Vidnyánszky Attila nyílt levélben szállt bele Cserhalmi Györgybe

„Ahogyan már SMS-ekben is kifejtettem neked korábban, őszintén sajnállak, borzasztó lehet ilyen léleknyomorító igazodási kényszerek mentén leélni egy egész életet. Hol van már a szakmát évtizedekig uraló elitről, az írástudók árulásáról, a magyar kritikusokról, a Nemzeti meghurcolásáról, a rendszerváltásról, a régi SZFE gerincet meghajlító szellemiségéről szenvedélyesen beszélő Cserhalmi Gyuri? Ezt sajnálom a legjobban.”

Többek között ez olvasható Vidnyánszky Attila Cserhalmi Györgyhöz címzett nyílt levelében, amelyet az Origón tett közzé. A Nemzeti Színház igazgatója a levélben azt írja, bár nem olvasta és nem is tervezi elolvasni a színészről nemrég megjelent könyvet, az Index beszámolója alapján Cserhalmi állításai „mind hamisak, vagy csak részben igazak”, ezekre akart reagálni. Hozzátette azt is, hogy a színész az utóbbi időben „meglehetősen rosszindulatúan (és tényszerűen, tendenciózusan hamisan)” nyilatkozott róla.

A levélben egyrészt arra reagál, hogy Cserhalmi szerint amikor Szász Júlia balesete után visszatért a Nemzetibe, Vidnyánszky elküldte, mondván, „te azokhoz tartozol, menjél hozzájuk”. A Nemzeti igazgatója szerint a „valóságban ez történt: köszöntem Julinak, de meg sem álltam, és egy szót sem szóltam, vagyis az általad előadott történet fikció. Mindössze annyit konstatáltam, hogy ezúttal ő is köszönt nekem, mert korábban, amikor az ügyvédjével érkezett tárgyalni hozzám, ez nem így volt.”

Vidnyánszky a levélben Cserhalmi azon visszaemlékezéséről ír, amely szerint egy évadzárón a Nemzeti igazgatója „ordítva bizonygatta, hogy márpedig akármit mondanak, ez a színház a legjobb Magyarországon, sőt a nemzetközi élvonalban van. És azok, akik elhagytak minket, azok árulók, és azoknak a szekértolói, akik már a régi Nemzetit is felrobbantották.” Vidnyánszky erre a következőt írja:

„Valóban expresszív (színházi?) ember vagyok, és a társulati üléseken nyíltan szoktam fogalmazni, de arra, hogy ordítok vagy árulózok, nemcsak én nem emlékszem, hanem a kollégáim sem. Érzelmileg is meg szoktam nyilvánulni, de ezt nem keverném össze a hamis állításaiddal.” Hozzáteszi, a Színházi Olimpia után a Nemzeti valóban a nemzetközi színházi élet meghatározó szereplőjévé vált, ami szerinte sajnos kevés magyar színházról mondható el.

Cserhalmi a könyvében arról is írt, hogy Vidnyánszky pár éve azt mondta neki, „az a legszarabb az igazgatásban, hogy meg kell tanulni hazudni. Hát sikerült.” Az igazgató levelében ezt visszautasítja, szerinte sosem mondott ilyet, azt azonban fenntartja, hogy igazgatóként diplomatikusnak kell lenni, „meg tanulnia úgy kommunikálni, hogy a vezetői nyilatkozat – egy-egy előadás vagy kolléga teljesítménye kapcsán – ne rombolja az alkotói közösséget”.

Csáki Judit újságíró-színikritikus Cserhalmi György háromszáz éves, kékkúti parasztházának udvarán beszélgette át a nyarat a színésszel, az ebből született könyvről itt írtunk bővebben.