech iparágban működő vállalatok, de a kockázatitőke-alapoknál már látszik némi érdeklődés. Ezek között ráadásul vannak olyanok is, amelyeknek az üzleti szempontok mellett bizonyos társadalmi célok megvalósulásának elősegítése is szerepel a mandátumukban, tehát adott esetben azért fektetnek be a szextech iparág szereplőibe, hogy a partnerkeresés tekintetében fokozottan hátrányos, ha ugyan nem reménytelen helyzetben lévő (például súlyos, krónikus beteg, fogyatékkal élő) embereknek tegyék lehetővé a szexuális élmények megélését szofisztikált technológiai megoldások révén. Létezik már olyan kockázatitőke-alap is, amely kifejezetten a szextech iparágba való befektetések allokálására és gondozására jött létre, de ez éppen olyan kivétel, ami nagyon is erősíti a szabályt, történetesen ugyanis éppen forrásokat kereső szextech vállalkozók hozták létre, egyfajta mintaprojektnek. De a legfontosabb fejlemény ezzel kapcsolatban alighanem mégiscsak az, hogy valami elindult,

a szextech iparág, nevezzék bárhogy is, kezd polgárjogot nyerni az intézményi befektetők, ezen belül egyelőre leginkább a kockázatitőke-alapok világában.

Az iparág fentebb említett növekedési potenciálja és többször bizonyított „recesszióállósága” tisztán szakmai alapon komoly vonzerőt jelenthet a befektetőknek. Ugyanakkor a konszolidációs kényszer, amit éppen a növekedés és az innováció üteme, illetve a tőkeszükséglet növekedése generál, önmagában is indokolja az óvatosságot. A konszolidációs szakasz ugyanis alapjaiban rajzolhatja át az egyes vállalatok növekedési kilátásait, jövedelmezőségét vagy akár túlélési lehetőségeit.

Az iparággal kapcsolatos averziók jelenleg még nem csak a finanszírozásban, tőkebevonásban jelennek meg, hanem például az elérhető hirdetési felületekben is. Elsősorban az Egyesült Államokban komoly politikai nyomás nehezedik a nagy technológiai vállalatokra, hogy bizonyos tartalmak elérhetőségét korlátozzák. Ennek első számú célpontja a pornó, hiába próbálnak az ebben dolgozó derék iparosok a „felnőtt-tartalom-gyártás” szóvicce mögé bújni, de az oldalvágások elérik a szextech termékek forgalmazását is. A Google is éppen szigorítja a szexjátékok hirdetési feltételeit, az iparág szereplői cenzúrát kiáltanak, de a lényeg az, hogy egyelőre digitális ellenszélben kell vitorlázniuk.

Természetesen nem ülnek ölbe tett kézzel, mind a tőkebevonásra, mind a hirdetési korlátozásokra keresik a megoldásokat. A finanszírozás problémájának kezelését illetően a crowdfunding jelentheti az egyik lehetőséget, amikor tehát közösségi médián keresztül elért nagyszámú kisbefektető egyenként jelentéktelen hozzájárulásából gyűjti össze a vállalat a bevonni kívánt tőkét. A marketingkommunikáció terén pedig az influenszer marketinggel igyekeznek kikerülni a hirdetési korlátozásokat, ezen a csatornán jóval nagyobb a mozgástér akár ugyanazon technológiai óriás felületein, mint amely a direkt hirdetés lehetőségeit korlátozza.

Súlyos dilemmák jönnek

A szextech iparág gyorsuló fejlődése, mint a technológiai fejlődés általában, egészen biztosan hoz majd jót és rosszat is az emberiségnek, és semmi garancia nincs rá, hogy ezúttal éppen megtaláljuk a helyes egyensúlyt.

Az egyik oldalon ott van az a vitán felül kívánatos fejlemény, hogy a fentebb már említett, szexuális élményekhez egészségi állapotuk vagy akár társadalmi helyzetük, illetve kulturális meghatározottságok miatt nem vagy alig jutó embertársaink fejlettebb technológiai támogatással mégis közelebb kerülhetnek a szexualitásuk megéléséhez. De nem is kell extremitásokban gondolkodni – önmagában az is nagyszerű eredmény lenne, ha jelentősen zárulna az úgynevezett „orgasm gap”, ahogy a szakirodalom a különböző nemű, élethelyzetű, életkorú, szexuális irányultságú emberek orgazmushoz jutási lehetőségei között meglévő szakadékot nevezi.

Az egyik legnagyobb, több mint ötvenezres mintát vizsgáló amerikai kutatás szerint, miközben a heteroszexuális férfiak 95 százaléka nyilatkozott úgy, hogy általában vagy mindig megél orgazmust az együttlétei során, a heteroszexuális nőknél ez az arány csak 65 százalék. Sokat elmond a szexuális kultúráról, hogy a leszbikus nők esetében a fenti arány lényegesen magasabb, 86 százalék. Egy másik felmérés szerint a férfiak 2 százaléka mondta, hogy sosem él át orgazmust az együttlétei alatt, a nők esetében ez 20 százalék, ebben tehát minden ötödik nő érintett. Nem lehet megalapozottan érvelni amellett, hogy nincs tere komoly kulturális változásoknak, fejlődésnek, amiben a technológia is kulcsszerepet játszhat.

