Scherer Péter: Egyszer vége lesz a népszerűségnek, addig kell ütni a vasat, amíg meleg

Veiszer Alinda beszélgetős műsorának vendége ezen a héten Scherer Péter színművész volt.

Először Ajkán töltött általános iskolás éveiről mesélt, ahol Karinthy Frigyes szövegeivel éveken át városi Ki mit tudokat nyert. Majd a szombathelyi középiskolás kollégiumi évekről esett szó, amelyek a túlélés és a kiskapuk megtalálásával teltek. Úgy fogalmazott, olyan kemény időszak volt, hogy miután könnyes szemmel nézett szülei után a kollégium ablakán, mindössze négy hét alatt vált felnőtté. Az idősebb diákok piszkálódását és a testi fenyítéseket humorral igyekezett túlélni. A hajdani középiskolai éveket a huszonöt-harmincágyas szobák, a kötelező takarítás, a reggeli torna jellemezte, mégis azt mondja,

„nagyon érdekes négy év volt. A fiamat nem küldeném oda, de nem is cserélném el.”

Kosárlabda iránti rajongásának kezdetét az iskolás évekre teszi. Stephen Curry iránti csodálatát is ez alapozta meg, akinek könnyed stílusát egy balett-táncos mozdulataihoz hasonlítja. Mint mondta, fiának nem mesét mesél, hanem shorts videókat néznek a kosárfenoménról.

Magát „ajkai utcagyereknek” nevezi, sok sportban ügyes, mondja, leszámítva a focit.

Édesapjáról is beszélt, aki bánya gépészmérnök volt, és akit művelt, tehetséges embernek tart. Azt, hogy beosztott mérnökből soha nem léptették előrébb, a rendszer iránti ellenszenvének köszönheti: nem lépett be a kommunista pártba, nem tudták beszervezni, gyűlölte az elnyomó orosz jelenlétet. Ami nem csoda, hiszen harmadikos volt a Piarista Gimnáziumban, amikor gyakorlatilag az iskolapadból vitték el leventének. Mint Scherer elmeséli, apja akkor a következő képeslapot írta:

Drága Édesanyám, Rajkánál vagyunk, megyünk Budapest felé, szovjet katonák vigyáznak ránk, pár nap múlva otthon leszünk.

Három és fél évvel később került haza. A Donyeck-medencében volt hadifogságban. Lázításért 1956-ban egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, mert kitette a Szabad Európa rádiót az ablakba.

Mindezekre keserűen gondolt, amit tetézett, hogy Donyeck miatt asztmás lett, majd rokkantnyugdíjasként abbahagyta a munkát. Összegzésképpen azt mondja: „Mindent tisztelek benne, de én nem tudtam ennyire gerinces, tisztességes ember lenni. Soha nem várta el, hogy azt az erkölcsi tartást én is felmutassam, sőt, arra biztatott, hogy én csináljam másként, akkor többre viszem.”

Saját bevallása szerint ő maga nem politizál, a rendszerváltást is távolról figyelte. Amikor megkezdte színész pályafutását, a Krétakörben egy idő után Mucsi Zoltánnal és Katona László kollégájával elhatározták, hogy szeretnének a saját lábukra állni. A Nézőművészeti Kft. ennek a vállalásnak az eredménye.

Úgy gondolja, egyszer vége lesz a népszerűségnek, szerinte addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Ezért is lehet, hogy 1995–2023 között csak két munkára mondott nemet, azokra is azért, mert nem tetszettek neki. Ezeken kívül mindent elvállalt. Sorra jöttek a Jancsó-filmek, a népszerű sorozatok, a színház, rendezések, és a szinkronok.

Sok munkája van: az előadások mellett szinkronizál és hangoskönyvet is vállal. Mint mondja, a színészeknél (és egyébként szerinte az újságírók esetében is) egy idő után, ha nagyot lendít az ember a lendkerekes autón, az sokáig, magától is gurul. A Covid óta ugyanis szemléletváltás történt az életében: kicsit visszavett a lendületből, de ezt, úgy érzi, kora is befolyásolta. Eddig is sokat hajtott, de ahogy fogalmaz, most már kevesebb hajtással is gurul az az autó.

A Lepattanó című filmben elvállalt produceri munkájáról elmondta, a szöveg fejlesztésénél és a forgatókönyvön dolgozott, de a szereposztásban is volt munkája.

Amikor a műsorvezető az NFI által erősen differenciált támogatásokra kérdezett rá, Scherer azt mondta, nagyon sajnálja a sok tehetséget. Szerinte Magyarország EU-ba való belépése is az oka annak, hogy az alkotók külföldön dolgoznak, de kiemeli, a szocialista idők cenzúrájában azért a valóban tehetséges embereknek mégiscsak jutott tér.

A mostani belpolitikai helyzetre így reflektál:

„Én nem félnék ennyire az ellenzéktől. Előbb-utóbb úgyis mindenki belebukik abba, amit csinál. Előbb-utóbb lefő a kávé.”

A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.