Csakhogy van a mérlegnek egy másik serpenyője is. A technológiai fejlődés bizonyos irányai a pokol kapuit döngetik, vagy legalábbis rettenetes erkölcsi dilemmákat és súlyos kockázatokat hordoznak magukban. Csak egy friss történet ízelítőnek. Az MIT Technology Review szerkesztősége nemrégiben megtudta, hogy létezik egy applikáció, amely azt nyújtja a felhasználójának, hogy egyetlen, arcot ábrázoló fotó feltöltésével és néhány kattintással az alkalmazás egy pornóvideó tetszőleges szereplőjének arcát lecseréli a feltöltött fotón szereplő arcra – és teszi ezt állítólag elképesztő minőségben. Nem nehéz elképzelni, hogy ezzel a nagyszerű vívmánnyal életeket lehet romba dönteni, nem is említve azoknak a jogsértéseknek a tömegét, amit ezzel a módszerrel pillanatok alatt el lehet követni. A szerkesztőség utána is ment a dolognak, az applikáció fejlesztője pedig önmagában az érdeklődéstől annyira megijedt, hogy a válaszában jelezte, hogy mostantól új felhasználóknak nem teszi elérhetővé az alkalmazást. Na persze. Aligha kétséges, hogy a nagyüzemi digitális tartalomhamisítás korának küszöbén állunk, és ebben jó eséllyel a szexuális jellegű tartalmak fognak legelöl járni.

Az igazán iszonyatos perspektívákat azonban a szexrobotok nyitják meg. Ezeket lehet úgy is programozni, hogy szexuális erőszakban „vegyenek részt”, azaz eljátsszák az áldozat szerepét egy erőszakos jelenetben, azaz a felhasználója szexuális erőszakot gyakorolhat egy emberméretű, emberre hasonlítani akaró, emberi hangokat kiadó tárgy „közreműködésével”. Ennél is rettenetesebb, ha ez a robot nem felnőtt embert formáz. Van olyan japán, bevallottan pedofil (!) szexrobotfejlesztő, aki azt a lehetőséget látja a gyerekeket formázó szexrobotokban, hogy a hozzá hasonló pedofilok igazi gyerekek sérelmére elkövetett borzalmas bűncselekmények helyett robotok segítségével éljék ki, ami bennük van.

Arra kell majd választ adni a szabályozásban, hogy mi az erősebb érdek, illetve mi az életszerűbb valós következmény: vajon a pedofil hajlamú vagy bármely más potenciális szexuális bűnelkövetőt valóban eltéríti-e a robot használata a bűncselekmény elkövetésétől, vagy éppen ellenkezőleg, a robot közelebb hozza a megvalósításhoz a beteges késztetéseit, és ez a tapasztalat éppen valószínűbbé teszi, hogy emberekre támadjon. Ugyan ki tudna erre a kérdésre hiteles választ adni?

Ehhez képest az okos szexuális játékok és szexrobotok, valamint az őket távolról kiszolgáló szerverek közötti adatkapcsolat biztonságának problémája talán már nem is olyan rémisztő, pedig itt is lehetnek szörnyű kockázatok. A felhasználó megismerését, egyre jobb és egyre inkább testreszabott kiszolgálását célzó, szenzorokra támaszkodó, öntanuló algoritmusokat futtató számítógépeket felesleges, drága és nehéz volna minden esetben magában az eszközben elhelyezni, a szenzorokkal felépített adatállományt tehát az eszköz elküldi a felhőbe, és onnan visszakapja a működését finomhangoló, frissített programot. A távoli partner által digitális vezérelt szexjátékoknál és szexrobotoknál pedig eleve szükségszerű egy távoli adatkapcsolat megléte, amely sérülékennyé teszi az eszközt a rosszindulatú digitális kártételekkel szemben.

Az adatok ellopása még csak hagyján, bár az sem feltétlenül vicces, ha egy okosvibrátor felhasználójának izom-összehúzódásait ábrázoló grafikon vagy a használat során kiadott hangjainak felvétele illetéktelen kezekbe kerül. Az emberméretű, mozgásra képes, fejlett mechatronikára támaszkodó robotok feletti irányítás átvétele egy hekkertámadás révén arra is alkalmassá teheti az eszközt, hogy erőszakos bűncselekményt kövessenek el vele a felhasználója sérelmére.

A szextech iparág fejlődése tehát egészen biztosan nem csak a jelenlegi és jövőbeli felhasználóknak, a technológiai vállalatok stratégáinak és a hozamot kereső befektetőknek az érdeklődésére tarthat számot.

Sokat fog hallani róla az is, aki keveset sem szeretne.